A Szahara szakadatlan homoktakarója rengeteg izgalmas dolgot rejt: a történelem előtti tavaktól az ősi civilizációkig rengeteg rejtett kincs található ezen a területen.

Ahhoz, hogy megértsük, mit rejt a sivatag, először magának a homoknak az eredetét kell tisztáznunk – írja az IFLScience a kérdés kapcsán. A part menti régiók mentén a hullámok és az árapály könyörtelen hatása fokozatosan finom homokszemcsé őrli a sziklákat. A tengerfenék alatt hosszú idők alatt során üledékes kőzetrétegek, például homokkő képződtek – ha mélyebbre ásunk ebbe a kőzetbe, akkor nemcsak kövületeket, hanem olyan értékes erőforrásokat is feltárhatunk, mint az olaj.

A szárazföld belseje felé haladva alakul ki az a homok, amely a Szaharát is borítja, és ami nem kizárólag a part menti folyamatok eredménye, hanem a sziklák folyók és más természeti erők általi mállásából született.

Rögtön két meglepetés is akad a Szahara kapcsán: először is nem ez a világon a legnagyobb sivatag – hogy mely sivatag áll a dobogó tetején, az az alábbi cikkünkből derül ki:

Valószínűleg sosem találná ki, melyik a legnagyobb sivatag a Földön A szóban forgó sivatag nagyobb, mint a Góbi-sivatag, az Arab-sivatag és a Szahara együttesen.

A második meglepetés, hogy a Szahara sem volt mindig volt kopár pusztaság, és nem is marad örökké az. A legújabb tanulmányok alapján körülbelül 21 ezer éves ciklusokban váltakozik ezen a területen a száraz sivatag és a buja erdő – ami a Föld tengelyirányú ingadozásának tulajdonítható, amely megváltoztatja a monszun évszakokat, és átmenetileg zöld paradicsommá változtathatja akár ezt a sivatagot is.

A Szahara egyik figyelemre méltó titka a núbiai homokkő víztartó rendszer, ami a világ legnagyobb fosszilis víztartó rétege. Ez a csapdába esett talajvíz hatalmas földalatti tározója tartja fenn az életet a régióban, és egyben óriási potenciális jelentőséggel bír a vízhiányos világban.

2010-ben a kutatók úttörő felfedezést tettek – bizonyítékot találtak egy őskori mega-tóra a Szahara homokja alatt. A halkövületek és a radaradatok alapján körülbelül 250 ezer évvel ezelőtt a Nílus elöntötte a Szahara keleti részét, és a víz ekkor több mint 108 ezer négyzetkilométeren terült szét. Ez az ősi mega-tó valószínűleg a paleolit emberek településeit is ellátta, ezzel is megerősítve a Szahara meglepő történelmét, vagyis hogy a múltban sokkal élhetőbb volt itt a táj.

A történelem során a Szahara egyébként is különböző civilizációknak adott otthont – a sivatagban találtak már településeket, sőt letűnt civilizációk után maradt erődítményeket is – ez utóbbiakat Líbiában szúrták ki a műholdfelvételeken.

Ugyan nem rejti homok, de számos kérdést vetett fel így is a Szahara szeme (vagy másképp Afrika szeme) – mint az Űrvilág írja ennek kapcsán:

“A mintegy 50 km-es átmérőjű kerek alakzat és vidéke felülről nézve egy szemre emlékeztet. Valamikor azt gondolták, hogy egy meteorbecsapódás nyomán keletkezett kráterről lehet szó. A mai elképzelések szerint ez egy olyan kiemelkedés, amelyben a különféle kőzeteket eltérő módon „munkálta meg” a szél és a víz eróziója. Emiatt alakultak ki a koncentrikus körök.”

Mindezek alatt pedig homokkövet találunk, ha pedig ez alá is leásunk, akkor az alapkőzethez és kiszáradt agyaghoz lyukadhatunk ki.

(Kép: Pixabay/FuN_Lucky)