Gijs Schalkx holland dizájner tervezte és építette meg azt a különleges járművet, ami első pillantásra csak egy régi Volvónak tűnik, dobozokkal a tetején, de valójában igen ritka példány: egy kézműves munkával készített, műanyaghajtású modell, ami a gyártó saját háztartási hulladékával működik. Schalkx elmondása szerint a járművet szánt szándékkal formálta minél visszataszítóbbra, hogy nyilvánvalóvá tegye az ilyen fajta működés negatív oldalait, de a projekttel nem csak a világ plasztikproblémájára szeretné felhívni a figyelmet, hanem általában a környezetszennyezésre és annak sokszor láthatatlan következményeire, hiszen minden fajta autó, még a meglehetősen környezetbarátnak kikiáltott elektromos típusok is, sok szennyezéssel járnak, ha a komponenseik gyártását és az energiaforrásaik előteremtését is számításba vesszük.

A Plastic Car (Műanyag Autó) elnevezésű autó alapja egy régi Volvo, a tetején elhelyezett finomítórendszert pedig Schalkx fejlesztette ki és építette meg egyszerű alkatrészekből. A berendezésben a háztartási hulladékból, ami más esetben például a szelektívbe menne, olaj készül egy többlépcsős folyamat során, majd a három filteren átszűrt olaj kerül a motorba, hogy energiaforrásként szolgáljon.

Az üzemelés egyáltalán nem gazdaságos: összesen egy kilogramm műanyag elégetése szükséges hét kilométer megtételéhez.

A jármű azonban több egy kiállítási darabnál, a tervezője fél éven át furikázott vele Hollandiában, hogy valóban hasznát vegye a járműnek, amihez fogható nem sok létezik a világban. Ahogy az a Plastic Car-t bemutató felvételeken is látható, a Volvo erőteljesebb gyorsítás esetén jelentős mennyiségű füstöt enged ki magából, aminek színe időnként egészen fekete, mivel a sötétebb műanyagok elszínezik a kikerülő végterméket is. Schalkx az autó lelkét adó műanyag-finomító pontos működési elvét nem részletezi ugyan, de célja nem is az volt, hogy hagyományt teremtsen és elhozza az égett plasztikkal hajtott gépkocsik korát, a Plastic Cart csak egy figyelemfelhívó projektnek szánta, ami illeszkedik a korábban megkezdett sorozat szellemiségéhez. A tervező ugyanis készített már hasonlóan extrém közlekedési eszközt, a Sloot Motort - ez egy metánnal működő motorkerékpár, amit a hátuljára rögzített hatalmas, gázzal töltött ballon lát el üzemanyagként szolgáló metánnal. A motor, amihez a ballonokat Schalkx jobb híján egy szexboltból szerezte be, szintén az egyáltalán nem hatékony, sem gazdaságos járművek táborát erősíti.

A műanyag felhasználása alternatív üzemanyagként nem újkeletű ötlet, a Select Fuel szabadalmaztatott módszerével például a feleslegessé vált plasztik 75%-át lehetséges üzemanyaggá, illetve más "bioenergia termékké" alakítani a cég szerint, de egyetemi projektek során is foglalkoznak a kérdéssel: a Swansea Egyetem kutatói évekkel ezelőtt működőképes módszert találtak arra, hogy a plasztikból, mindennemű tisztítási folyamat nélkül, hozzáadott anyagok és a napfény segítségével hidrogéngázt nyerjenek ki, amivel hidrogénhajtású autókat lehet üzemeltetni. A Miskolci Egyetem szintén teszteltek egy hasonló, bár pirolízisen alapuló technológiát, a kísérleti módszerek azonban laboratóriumban zajló procedúrát igényelnek, ellentétben a holland feltaláló által megalkotott mobilis rendszerrel, ami az autó tetején utaztatható bárhová. A műanyag égetése és olajjá alakítása persze környezetszennyező metódus, de egyelőre a rengeteg, világban halmozódó műanyagszemét problémájának rendezésére nincs olyan tökéletes eszköz, amivel az összes hulladék újrahasznosítását zöld módon lehetne megoldani.

(Dezeen Fotó: Gijs Schalkx)

A jövő hiperautója műanyaghulladékból készült üzemanyaggal működik A GB110 az ötvenes és hetvenes évek formavilágát idézi és csak 33-at szánnak eladásra belőle.