Most akkor tényleg lelassult a tudományos és technológiai fejlődés?

2024 / 05 / 15 / Felkai Ádám
Most akkor tényleg lelassult a tudományos és technológiai fejlődés?
A tudomány és a technológia fejlődése, ha nem is toporog egy helyben, de az igazán áttörő találmányok és felfedezések egyre ritkábbak egy tavalyi tanulmány szerint, ami mindezt számszerűsítette is. Most egy újabb tanulmány az előbbi megállapítást próbálta cáfolni, de kérdés, hogy mekkora sikerrel.

Elektromos autók, villámgyors telefonok, mesterséges intelligencia, sőt a fúziós energiatermelés ígérete – mindez sci-finek tűnt nem is olyan régen, ma már pedig vagy a mindennapok részei, vagy pedig igen komoly mértékben fejlesztik őket. Másrészt azonban csúszkáló Hold-missziók, nagy foltok a kozmosz megértésében, és maga az okostelefon is lassan 20 éves lesz, és bár akadtak próbálkozók a leváltására különösen az utóbbi időkben – ezek egyikének sem sikerült a trónfosztás:

A korszakalkotónak szánt AI Pin óriási bukta az első kritikák szerint Túlmelegszik, megbízhatatlan válaszokat ad, lassú és még drága is.

Hol van tehát az igazság:

A tudomány és a technológia száguld vagy inkább stagnál?

Tavaly írtunk egy tanulmányról, amely megpróbálta mindezt számszerűsíteni, majd igen komor következtetésre jutott – mint azt a tanulmány vezető szerzője, Michael Park elmondta, míg a korábbi kutatások visszaesést mutattak ki az egyes tudományágakban, a 2023-as tanulmány volt az első, amely

„empirikusan és meggyőzően dokumentálja ezen felforgató hatás csökkenését a tudomány és a technológia összes főbb területén.”

Park ilyennek, a tudományra és a technológiára felforgató hatással bíró felfedezéseknek nevezte azokat az áttöréseket, amelyek elszakadnak a már létező elképzelésektől, és az egész tudományterületet új dimenziókba repítik. A most szóban forgó tanulmány ennek megfelelően osztályozott 45 millió tanulmányt 1945 és 2010 között, valamint 3,9 millió amerikai szabadalmat 1976 és 2010 között. Ezen időszakok kezdetétől a kutatási anyagok és szabadalmak egyre nagyobb valószínűséggel épülnek a már létező, korábbi tudásra. A rangsor ugyanis azon alapult, hogy a publikáció után öt évvel más tanulmányokban miként idézték az adott anyagokat, feltételezve, hogy minél inkább úttörő a kutatás, annál kevésbé idézik az azt megelőző anyagokat a témában. Azonban a helyzet tehát az, hogy úttörő felfedezések egyre lassabban jelennek meg, és ezek legerőteljesebb csökkenése a természettudományokban, például a fizikában és a kémiában következett be.

A történet idén folytatódott egy tanulmánnyal, amely tehát épp a fenti kutatás eredményét próbálja cáfolni – amiről Sabine Hossenfelder számolt be a fenti videóban. Hossenfelder a témát azzal vezeti fel, hogy a jelenlegi helyzet elég paradox: a kutatási produktivitás ugyanis annak ellenére csökken, hogy egyre több a tudós világban, és soha nem látott mértékben születnek a publikációk. Miközben tehát a tudósok száma világszerte nőtt még a népesség arányában is, különösen az olyan fejlett országokban, mint Németország, a tudományos kutatás minősége és hatása csökkenni látszik.

A mostani új publikáció azonban látszólag tehát megkérdőjelezi ezeket a megállapításokat – az “Is there a secular decline in disruptive patents? Correcting for measurement bias” című cikk szerint ugyanis a “felforgató” innovációk aránya, amit 2023-ban tehát a szabadalmak alapján mértek, nem csökkent jelentősen az elmúlt évtizedekben. A cikk szerzői azzal érvelnek, hogy a korábbi eredményeket torzították a hivatkozási hiányosságok, különösen az 1976 előtti szabadalmak hivatkozásainak kizárása.

A cikk szerzői egész pontosan azt állítják, hogy a korábbi kutatások torzított eredményekhez vezettek, mert kizárták az 1976 előtti szabadalmak hivatkozásait. Ennek következtében a régebbi szabadalmak forradalmibb (disruptívabb) hatásúnak tűntek, mivel kevesebb hivatkozást számoltak rájuk, így mesterségesen magasabb értékeket kaptak. Ez a torzítás azt eredményezte, hogy az 1976 utáni szabadalmak kevésbé tűntek disruptívnak, mivel az elemzésből hiányoztak a korábbi szabadalmakra vonatkozó hivatkozások. A szerzők korrigálták ezt a hibát, és megállapították, hogy a disruptív innovációk arányának csökkenése nem olyan jelentős, mint azt korábban gondolták. Bár tehát valóban akad némi csökkenés, az adatok nem támasztják alá a drámai mértékű hosszú távú visszaesést.

Hossenfelder szerint viszont a korrigált eredmények is visszaesésre utalnak, még ha a különbség nem is olyan éles, mint a 2023-as tanulmányban. Hogy kinek van igaza, ahhoz vizsgáljuk meg a két eredményt egy diagramon:

A diagram két görbét ábrázol:

  • Park et al. (2023) módszertan (kék vonal): Ez a módszertan tehát nem vette figyelembe az 1976 előtti szabadalmak hivatkozásait (truncation bias), ami magasabb disruptivitási értékeket eredményezett az 1980-as évek elején, majd éles csökkenést mutatott.
  • Korrigált módszertan (zöld vonal): Ez a görbe korrigálja a hivatkozási hiányosságokat, figyelembe véve az 1976 előtti szabadalmakat (exclusion bias). Az eredmény egy sokkal kiegyenlítettebb trendet mutat, amely alapján a disruptivitás csökkenése nem olyan drámai, mint azt korábban gondolták.

A fentiek alapján tehát messze nem a 2023-ban megállapított drámai mértékben, de a forradalmi találmányok azért lassan, de biztosan gyérülnek annak ellenére tehát, hogy a tudósok száma növekszik a bolygón. A kérdés tehát, hogy mit hangsúlyozunk mindebből: azt, hogy a disruptív találmányok csökkenése nem annyira drámai, vagy hogy ez a csökkenés igenis létezik, a tudomány és a technológia világában tapasztalható, kedvezőnek látszó körülmények (sok tudós, rengeteg tanulmány) ellenére is.

A 2023-as tanulmány egyébként kitért a hanyatlás lehetséges okaira is – az egyik ilyen az alacsonyan függő gyümölcs teória (“low-hanging fruit”), ami szerint tehát ahogy az alsóbb, könnyen elérhető faágakról gyűjtik be először nagyon könnyen és nagyon gyorsan a gyümölcsöt, úgy a nagyobb, de relatíve könnyű felfedezések mostanra szép lassan elfogytak. Ennek azonban Park szerint ellentmond, hogy ez a lassulás minden nagyobb tudományterületet körülbelül egyforma sebességgel és időzítéssel érint, míg a low-hanging fruit teória szerint ez ennél széttartóbban következne be, hiszen a nagyobb, de könnyű felfedezések eloszlása is területenként más és más.

A kutatók épp ezért másra gyanakodnak, egy olyan hatásra, amit ők a kutatás terhének (“the burden of research”) neveznek. Eszerint a kutatóknak ma már annyi mindent kell megtanulniuk ahhoz, hogy egy adott terület szakértőjévé válhassanak, hogy emellett kevés idő marad az igazán úttörő munkára. Emiatt aztán a tudósok és a feltalálók a már meglévő tudás egy szűk szegmensére fókuszálnak, és a munkájuk is inkább ezt a már létező tudást konszolidálja tovább, és nem hoz igazi áttörést. Ehhez társul a mai akadémiai élet publikálási kényszere, mivel a kutatók a közölt és idézett tanulmányok alapján kapnak pontszámokat.

(Kép: Pixabay/jarmoluk)


Felülmúlhatatlan karácsonyi tipp – ezzel biztosan nem lősz mellé
Felülmúlhatatlan karácsonyi tipp – ezzel biztosan nem lősz mellé
Az ideális ajándék praktikus, elegáns, és valóban hasznos – pont, mint a Braun S9 Pro+ elektromos borotva.
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Az internetes csalások és kártevők világa minden eddiginél kifinomultabbá vált, a védtelen felhasználók pillanatok alatt áldozattá válhatnak. Az óvatosság önmagában nem elég.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.