A mérgezett édességek sokszor szedték már áldozataikat a történelem folyamán a világ minden táján, időnként pusztán az emberi figyelmetlenség miatt, néha a gonoszságnak köszönhetően, egyszer-egyszer pedig olyan megfejthetetlen okokból, amelyekre nehéz kielégítő magyarázatot találni.

A veszélyes viktoriánus kor

Az egyik legtöbb áldozattal járó eset a viktoriánus kor Nagy-Britanniájában történt, ahol William Hardaker (vagy mindenki által ismert becenevén Humbug Billy) édességárus véletlenül egy egész falut betegített meg az arzén-trioxiddal alaposan megfűszerezett cukorkáival, a szerencsétlen esetet pedig húsz ember, köztük gyerekek is, nem élték túl. Hardaker nem szándékosan irtotta ki kis híján a szomszédságát, a problémát a mérgező anyagok akkoriban még szokásban lévő, kevésbé szigorúan szabályozott és hanyag kezelése okozta. A kereskedő beszállítója, Joseph Neal a keménycukrok készítéséhez különféle adalékanyagokat használt, a cukor ára ugyanis akkoriban még az egekben volt és a gyártók különféle egérutakat próbálták találni a profit biztosítására.

Neal is a köznyelvben daffnak nevezett gipszpor hozzáadásával tette tartalmasabbá a termékeit, amelyhez ezenkívül cukrot, gumit és mentaolajat használt. 1858 október 30-án Hardaker egy újabb adag édességet rendelt a gyártótól, azonban a véletlenek összjátéka miatt ez a szállítmány végzetesnek bizonyult Bradford lakói számára. Neal ugyanis úgy döntött, hogy kivételesen nem személyesen hozza el az alapanyagokat a közeli Shipely gyógyszertárából, hanem egyik alkalmazottját küldi, aki a gyógyszertár alig három hete munkába állt asszisztensének útmutatását követve véletlenül egy nagy adag súlyosan mérgező arzén-trioxiddal tért vissza gipszpor helyett. A cukorkát elkészítő James Appleton ugyan már a méreg adagolása közben (amely a teljes massza negyedét-ötödét tette ki) rosszul lett, de mégsem kezdett gyanakodni az anyagra, mivel az színben és állagban is teljesen megegyezett a gipsszel.

Az édességek elkészültek és Hardaker, mit sem sejtve, árusítani kezdte a cukorkákat a standján, amelyek egyenként is elég arzént tartalmaztak ahhoz, hogy végezzenek egy emberrel. Az első áldozatokat reggel jelentették, két kisfiú halt bele az édességévesbe, de ekkoriban még az angliai gyerekek gyakori betegeskedése és váratlan halála nem volt szokatlan eset, különösen járványok idején, így a rendőrség nem vizsgálódott tovább az üggyel kapcsolatban és természetes halálokra hivatkozva lezártnak nyilvánították az ügyet.

Október 31-ének estéjére azonban a halálesetek megszaporodtak.

A mérgezés gyanúja a harmadik áldozat felfedezésekor merült fel, a hatóságok pedig ezután hamar ráakadtak Hardakerre, aki ekkora szintén ágynak esett és megbetegedett a saját édességétől. Az események szerencsétlen láncolatát hamar felfejtették és sürgősen értesítették a környékbeli lakókat, hogy véletlenül se fogyasszanak többet a csíkos cukorkákból, de addigra sokak számára már késő volt: összesen kétszázan lettek súlyos betegek és körülbelül húszan haltak meg egy-két nap leforgása alatt.

Az ügy a kor mérgezésekben egyébként is gazdag időszakának egyik leggyakrabban emlegetett botránya lett, és hozzájárult, hogy körültekintőbben szabályozzák az arzén és más mérgező anyagok tárolásának és árusításának körülményeit, amit egyébként már 1851-ben az Arzén Törvénnyel is próbáltak átláthatóbbá tenni. Az arzén-trioxid azonban továbbra is könnyedén hozzáférhető maradt, mivel az emberek patkányirtástól kezdve gyomtalanításig számtalan célra használták, még Agatha Christie, aki az első világháború idején egy kórház gyógyszerészetén dolgozott, sokszor volt szemtanúja annak, ahogy a mérget vásárolják az emberek.

A rejtély 21 arca

Bár a bradfordi eset súlyosabb áldozatokkal járt, de világ másik pontján és másik időben történt egy hasonlóan az édességekhez köthető, és, bár kevésbé halálos, de jóval rejtélyesebb eset, amely szintén sokáig nem hagyta nyugodni a kedélyeket és jelentős időre az örömet okozó luxusból gyanús ellenséggé változtatta a finomságokat.

Az ügy Japán egyik legszokatlanabb esetévé vált, amely a rendőrség hírnevét is alaposan megtépázta

és aminek elkövetőit azóta sem találták meg, bár évekig folytatódott utánuk a vadászat.

1984 októberében kezdődtek az édességmérgezések Oszaka, Kiotó és Nagoja élelmiszerboltjaiban, ahol a polcokról összesen tíz doboznyi csokoládét és cukrot távolítottak el a hatóságok, miután egy oszakai szupermarketben, a Daimaru Peacockban október 8-án egy eladó észrevette az első feliratot, amely a mérgezésre figyelmeztette a vásárlókat.

"Mérgezett. Veszély. Ha ezt megeszed, meghalsz. A rejtély 21 arcú emberétől."

- írta az elkövető vagy elkövetők a papíron, amit az édességekre ragasztottak. A cetli lehetett volna egyszerű átverés is, vagy gyerekes csíny, de a rendőrség mégis a lehető legkomolyabban vette az üzenetet és sürgősen mozgósította több száz fős egységeit, akik az elkövetkező hetek során szisztematikusan átfésülték Japán élelmiszerboltjait. Nem volt könnyű dolguk, mivel a 21 arcú ember fedőnevű szervezet nem pontosította terveit, csak egyet lehetett biztosan tudni, hogy a szóban forgó édességeket a Morinaga & Co. gyártotta. Valamint még egy fontos részlet is kiderült: a dobozok, ahogy azt az üzenet írója is ígérte, valóban nem ártalmatlan csokoládét, hanem a rendkívül mérgező kálium-cianiddal fűszerezett édességeket rejtettek, melyek eleget tartalmaztak a vegyületből ahhoz, hogy az emberek halálát okozzák.

A rendőrséget ez a felfedezés nem érte felkészületlenül, sőt, számítottak rá, mivel addigra nagyon is jól kiismerték az elkövető szokásait. A rejtély 21 arcú embere, vagy más néven a 21 arcú szörnyeteg 1984 márciusában kezdte terrorizálni Japán édességgyártóit és, miközben pokollá tette az Ezaki Glico cég elnökének életét, egyúttal jókedélyűen bolondot csinált a hatóságokból is.

A sajátos név mögött nem egy ember, hanem egy bűnözői szervezet bújt meg, amelynek néhány tagja március 18-án betört Ezaki Katsuhisának, az Ezaki Glico multinacionális élelmiszeripari vállalat elnökének házába és a férfit a kádjából kirángatva megkötözték, majd elhurcolták egy raktárhelyiségbe. Ahogy arról a korabeli tudósítások beszámoltak, bűnözők egymilliárd jen készpénzt és 100 kiló aranyat követeltek váltságdíjként, a helyi üzletembereket pedig sokkolta a történet, mivel Japánban ilyen esetekre ritkán került sor korábban, 1983-ban 'csak' 27 hasonló ügyet jelentettek és ezek alanyai gyakran gyerekek voltak. Ezakinak három nap múlva sikerült elszöknie és visszatért családjához, de a megpróbáltatásai igazán csak ezután kezdődtek el.

Az ügy az elején a bűnözők többé-kevésbé megszokott módszerei szerint alakult: betörések, majd anonim, pénzt követelő telefonhívások követték egymást, bár a megbeszélt találkozóhelyekre a zsarolók soha nem mentek el. A történet májusban vett gyökeres fordulatot és ekkor kerültek a képbe a cég egyik fő termékét jelentő édességek. Ekkorra a szervezet több levelet is küldött Japán napilapjainak szerkesztőségeibe, amelyekben rendszeresen gúnyt űztek az őket üldöző rendőrségből, az aláírás pedig a rejtély 21 arcú embere, vagy a titokzatos ember 21 arccal néven történt (a kifejezést egy japán gyereksorozat ihlette, amelynek főgonoszát Kaijin Nijū Mensōnak, a húsz arcú démonnak hívták). Mivel az újságokból értesültek a lakosok a bűnözők tetteiről, ezért az sem maradt titok, mikor azzal kezdtek fenyegetőzni, hogy cianiddal megmérgezett Glico édességeket helyeznek el a boltokban.

Az emberek és az élelmiszerboltok vezetői is gyorsan elkezdték bojkottálni a termékeket, a cég csokoládéi és süteményei hónapokra lekerültek a polcokról, annak ellenére, hogy a nyomozás során egy mérgezett terméket sem fedeztek fel a hatóságok. A Washington Post beszámolója szerint a becslések alapján 12 millió dollárnyi veszteség érte a vállalatot. A 21 arcú ember azonban időközben elunta a szórakozást és más móka után nézett, utolsó levelében arról értesítette a követőit, hogy Európába utazik és ott kezd új életet, visszatérni csak januárban fog.

A szavát azonban nem tartotta be és októberben az immár valóban mérgezett édességekkel ezúttal a bűnözők a Morinagát kezdték terrorizálni. Mivel a polcokra csempészett termékeket figyelmeztető feliratokkal látták el és a szokásos módon az újságoknak is elküldték az üzenetüket, mondván: noha a Morinaga édességei a legjobbak, de ők egy új ízzel látták el őket, kálium-cianiddal, ezért a rendőrség elég információval rendelkezett ahhoz, hogy azonnal akcióba lendüljön és, miután ellenőrizték a termékeket, rögtön el is távolítottak minden veszélyes dobozt. Senki nem evett a halálos cukrokból, de a félelem megint beköltözött a japán otthonokba és a fenyegetések, valamint a cégre irányuló zsarolási kísérletek tovább folytatódtak.

A rendőrök az azonos írógép használatából következtették ki, hogy nem egy, a 21 arcú embert utánzó újabb bűnöző áll az esetek mögött, hanem ugyanaz a szervezet, amely az Ezari Glicót is zsarolta, de a nyomozási munkák újfent sehova sem vezettek, bármennyi embert is állítottak az ügyre (a New York Times szerint ez 40 000 rendőrt, vagyis Japán rendfenntartóinak ötödét jelentette). 1984 nem telt felhőtlenül az országban és az édességgyártók is megszenvedték az esetet, de a furcsa események végül csak egy halálos áldozatot szedtek és ez a halál pontot is tett az ügy végére örökre.

1985. augusztus 5-én Jamamoto Sodzsi főfelügyelő a hátsó kertjében kerozinnal öntötte le, majd felgyújtotta magát. A hivatalos közlemény alapján az öngyilkosságnak nem volt egyértelmű köze a rejtély 21 arcú emberéhez, de a kollégái elmondása szerint Jamamotót kifejezetten zavarta, hogy nem tudták elkapni az őket bolonddá tévő bűnözőket és korábban nyilvánosan is bocsánatot kért a lakosságtól, amiért hagyták elszökni az egyik gyanúsítottat. A felügyelőt előző nap váltották le posztjáról, halála után pedig az addig jól szórakozó bűnözők elvesztették a kedvüket és utolsó levelükben elmondták, hogy attól kezdve magasabb rendű célokra szeretnék szánni az idejüket élelmiszergyártók kínzása helyett.

A tetteseket sohasem kapta el a rendőrség,

bár egy ideig gyanakodtak többek között a jakuza maffiaszervezetre is, de nem bizonyosodott be a bűnösségük. A jakuzák egyébként halloween táján különösen jó kapcsolatot ápolnak a gyerekekkel és rendszeresen tartanak számukra cukorkaosztó rendezvényeket, de 2020-ban ennek a szokásnak hivatalosan véget vetett a japán kormány, mikor Hjógo Prefektúrájának Gyűlése egyöntetűen megszavata a törvényt, aminek értelmében tilos a bűnözői szervezeteknek ajándékot átadni gyerekek számára.

Ez a cikk eredetileg 2021.10.31-én jelent meg a Rakétán.

(Medium, Atlas Obscura Fotó: Rosa María Fernández Rz/Getty Images, Wikimedia Commons, Piqsels, Flickr/wallyg)

További cikkek a témában:

Félelem, reszketés és karamell Svédországban: a Vipeholm Kísérlet A svédeknek nem csak az ABBA-t és Greta Thunberget köszönheti a világ, ismerjük meg a Lördagsgodis hagyományát és a mögötte húzódó hátborzongató történetet
A világ legveszélyesebb fájának még a füstje is mérgező Ha a Karibi-térségben, esetleg Floridában vagy Mexikóban nyaralsz, és a homokos tengerparton vadalmaszerű gyümölcsöket találsz, ne is gondolj rá, hogy megkóstold őket.
Melyik a leggyilkosabb méreg a világon? Mi a mérgezőbb, a C-vitamin vagy a hangyaméreg, a kokain vagy a D-vitamin? És mi a legmérgezőbb anyag a Földön? – a látványos összehasonlításból kiderül.