A Northwestern University kutatói által fejlesztett találmány lényege, hogy a tapintást szimuláló eszköz könnyű, rugalmas és drót nélkül tölthető. A 15 négyzetcentiméteres eszköz így könnyen elhelyezhető bármely testfelületen, és beépített, apróbb, vibráló karokkal tud nyomásérzetet kiváltani, és így véső soron magát az érintést szimulálni. Maga az ötlet egyébként nem új, hasonló eszközök eddig is rendelkezésre álltak, csak azok túl nagyok voltak, teli voltak aggatva drótokkal, és ezért körülményes volt a használatuk.

A nehézség tehát abban rejlett, hogy a vibráló karokat kellő mértékben lekicsinyítsék, és kevés energiát igényeljenek. A végső eszköz ennek megfelelően elég vékony ahhoz, hogy ne essen le a bőrről, a töltése pedig megoldható úgy, mint történik az a drótnélküli mobiltöltők esetén. A prototípusban 32 ilyen kart helyeztek el, melyek mind külön-külön programozhatók arra, hogy eltérő erősségű nyomást fejtsenek ki.

Kérdés, persze mire lesz jó a találmány? A fenti kísérő videó a felhasználási területek széles spektrumát mutatja be (igaz, a legevidensebb területről szemérmesen hallgat): egy anya tudja egy videóbeszélgetés folyamán megsimogatni a gyerekét, művégtagot használók nyerhetik vissza a tapintás érzését, illetve a videojátékok is átélhetőbbé tehetők. A végső cél egy teljes VR-ruha kifejlesztése lenne, amely az érzékelést a testfelület egészén biztosítja. Ehhez a számítások szerint 1800 karra lenne szükség.

Egyébként ebben a technológiában látják mások is a fejlődés egyik lehetséges útját: Svájcban például az ujjbegyre tapasztható műbőrt készítettek, amely mindössze 500 nanométer vastag, és valós időben szimulálja az érintést.

(Kép: Pixabay, forrás: Nature)