Minden márciusban van egy nap, amikor Bali szigete teljes csendbe borul. A hindu újév ünnepén ugyanis bezárnak a boltok, kiürülnek az utcák és tengerpartok, valamint leáll a légi és a vízi közlekedés. Óceánkutatók 2017-ben kihasználták a ritka alkalmat, és hat vízi mikrofont eresztettek a mélybe, hogy megvizsgálják, milyen hangok hallatszódnak, ha az emberek eltűnnek a képből. Kutatásukat a Popular Science is közölte, ami szerint
tévúton jár, aki azt hiszi, hogy a víz alatt síri csend van: a kutatók többek között korallzátonyok pattogását, rákollók csattogását, halak morgását, bálnák éneklését hallhatták.
Magyarán az óceáni életnek is van hangja, amit ráadásul a legtöbb halfaj érzékel. Ám mivel az iparosodás a vizeket is elérte az elmúlt években, a gépek által generált zajok teljesen elnyomják a környezet zúgását. Jó példa a zajszint emelkedésére a 2011-es japán földrengés vagy a 2017-es floridai Irma hurrikán pusztítása. Mindennek ellenére a legnagyobb károkat mégis a hajózás okozza: hanghullámok sokkal gyorsabban terjednek vízben, mint levegőben, így a keletkező zajok az óceánok legeldugottabb zugait is elérik.
„Ha egy vízalatti mikrofonnal hallgatózunk a nyílt óceán kellős közepén, azt hihetnénk, hogy egy autópálya mellett állunk” – mondja Rex Andrew a Washington Egyetem Alkalmazott Fizikalaboratóriumának óceánakusztika-kutatója.
Hozzátette: ilyenkor nem önálló hajók hangját hallani, hanem egy folyamatos, távoli zúgást. A hajókon kívül persze a kőolaj-és földgázlelőhelyek feltérképezésére használt eszközök, és a repülőgépek is óriási hangzavart keltenek, mindez pedig jelentős kárt okoz a vízi élővilágnak. Az emberi zajok megzavarják azokat a frekvenciákat, amelyeken a tengeri élőlények kommunikálnak, tájékozódnak és vadásznak.
A rövid, kétszáz decibelnél magasabb hanghatások halláskárosodást, a százhúsz decibel fölötti, hosszan tartó háttérzaj pedig viselkedésmódosulást eredményezhet.
A legszembetűnőbb reakciót eddig a cetféléknél mutatták ki, akik a víz alatti radarok mintegy kétszáztizenöt decibeles hangjelzésétől menekülve hirtelen lemerülnek, felbuknak, vagy a normálishoz képest szokatlanul nagy távolságokra elúsznak. A kutatók partra vetett tetemek vizsgálatakor ráadásul vérzést, fül-, agy- és vesesérülést nyomait is azonosították, valamint dekompressziós betegségre utaló jeleket, amit a túl gyors felszínre bukás válthatott ki. De számos kisebb élőlény, például az apró zooplanktonok zajkárosulását is megfigyelték.
Mivel az emberi tevékenység növekedése előtti időkből nincsenek adataink a zajszintekről, így átfogó képet sem kaphatunk a pontos károk felmérésről. Ettől függetlenül találtak bizonyítékot a pusztító hatásra: a kanadai Fundy-öböl zajszintje belföldi repterek lezárása után hat decibellel csökkent, melynek következtében az ott élő bálnák ürülékmintában lényegesen kevesebb stresszhormon melléktermékét mutatták ki. Utóbbi egyébként szív-és immunrendszer-károsító hatású.
(Fotó: Pixabay)
Itt állíthatod be, hogy a Rakéta az elsők között legyen a Google keresőben
