A két évig tartó tesztidőszakban a klasszikus központban lévő kontrollcsoporthoz képest nyolcadannyi szerver hibásodott meg a víz alatt, ami egyrészt a kapszula állandó hőmérsékletének, másrészt a nitrogénnel való feltöltésének eredménye. A vállalat közleményéből továbbá az is kiderül, hogy a földi adatközpontokkal szemben a vízi környezet kevesebb lehetőséget ad a kémiai reakciókból eredő problémák kialakulására - írja a ZDNet. A víz alatti szerverközpont ugyanakkor nemcsak megbízható, de környezetbarát is: áramellátása megoldható teljesen megújuló energiával, plusz hűtési költsége szinte elenyésző, mivel a tengervíz kiválóan elszállítja belőle a hőt. Mindemellett a kapszulák elhelyezése lényegesen olcsóbb és gyorsabb az adatközpontok építésénél,

az installációs idejük két év helyett legfeljebb három hónap.

Bár a kapszulák karbantartása komoly és költséges, viszont ha egy-egy kapszulát elég évente párszor kiemelni a vízből egy rutin karbantartás és hardverfrissítés miatt, akkor üzemeltetésük még így is gazdaságosnak mondható. Ben Cutler, a Microsoft Special Projects kutatócsoportjának projektmenedzsere, a Natick projektvezetője úgy véli, hogy eddigi ismereteik és bizonyítékaik birtokában érdemes folytatni a víz alatti adatközpontok létesítését.

Nagyot, de nem lehetetlent álmodtak

A Microsoft tervei szerint a víz alatti szerverparkok egyik előnye, hogy azok a nagyvárosok közelében elhelyezhetőek, ezáltal jelentősen lerövidül a szerverek és a felhasználók közötti távolság. Hozzátették: a Föld lakosságának több mint fele él az óceánpartok kétszáz kilométeres körzetében, akik számára előnyös lehet az adatközpontok közeli pozíciója, ráadásul az esetleges bővítési feladatokért sem kellene messzire menni. A vállalat a korlátozott karbantartási lehetőségeket figyelembe véve tervezi meg a víz alá süllyesztett tárolókat, azokat első körben öt év érintetlen működésre rendezi be,

a következő generációt pedig akár egyhuzamban húsz évig is a víz alatt hagyná.

Ez több kérdést felvet a felhasznált alkatrészekkel, összetevőkkel és komponensekkel kapcsolatban - a standard adatközponti megoldásokat ugyanis nem kimondottan hosszú életre, inkább redundanciára és könnyű cserélhetőségre tervezik. A Microsoft egyébként 2013 óta tökéletesíti a vízalatti adatközpontok ötletét, miután Sean James, a cég munkatársa, aki korábban az Egyesült Államok hadseregének egyik tengeralattjáróján szolgált egy ThinkWeek ötletbörze kapcsán felvetette. A projekt megvalósítása 2014-ben kezdődött, majd 2015-ben vízbe engedték az első, Leona Philpot nevű kapszulát Kalifornia partjainál. A szerverekkel megpakolt acéltartály több mint három hónapot töltött a víz alatt, majd 2015 decemberében kiszedték és Redmondba szállították a sikeres tesztelés után. A Microsoft ígérete szerint a projekt weboldalán folyamatosan beszámol előrelépéseikről. Végezetül a környezetvédelemről sem feledkeznek meg, hiszen ahogy friss közleményükben írják,

a vízalatti adatközpont összes alkatrészét újrahasznosítják,

beleértve az acél nyomásálló tartályokat, a hőszabályozókat és természetesen magukat a szervereket is. Mindemellett helyreállítják a tengerfenék azon részét, ahová eszközeiket telepítették.

(Fotó: Futurism)