Észrevétlenül átruházzuk a döntéshozatali feladatokat a gépekre, de milyen jövőt vetít ez elénk?
2020 / 09 / 08 / perei.dora
Észrevétlenül átruházzuk a döntéshozatali feladatokat a gépekre, de milyen jövőt vetít ez elénk?
Időről időre szinte mindannyiunkkal előfordul, hogy órákig fontolgatunk egy adott esetben egyszerű kérdést, vagy éppen nem tudunk választani lehetőségeink között. Ahogy az is gyakran megesik, hogy ha egyszer választottunk, utána még további órákat vesztegettünk el azon töprengve, miért lett volna jobb inkább a másik alternatíva mellett voksolnunk.

Ez teljesen természetes, hiszen életünk döntések folyamatos sorozatából áll, és addig minden teljesen rendben van, amíg nem süppedünk bele a teljes döntésképtelenségbe, vagy nem büntetjük magunkat indokolatlanul hosszú ideig egy-egy balul elsült helyzet miatt. Ugyanakkor napról napra közelebb érünk ahhoz a ponthoz, hogy az algoritmusok váljanak a legfőbb tanácsadóinkká az álláskeresésben, a párválasztásban, vagy akár az ételek kiválasztásában. Röviden, hogy a mesterséges intelligencia helyettünk döntsön szinte mindenben.

Döntés=kontroll

Azért tegyük hozzá, hogy bármennyire is bonyolult egy adott döntéshelyzet, az ember mégiscsak ezáltal érzi azt, hogy nála a kormány, elvégre szabad akaratából cselekszik.

„A társadalom még nem készült fel arra, hogy elveszítse hitét a szabad akarat létezésében, ám ez lassan megváltozik." - írja Luca Rossi, a Medium szerzője a technológiai fejlődés filozófiai és etikai kérdéskörét vizsgáló cikkében.

Hozzátette: mindez még a szabad akarat létezését tagadók számára is megalázó és pusztító lehet különösen, ha a világ vezető nagyvállalatai uralják majd a döntéshozatali algoritmusokat. Ez a folyamat már elkezdődött, és most is az orrunk előtt zajlik, hiszen apránként, szinte észrevétlenül ruházzuk át a döntést a gépekre: az esetek többségében például nem mi választjuk ki, hogy milyen sorozatot kezdjük el nézni, milyen zenét hallgassunk, vagy melyik könyvet olvassuk el, hanem a Netflix, a Spotify és társai. A legijesztőbb az egészben pedig nem pusztán az, hogy a vállalatok már az ajánlórendszerükkel befolyásolják döntéshozatalunkat, hanem, hogy

elhitetünk velünk, hogy az irányítás végig a mi kezünkben volt, elvégre mi kattintottunk rá a lejátszás gombra.

„A mesterséges intelligencia sokszor nálunk is jobban tudja, mire van szükségünk, mi az, ami tetszik nekünk. Az pedig, hogy közvetlenül nem mi döntünk, még nem foszt meg minket a választás okozta elégedettség érzésétől, pont ellenkezőleg. Élvezzük a végeredményt, hiszen nem lehet megbánni egy olyan döntést, amit soha nem is hoztunk meg” – magyarázza Rossi. Szerinte boldog életet élni úgy is lehet, ha nincs mindig nálunk az a bizonyos gyeplő. „A kontroll iránti szükséglet egyszerű illúzió, mondhatni kulturális termék.

A társadalom - akárcsak a technológia - rohamléptekben fejlődik, a szabad akarat elgondolása pedig hamarosan lényegtelenné válik.”

Az adathalászat a hatalomszerzés új formája

Amitől valójában félnivalók lehet, az sokkal inkább az, hogy a saját profitszerzési érdekeik és hatalomvágyuk által vezérelt nagyvállalatok, kormányzati szervek visszaélhetnek egyéni preferenciáink megismerésével és személyes adataink birtoklásával. Még a hackerek és az óriásvállalatok is manipulálhatják döntéshozatalainkat, méghozzá számunkra észrevétlenül. Lényegében ezt történt 2018-ban, a Cambridge Analytica elemzőcégnél kirobbant botrányban: a politikai tanácsadócég illetéktelenül fért hozzá nyolcvanhétmillió Facebook-felhasználó személyes adataihoz, hogy azok alapján személyre szóló hirdetéseket gyártson, és bővítse Donald Trump szavazótáborát. (Adataink megszerzéséért már egyébként is évek óta megy a harc a Google és a Facebook között, nem beszélve egy csomó kínai cégről.)

Yuval Noah Harari, izraeli történész 21 lecke a 21. századra című könyvében többek között erről is ír, vagyis, hogy amíg egykor a cégeknek a reklámhelyek eladása jelentette a legnagyobb üzletet, ma már az a lényeg, hogy figyelmünk felkeltésével a lehető legtöbb adatot felhalmozzák rólunk, majd azokat eladják a hirdetőknek.

Sarkosan fogalmazva ez annyit tesz, hogy vásárlóból árucikkek lettünk.

Harari szerint ez az adatfelhalmozás új kapukat nyithat egy, az eddigiektől gyökeresen eltérő üzleti modell előtt, amelynek első áldozata éppen a reklámipar lesz. Az új modell alapja a hatalom átadása a mi kezünkből az algoritmusokéba, többek között azzal a joggal együtt, hogy válasszunk és megvásároljunk dolgokat. A történész úgy véli, amint ez a folyamat az algoritmusok 'kezébe kerül', a hagyományos reklámiparnak befellegzett.

(Fotó: Unsplash/Morning_Brew)

Ha tetszett ez a cikk, kövess minket a Facebookon is!

 


Először vagy itt? Ez itt a Rakéta!
Olvasd el főszerkesztőnk beköszönőjét, mire számíthatsz tőlünk!
Rakéta az Instagramon is!
Kövesd be, később jól jársz majd!
Ezek is érdekelhetnek

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.