A kérdés Alan Weismant is aktívan foglalkoztatta, aki 2007-ben könyvet is írt a témáról The World Without Us (azaz A világ nélkülünk) címmel. Ebben számos szakértővel egyeztetve próbálta feltérképezni, hogy milyen folyamatok játszódnának le rövid és hosszútávon az emberek eltűnésének következtében, és a kézenfekvő válaszok mellett jó néhány meglepő következtetéssel is szolgált.

A metróhálózatot elönti a víz

A leggyorsabb és leglátványosabb változásokat a városokban figyelhetnénk meg (persze csak ha lenne, aki ezeket még megfigyelhetné), hiszen a fenntartási munkák hiánya már napokon belül jelentkezne. A pumpák üzemeltetése nélkül, amelyek a talajvizet és az esőt tartják távol az alagutaktól, a nagyvárosok metróhálózatát órákon belül elkezdené elönteni a víz, szakértők szerint pedig mindössze 36 óra leforgása alatt teljesen víz alá kerülnének.

Ellenőrizetlen atomerőművek

Ennél sokkal komolyabb következményekkel járna, hogy nem lenne, aki felügyelné az olajfinomítókat és az atomerőműveket. Az ellenőrzés hiányában az olajfinomítókban tűz üthetne ki, míg az atomerőművek újabb Csernobillal fenyegetnének. Hogy pontosan mi történne az atomerőművekkel, arról megoszlanak a vélemények: rövid távon valószínűleg nem okoznának problémát, hiszen néhány nap után maguktól lekapcsolnának, azonban a sugárzó anyag jócskán túlélné magukat az építményeket, így évmilliókig szennyezhetnék a környezetüket. Ehhez hasonlóan itt maradna az emberiség után az összes műanyagszemét is, aminek a lebomlása évezredekbe telne, így még hosszú ideig hatással lenne az élővilágra.

Szennyező anyagok mindenhol

Valamivel jobb lenne a helyzet a petróleumszennyezéssel, ami az ipari telepekről és gyárakból jutna a talajba. Ez csak néhány évtizedig szennyezné a környezetet, ennyi időbe telne a mikrobáknak és növényeknek, hogy lebontsák és felhasználják a szennyező anyagot. Nagyobb problémát okoznának a környezetben tartósan megmaradó szerves anyagok, például bizonyos növényvédő szerek, amik maguktól nem bomlanak le a természetben. Ezeknek az anyagoknak egy része Weisman szerint "talán az idők végezetéig itt maradna", habár egy idő után a környezeti változások miatt betemetődnének mélyen a föld alá, ahol már kevésbé lennének károsak a környezetre.

A szennyező anyagok kikerülése a természetbe értelemszerűen hatással lenne az állat- és növényvilágra is, de ezzel kapcsolatban azért akad pozitív példa is: Csernobil környékére például már a katasztrófa után néhány évtizeddel visszatértek az állatok, jelezve, hogy a természet meglehetősen könnyen alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez.

Folyók a sugárutak helyén

A városok más szempontból is a gyors pusztulás színhelyei lennének Weisman szerint. A talajvíz hamarosan elkezdené korrodálni a föld alatti közlekedési rendszerek és az út között elhelyezett vas tartóelemeket, így egész utak omlanának be, amelyek hamarosan a városok közepén hömpölygő folyókká válhatnának. A jégmentesítés elmaradása miatt az utak a téli hónapokban felrepedeznének, ami ahhoz vezetne, hogy a városok utcáin különböző növények és fák kezdenének el növekedni. A növényzet a hidakat is birtokba venné, ami a karbantartási munkák hiányával együtt oda vezetne, hogy a masszív acélépítmények már néhány száz éven belül összeroskadhatnának.

Hatalmas tüzek, terek helyett mezők

A növényzettel együtt a városokban természetes módon jelennének meg és halmozódnának fel az elszáradt gallyak és lehullott levelek, amelyek kiváló alapot biztosíthatnának a nagy tüzek kirobbanásához, így egész városrészek pusztulhatnának el rövid idő alatt. Weisman szerint ez tovább gyorsítaná azt a folyamatot, hogy a természet birtokba vegye a városokat, hiszen az elszenesedett maradványok tökéletes táptalajt biztosítanak az élet fejlődéséhez. Ennek köszönhetően a nagyvárosok utcáinak és tereinek helyén ötszáz év múlva már csak mezőket és erdőket találnánk.

Az építményei sem élnék túl sokkal az emberiség eltűnését, hiszen a tüzektől és az eróziótól sújtott épületek néhány száz éven belül leomlanának. Weisman szerint először a modern, üvegből és fémből készült struktúrák pusztulnának el, amelyek összetörnének és elrozsdásodnának, a legtartósabbnak pedig azok az épületek bizonyulnának, amelyek "magából a Földből készültek", vagyis például kőből építették őket.

Rengeteg bogár

Az emberek eltűnése radikális változásokat okozna a mezőgazdasági területeken, amelyek a Föld élhető területeinek mintegy felét teszik ki. A rovarirtó szerek és más vegyszerek eltűnése nyomán a rovarok gyorsan elszaporodnának, ez pedig az események egész láncolatát idézné elő. A rovarok szaporodása ugyanis lehetővé tenné, hogy a növények is gyorsabban szaporodjanak, ami pedig a madarak szaporodásának az alapfeltétele. A növényvilág terjedése, a föld, a vizek és az óceánok tisztulása utat nyitna az élővilág számára, hogy ismét birtokba vegyék az emberek által művelt területeket.

A nagy testű állatok visszatérnek természetes élőhelyeikre

Ez a változás globálisan a mainál sokkal nagyobb biodiverzitást eredményezne. A megafaunát tanulmányozó kutatók szerint a nagy testű állatok, mint az elefánt, az oroszlán vagy a medve régebben jóval szélesebb területen voltak elterjedve, és csak az emberiség megjelenésével együtt kezdtek el kipusztulni, részben a vadászat, részben az élőhelyeik számának csökkenése miatt. Soren Faurby, a Gothenburgi Egyetem kutatója szerint világos összefüggés figyelhető meg az ember megjelenése és az állatpopuláció pusztulásának felgyorsulása között, ami Ausztráliában nagyjából hatvanezer évvel, Észak- és Dél-Amerikában tizenötezer évvel, Madagaszkáron és a karibi térségben pedig néhány ezer évvel ezelőtt következett be.

Most, hogy az emberek már nem háborgatják őket, a nagy testű állatok újra birtokba vennék a területeiket, Faurby szerint pedig az egész világ olyan változatos élővilággal rendelkezne, ami jelenleg csak a Serengeti Nemzeti Parkban figyelhető meg. Kutatásai szerint az emberi jelenlét nélkül az Egyesült Államok középső területein és Dél-Amerika egyes részein élne a legtöbb nagytestű állat, az elefántok megjelennének a mediterrán szigetvilágban, míg orrszarvúval akár Észak-Európában is lehetne találkozni.

Faurby hozzáteszi, hogy még ha az emberiség most azonnal el is tűnne, az állatvilágnak akkor is millió évekbe telne, hogy tökéletesen regenerálódjon. A kutató és csapata úgy számolt, hogy ahhoz, hogy az állatok ugyanolyan számban forduljanak elő a Földön, mint az emberek megjelenése előtt, nagyjából 3-7 millió évnek kéne eltelnie.

A globális felmelegedést talán még ez sem oldaná meg

De mi történne az emberiség legnagyobb hagyatékával, a globális felmelegedéssel, ha egyik napról a másikra eltűnnénk a bolygóról? Bár azt gondolhatnánk, hogy a gyárak, a közlekedés, a mezőgazdaság leállásával együtt az üvegházhatású gázok kibocsátása is töredékére esne vissza, Weisman kutatása alapján ez egyáltalán nem biztos, hogy így történne. Az ellenőrzés nélkül maradt gyárakban bekövetkező robbanások, az olajkutak kigyulladása nagy mennyiségű üvegházhatású gázt juttathatnának a légkörbe, és bár az óceánok szépen-lassan semlegesítenék a légkörben található szén-dioxidot, egyáltalán nem biztos, hogy a kapacitásuk ehhez elegendő lenne. Ha az óceánok elérnék a kapacitásuk tetejét, akkor savasodásnak indulnának, miközben a felolvadó permafrosztból még több szén-dioxid kerülne a légkörbe.

Weisman szerint még ideális esetben is minimum százezer évbe telne, mire a szén-dioxid az emberiség előtti szintre csökkenne, ám a helyzetet ennek ellenére sem látja túl lehangolónak. A jura időszakban például a levegőben található szén-dioxid mennyisége nagyjából ötszöröse volt a mainak, ami az óceánok erős elsavasodásához vezetett, ennek ellenére viszont a természet képes volt alkalmazkodni, és hamarosan megjelentek azok a fajok, amik képesek voltak megélni a jóval savasabb vízben is. "A természet mindig utat tör magának" - foglalja össze Weisman a tanulságokat, aki szerint egy kérdést kell feltennünk magunknak ezután a gondolatkísérlet után: hogyan tudnánk visszahelyezni az emberiséget a képbe úgy, hogy ne tegyük tönkre a bolygót?

(Live Science, Fotó: Getty Images)