A Magellan űrszonda archív felvételeit és domborzati adatait elemezve – a 100 km-nél nagyobb pajzsvulkánokra összpontosítva – négy kanyargós gödörláncot azonosítottak. Ezek nem illenek a kőzetlemezek széthúzódásához köthető, egyenes repedésrendszerekhez. Inkább úgy festenek, mintha egy lávafolyás teteje megdermedt volna, miközben alatta tovább hömpölyög az olvadt kőzet; amikor az végül elfolyik, a kéreg helyenként beomlik.

A láncok a lejtés irányát követik, a gödrök szélességét és mélységét pedig a feltételezett alagút mérete korlátozza – ez szépen passzol a lávabarlang- vagy másnéven: lávacső-képződés fizikájához. A számított térfogatok a Holdon megfigyelt lávacsövekéhez hasonlóak, vagyis a vénuszi üregek a földieknél jóval nagyobbak lehetnek. És éppen ez a mérettartomány az, ami igazán fura – különösen egy olyan világon, ahol extrém hőség és sűrű légkör uralkodik.

A felfedezés nemcsak új kapaszkodót ad a Vénusz vulkanikus történetének és belső folyamatainak megértéséhez, hanem célpontokat is kijelölhet az olyan közelgő küldetéseknek, mint a VERITAS, az EnVision vagy a DAVINCI.

(Forrás: NS)