Az első holttestfarmot 1972-ben alapította Dr. William Bass a Tennessee Egyetemen, Knoxville-ben – ez olyan jelentős lépés volt, ami lényegében megreformálta az igazságügyi orvostan világát. Dr. Bass fejében az ötlet azután született meg, hogy felkérték szakértőnek egy különös bűncselekményhez – ami, mint később kiderült, nem is volt bűncselekmény,

A helyi rendőrség arra figyelt fel, hogy William Shy ezredes polgárháborús sírját ismeretlenek megbolygatták, és ennek kapcsán azt vették észre, hogy az ezredes holtteste meglepően frissnek tűnik. A nyomozók úgy gondolták, hogy a magyarázat erre a furcsaságra az lehet, hogy egy frissen megölt ember holttestét próbálhatták a tettesek elrejteni az ezredes régi sírjában. Bass szakértőként osztotta a rendőrök véleményét, szerinte a holttest még rózsaszín húsa arra utalt, hogy az illetőt kevesebb mint egy éve gyilkolhatták meg, és a testet becsempészték a polgárháborús sírba.

Kiderült azonban, hogy mind a rendőrség, mind Bass tévedett: a holttest fogai és ruhái alapján ugyanis az derült ki, hogy a tetem valóban William Shy-é, és a balzsamozó eljárás, valamint a hermetikusan zárt vaskoporsó kombinációja miatt maradt meg ennyire jó állapotban.

Bass ekkor jött rá, hogy száz évvel elszámította magát, aminek az oka, hogy a tudomány nem tudott eleget az emberi test lebomlásának a folyamatáról – ekkor pattant ki fejéből a horrorfilmeket idéző ötlet: a holttestfarm.

Bass farmja az egyetem egy kisebb földterületén nyílt meg, ahol a testeket kint hagyták a szabad ég alatt lebomlani különböző környezeti feltételek mellett, majd ezt a folyamatot megfigyelték és nyomon követték. Az USA-ban a holttestfarmok gyorsan népszerűek lettek a tudományos körökben – azóta féltucat ilyen farm nyílt szerte az országban.

A holttestfarmok előtt a kutatók a testek lebomlását disznók tetemein követték végig, és az USA-n kívül máig ez a gyakorlat – bár például az Egyesült Királyságban nemrég nem csak nyílt egy ilyen farm, de ráadásul elkezdtek önkénteseket is toborozni, akik haláluk után felajánlanák a testüket tudományos célokra. Hasonló farmok egyébként nyíltak még Kanadában és Ausztáliában, valamint Indiában is tervben volt egy ilyen létesítmény felhúzása. Más kérdés, hogy épp az egyesült királyságbeli holttestfarm kapcsán akadt tudós, aki kifejezte az egyet nem értését, mivel szerinte erre a célra az állati tetem is megteszi, már csak azért is, mivel a testfarmokon amúgy is idősebb emberek holttesteit vizsgálják – ami nem tükrözi a bűntények áldozatainak jellemző korát.

Na de pontosan miként fest az élet, vagyis inkább a halál egy ilyen testfarmon? Csak az Egyesült Államokban a különböző farmokon több ezer holttest bomlott le eddig a kutatók figyelmes tekintete előtt. Egyedül az első, említett ilyen létesítményben, a Tennessee Egyetemen több mint 1800 holttest bomlott le eddig, és 4000 ember adományozta a halála után a testét az intézménynek. A Vox ellátogatott a Texas államban működő farmra még 2015-ben, és forgattak is ott – az alábbi videót azonban csak felnőtteknek ajánljuk, és nekik is azzal a figyelmeztetéssel, hogy elég megrázó látványban lesz részük:

Texasban a folyamat a következőképpen zajlik: először a kutatók méréseket végeznek, és fényképeket készítenek, valamint haj- és vérmintákat vesznek. Ezután a test kap egy azonosító számot, majd kiviszik a területre, és ott helyezik el, legalább 15 méterre a legközelebbi másik testtől – kb. 50 test bomladozik szép csendben egyszerre.

A kutatók a testet általában meztelenül (de nem mindig) egy meghatározott helyre helyezik el, attól függően, hogy milyen kutatást végeznek. Néha a testeket a nyílt napon hagyják, hogy megfigyeljék ennek hatását, máskor árnyékban vagy magas fűben. Időnként ketrecek alá helyezik a holttesteket, hogy megakadályozzák, hogy a különböző állatok, például a keselyűk megcsócsálják őket. Persze előfordulhat az is, hogy a testeket mindenféle védelem nélkül helyezik el, épp azért, hogy megfigyeljék ezen állatok munkálkodását.

Sokszor a holttesteket olyan meghatározott helyekre rakják, amilyeneken a rendőrség szokott holttesteket találni valós gyilkossági ügyekben: például víztartályokban, fához kötözve vagy akár gépkocsik csomagtartóiban.

Habár tehát a holttestfarmoknak akad kritikusa, mint arról fentebb írtunk, a kutatók mostanra ezen vizsgálatok segítségével jobb becsléseket dolgoztak ki a halálozás idejére a testből kibocsátott gázok alapján, amelyek az idő múlásával meghatározott mintázat szerint szabadulnak fel. Ezenkívül a kutatók most már jobban meg tudják határozni, hogy valaki halálát milyen környezeti körülmények kísérték, és például, hogy az illető viselt-e ruhát vagy sem. Láttak már felöltöztetett és ruhátlan testeket bomlani különböző környezeti körülmények között, és minden esetben tudják, mi történik a testtel.

A testfarmokon történt tudományos áttörések még az eltűnt holttestek megtalálásában is segíthetnek a hatóságoknak. A kutatók meghatározták a halott emberi testek körül felhalmozódó vegyi anyagok konkrét fajtáit, és ha a rendőrség rábukkan ezekre a vegyi anyagokra, akkor előkerülhet maga a test is.

Ezenkívül a kutatók testfarmokat használtak, hogy megértsék azt a fajta táplálékláncot, amelyet nekrobiomnak neveznek, és amely az emberi test lebomlása során lép működésbe. Például a testen táplálkozó baktériumok bizonyos rovarokat vonzanak magukhoz, amelyek egerek prédájává válnak, amelyek olyan lények prédájává válnak, mint a kígyók stb.

(A cikkhez használt kép illusztráció, forrása: Pixabay/ljcor)