A Starship a következő hónapokban indul első útjára a Föld körüli pályán, és célja nem kevesebb, mint az űrutazás forradalmasítása – amire egyébként minden esélye meg is van többek szerint. Musk beszédében elsősorban az űrhajó újrafelhasználhatóságát hangsúlyozta, valamint azt, hogy képes embereket és rakományt közvetlenül a Holdra és a Marsra szállítani.

A Starship esetleges sikere azonban veszélyezteti a NASA meglévő projektjeit, különösen a Space Launch System-et (SLS). Mindez pedig a NASA összes partnercégére kihathat, a SpaceX pedig behozhatatlan előnyre tehet szert.

A Starship olyan komoly potenciállal rendlkezik, hogy attól a NASA és tradicionális partnerei egyszerre riadtak meg, és figyelik lenyűgözve a fejleményeket – nagyjából így foglalható össze a Politico cikke, amely apropója Musk beszéde, illetve a Starship közelgő, immár a Föld körüli pályát megcélzó repülése. A NASA ugyanis folyamatos lemaradásban van a saját hasonszőrű projektjével, a Space Launch System-mel (SLS), miközben a tervezett költségvetést is állandóan átlépi. A Csillaghajó ezzel szemben a nyilvánvaló buktatók ellenére meglepően gyorsan halad – ha pedig sikeres lesz, akkor a gyors újrafelhasználhatóság és a pályán történő üzemanyag-utántöltés révén forradalmasíthatja az űrrepülést, lényegében azonnal elavulttá téve a meglévő rendszereket.

Musk két év óta először beszélt egy “update” keretében a Starhipről, és így fogalmazott:

„Ebben a pillanatban nagyon bízom abban, hogy idén pályára állunk. Működni fog. Lehet, hogy lesz néhány bukkanó az út során, de működni fog.”

A Starship az első univerzális űrjármű: egy újrafelhasználható és újratölthető eszköz, amely rengeteg embert és több mint 100 tonna rakományt képes eljuttatni a Földről közvetlenül a Holdra és végül a Marsra – mindezt a vállalatra jellemző többszörös újrafelhasználás mellett, ami komoly hatással van a kilövési frekvenciára és a költséghatékonyságra. Ha tehát sikerül ezt az ígéretet megvalósítani, akkor Musk korábbi, egyébként jelentős áttörései – elektromos autók, újrafelhasználható rakéták műholdak kilövéséhez, az első kereskedelmi űrkapszula, amely a Nemzetközi Űrállomáshoz csatlakozik –, ezekhez képest el fognak törpülni a történelemkönyvekben.

Mint Scott Altman, az ASRC Szövetségi Űrüzemeltetési Csoportjának elnöke nyilatkozott mindennek kapcsán:

„Ez az a fajta dolog, amiről úgy beszéltünk, hogy nem lenne nagyszerű, ha képesek lennénk rá?”

Mindeközben a NASA tisztviselői – és a velük kapcsolatban álló, tradicionális repülőipari óriásvállalatok az eseményeket az áhítat és az iszonyat keverékével figyelik. Amint egy, a neve elhallgatását kérő, egyébként a SpaceX versenytársainak dolgozó űrlobbista nyilatkozott némileg profán, de a lényeget megragadó módon a konkurencia szituációjáról:

“Teleszarják az ágyukat.”

Mindez érthető is, a NASA első három Artemis Hold-missziója a következő három évben – beleértve a 2025-re tervezett, legénységgel végrehajtott leszállást is – az SLS rakéta és az Orion kapszula kettősén alapul, amelyeket a Boeing, a Lockheed Martin, a Northrop Grumman és az Aerojet Rocketdyne épít, valalmint számos más beszállító és mérnöki szolgáltató cég.

Azonban az SLS idei első repülése csúszott, ráadásul egyre inkább aggodalomra ad okot, hogy ha az SLS még sikeresen rendszerbe is áll, akkor is egy-egy kilövés 2 milliárd dollárba kerülhet. Ez az összeg pedig túl költségesnek bizonyulhat a NASA által a Holdra tett többszöri utazáshoz, valamint az állandó emberi jelenlétet kiépítéséhez a Hold felszínén.

Rand Simberg repülőgép-mérnök és űrszaktanácsadó szerint a Starship progressziója miatt egyre inkább gyűlnek a kérdőjelek az SLS puszta létezése körül.

“Ha az új rendszer (a Starship – a szerk.) megbízhatóságát nagy számú indítással bizonyítják, ami akár hónapokon belül megtörténhet, elavult lesz minden más létező indítórendszer. Ha az SLS nem fog többször repülni, mint néhány évente egy-egy alkalom, akkor a jövőben nem lesz jelentős szereplője az űrnek, különösen ha a Starship már repül.”

Mint azt a Politico cikke hozzáteszi: az SLS nem csak sok éves késésben van, és dollármilliárdokkal lépte túl a költségvetést, de ráadásul generációkkal van lemaradva a Starshiphez képest.

A SpaceX eddigi eredményei, az űrhajósok Nemzetközi Űrállomásra szállításától a Hold-küldetésekre vonatkozó szerződések elnyeréséig, megerősítette hírnevét. A Starship sokoldalúsága pedig újradefiniálhatja a NASA jövőbeli holdprogramját is, ami a repülési gyakoriság és költséghatékonyság tekintetében potenciálisan felülmúlja az SLS-t. A Starship lehetséges alkalmazásai ráadásul túlmutatnak az űrkutatáson: a Pentagon például világszerte nagy sebességű teherszállító küldetéseket tervez ezzel a járművel.

A potenciál tehát iszonyatos, a Csillaghajó pedig egy KO lehet az űripar teljes jelenlegi szereplőgárdájának – arra azonban még maga Musk is figyelmeztetett a csütörtöki beszédében, hogy valószínűleg lesznek még technikai kudarcok – utalt a Starship előző tesztjének kirobbanó lezárására:

Felszállás közben darabjaira robbant a SpaceX marsrakétája Az indítás ezúttal már sikeres volt, ám a Starship nem tudott leválni a Super Heavy hordozórakétáról.

Mindettől független, a SpaceX-nek épp ez a modus operandija – tehát annyit tesztelni éleseben, amennyit csak lehet, majd a kudarc után immár friss adatok birtokában visszaülni a tervezőasztalhoz. A Falcon rakéták tesztelésekor is rengeteg volt a kritikus hang, és tapintható a káröröm, egészen addig, amíg a vállalat többszörösen nem bizonyította a megbízhatóságát, és mostanra természetesnek vesszük ezen eszközök rutinszerű kilövéseit, szállítsanak akár műholdakat, akár legyénységet a Nemzetközi Űrállomásra – ma már külön hírt sem érdemelnek ezek az események.

Vegyük figyelembe azt is, hogy a SpaceX egy relatíve új cég (mondjuk a Boeinghez képest), nem áll mögötte a világ leggazdagabb országa, mint a NASA mögött, így ennek fényében különösen megsüvegelendő már az eddig elért eredménye is. Ha pedig a Csillaghajó siker lesz, az szinte elképzelhetetlen teljesítménynek számítana.