A kutatás eredményeiből kiderül, hogy a magyarok nagy része fontosnak és aktuálisnak tartja a környezeti problémákat, és készen áll a változtatásokra a fenntartható jövő érdekében. A kormányok és vállalatok globális összefogását azonban elengedhetetlennek tartják ahhoz, hogy elkerüljük a környezeti katasztrófát. A lakosság jelentős hányada már most számos fenntartható szokást bevezetett mindennapi életébe, de sokan vannak, akik még csak tervezik azt, hogy a változás útjára lépjenek. A már bevezetett szokások megtartását és a szándékolt egyéni lépéseket a felülről érkező iránymutatás és egy erős szabályozás tovább ösztönözhetné-derül ki a WWF Magyarország friss kutatásából. Az európai Zöld Megállapodás (European Green Deal) éppen azt a nemzetközi összefogást célozza meg, amelybe jól illeszkedik az Európai Unió természetvédelmi politikáját 2030-ig meghatározó Biodiverzitás Stratégiája és a fenntartható mezőgazdaságra, valamint élelmiszeriparra való áttérést célzó „Termőföldtől az asztalig” (Farm to Fork) elnevezésű projekt. A koronavírus-járvány is megmutatta, hogy

nem jó úton járunk, és további súlyos következményekkel számolhatunk, ha nem hagyunk helyet a természetnek és nem lépünk a fenntarthatóság útjára.

Ezt figyelembe kell venni a gazdaság újratervezésekor: a környezet- és természetvédelmi célok nem csorbulhatnak, hiszen létünk és egészségünk alapját a háborítatlan természet képezi. A WWF Magyarország ennek mentén közel  harminc éve azért dolgozik, hogy az ember és a természet harmóniában éljen egymással, és ezt a hazai törvények és szabályozások is lehetővé tegyék.

A többség szerint a döntéshozóké a felelősség

Ki a felelős a környezetvédelemmel kapcsolatos problémákért és azok megoldásáért a magyarok szerint? A kutatásból látszik, hogy a lakosság nagy része az egyéni felelősségvállalás helyett a felülről érkező megoldásokat szorgalmazná. A többség (negyvenkilenc százalék) a globális összefogást sürgetők körébe tartozik: ők úgy gondolják,

az egyes emberek már kevesek a környezeti katasztrófa elkerüléséhez, és világméretű összefogásra lenne szükség a kormányok és vállalatok részéről.

Ennél kevesebben, a megkérdezettek harminchat százaléka az egyéni felelősségvállalást tartja a kulcsfontosságúnak: szerintük ha minden ember csökkentené a saját fogyasztását és környezettudatosan élne, visszafordíthatók lennének a mai káros folyamatok. A megkérdezettek tizenhat százaléka tartozik a tagadók (öt százalék) vagy lemondók (tizenegy százalék) csoportjába. Ők azok, akik szerint változtatni felesleges, bár különböző okokból: míg a lemondók szerint már nem tehetünk semmit, hogy elkerüljük a környezeti katasztrófát, a tagadók csak riogatásnak gondolják a klímaváltozást.

Sokat autózunk, de kevesebbet szeretnénk

Bár az egyéni ökológiai lábnyom csökkentése fejben dől el, tettek nélkül nem érhetünk el eredményeket. A WWF Magyarország arra is kereste a választ, hogy a magyarok életük mely területén szándékoznak fenntarthatóbban élni, vagy akár már aktívan tesznek is ezért. Kiderült, hogy a lakosság több mint fele (hatvanöt százaléka) jelenleg is takarékoskodik a vízzel, igen magas viszont azok aránya (nyolcvan százaléka), akik továbbra is kevesebb vizet szándékoznak fogyasztani vagy a jövőben tervezik meghozni ezt a döntést. A helyiek hetvennégy százaléka szeretné kerülni az eldobható műanyagok használatát, ötvenkilenc százalékuk pedig már így is tesz. A magyarok élelmiszer-fogyasztásának lábnyoma is javulhat, ha a hajlandóságot valóban tettek követik: egyelőre a megkérdezettek negyven százaléka részesíti előnyben a helyi előállítású termékeket, hatvannégy százaléka pedig ezt továbbra is fenntartaná vagy ha eddig nem tette, akkor elkezdené. Hetvenhét százalék szeretné minimalizálni a kidobott élelmiszer mennyiségét, ötvenhárom százalék már aktívan tesz is ezért. Érdekes a kontraszt az utazás terén a magyarok szándékai és tettei között: míg az emberek ötvenkilenc százaléka szeretne tömegközlekedéssel vagy kerékpárral munkába járni, csak huszonnyolc százalék azok aránya, akik valóban ezt a közlekedési formát használják a mindennapokban.

Hasonló a helyzet az autóhasználattal: a lakosság ötvennégy százaléka kevesebbet autózna, de csak tizennyolc százalék, aki így is tesz.

Mindez azt mutatja, hogy egyelőre többen vannak, akik még nem vezették be életükbe a fenntartható szokásokat, viszont ez szándékukban áll a jövőben, vagyis tisztában vannak azzal, hogy ez szükséges lépés mind a saját életük, mint a környezetük szempontjából. A kutatás arra is rávilágít, hogy az emberek az életmódjukba sikeresen beépített változtatásokat hajlandók is megtartani és tartósan alkalmazni a későbbiekben.

Fontos és aktuális kihívás a természet védelme

A kutatás következő részéből kiderül, hogy a magyar lakosság mit tart igazán aktuális és fontos problémának. A felsoroltak közül kikerülő tizenkét legfontosabbnak ítélt probléma soraiban többek között olyan természeti, környezeti és fenntarthatósági kihívások találhatók, mint a műanyagszennyezés csökkentése, a globális felmelegedés lassítása, a természet védelme, a klímaváltozás hatásainak és a szén-dioxid kibocsátásának a csökkentése, az élelmiszer-pazarlás visszaszorítása, a folyók és tavak jó állapotának megőrzése vagy erdeink fenntartható használata.

Míg a szegénység csökkentését a legfontosabb problémának ítélik, az aktualitását nem érzik a magyarok.

A legfontosabbnak és legaktuálisabbnak ítélt problémák között nagy az átfedés, de bekerül egy új kihívás is, ami a legfontosabb problémák között nem szerepel: ez az őshonos magyar állat- és növényfajok és élőhelyük védelme. A kutatásról készült infografikák megtekinthetők itt, itt és itt.

(Forrás: WWF Magyarország, Fotó: Needpix)