Nem túl biztató a radioaktív hulladékokról szóló globális jelentés
2020 / 12 / 02 / perei.dora
Nem túl biztató a radioaktív hulladékokról szóló globális jelentés
Azt gondolnánk, hogy az elmúlt több mint hetven év tanulságából adódóan napjainkra legalább a világ egy része rendelkezik a kiégett fűtőelemek befogadására alkalmas, működő mélységi geológiai tárolóval. Az adatok azonban mást tükröznek, és úgy tűnik egyedül Finnországban terveznek erre alkalmas, nagy aktivitású radioaktív hulladékokat befogadó tárolót létesíteni.

A finneken kívül pedig mindössze a svédeknek és a franciáknak van erre kijelölt helyszíne – írja a szakértők által készített Radioaktív hulladékokról szóló globális jelentés 2019. Arne Jungjohann politológus, vezető szerkesztő szerint céljuk se több, se kevesebb, minthogy felhívják a figyelmet az egyre súlyosabb problémára. Hozzátette: az összefoglaló középpontjában Európa áll, elkészítése során pedig az energia előállításhoz szükséges atomot kutatták, és nem foglalkoztak mondjuk a hadviselési okokból keletkezett hulladékkal. A politológus emellett hangsúlyozta, hogy a kedvezőtlen helyzet ellenére az atomreaktorok még mindig kevesebb nukleáris hulladékot termelnek a legtöbb ipari tevékenységhez viszonyítva. Bár mostanra számos példa akad sikertelen helyszínválasztási folyamatokra és megkezdetett, majd félbehagyott tárolólétesítményekre, a nemzeti kormányok és nemzetközi szervezetek továbbra is a geológiai tárolóktól várják a megoldást.

Tényleg atombunkert épít az Oreo a sütijeinek arra az esetre, ha becsapódna egy meteor, és elpusztítaná a civilizációt? A 2018 VP1 aszteroida november másodikán halad el bolygónk mellett. Vagy nem halad el, hanem eltrafálja az otthonunkat. Az Oreo mindenesetre felkészült, és a sütik biztonságban vannak akkor is, ha bekövetkezne a legrosszabb.

Útban vagyunk az átmeneti tárolás felé

A nagy aktivitású hulladékok átmeneti tárolása a jelentés értelmében még legalább egy évszázadig eltarthat. A mélységi geológiai tárolók felépítésére pedig valószínűleg évtizedeket kell várni, így a kockázatok jelentős része az átmeneti tárolás irányába húzódik, a jelenleg alkalmazott módszerek pedig nem hosszú távra lettek kitalálva.

A nukleáris hulladékok hosszú ideig tartó tárolása egyre nagyobb fenyegetettséget, valamint milliárdos költségeket jelent, ami az elkövetkező generáció vállát nyomja majd.

Európa több millió köbméter radioaktív hulladékot termelt még úgy is, ha az eredményekbe nem vesszük bele az uránbányászat és a hulladékfeldolgozás maradékait. A legjelentősebb radioaktívhulladék-termelő ország 2016 év végéig Franciaország, az Egyesült Királyság és Németország lett. Jungjohann szerint a nukleáris tápláléklánc minden szintjén keletkezik hulladék, melyek eltérő tulajdonságúak, valamint sugárzási aktivitásúak. Bomlási idejük szintén eltérő, emiatt mindegyik más kezelést és tárolást igényel.

Érdemes megemlíteni a mostanáig - illegálisan - felhalmozódott mennyiséget, melynek zöme Franciaországban található, és ami több mint hatvanezer tonna kiégett fűtőelemet jelent, ráadásul ebben még nincs is benne Oroszország és Szlovákia. A kiégett fűtőelemek nagy aktivitású hulladékok – bár mennyiségi viszonylatban a radioaktív hulladékok kis százalékát jelentik, a problémák döntő része mégis innen ered. Kis és közepes aktivitású hulladékból a szakértők szerint körülbelül két és fél millió köbméter keletkezett Európa-szerte.

Ennek körülbelül húsz százalékát Európában is tárolják, végleges elhelyezésük pedig tisztázatlan.

A hulladék mintegy nyolcvan százalékát elhelyezték ugyan, de huzamosabb időre ártalmatlanítani nem sikerült azt. A jelentés a németországi Asse II tárolót említi példaként, amely korábban sóbánya volt, rendszeres talajvízbetörésekkel. A tárolóból mostanáig kétszázhúszezer köbméter radioaktív hulladékot és sót kellett kitermelni, mindez pedig igen összetett és költséges feladat. Az eredeti hulladékmennyiség mostanra ötszöröse a kezdetinek, mivel a radioaktív hulladék időközben összemosódott a sóval. Ez az eset jól példázza, hogy az atomenergia-szektor képviselői nem dobálózhatnak csak úgy a „végleges elhelyezés” kifejezéssel.

Még csak most jön a feketeleves

A nukleáris létesítmények leszerelése további nagy mennyiségű radioaktív hulladékkal jár, csak Európában minimum 1,4 millió köbméterrel. A fentiek egyre nagyobb erőfeszítéseket igényelnek, hiszen az európai hulladéktároló létesítmények lassan megtelnek, különösen a kiégett fűtőelemeket ideiglenesen befogadó tárolók. Finnországban például a telítettség jelenleg kilencvenhárom, Svédországban nyolcvan százalék. Becslések alapján az elkövetkező éveben minimum 6,6 millió köbméter radioaktív hulladék keletkezhet (Oroszország és Szlovákia nélkül). Ha pedig Oroszországot nem számítjuk, harminc százalékos arányával Franciaország Európa legjelentősebb nukleárishulladék-termelője, utána húsz százalékkal a britek, majd Ukrajna tizennyolc és Németország nyolc százalékkal.

Ez a négy ország termeli ki a kontinens radioaktív hulladékának több, mint hetvenöt százalékát.

Létezik ugyanakkor egy másik terület is, ami szintén a legjelentősebb hulladékmennyiséget termeli, ez pedig nem más, mint az uránérc-bányászat. Ebben Oroszország, Németország és Franciaország a legjelentősebb kitermelő egész Európában. Elméletileg szinte minden ország vezetése az úgynevezett "szennyező fizet" elvét követi,  vagyis a nukleáris létesítmények üzemeltetőinek feladata finanszírozni a radioaktív hulladékok kezelési, tárolási és végleges elhelyezésével kapcsolatos költségeket. Gyakorlatban azonban nem vehetjük készpénznek a kormányok következetességét, a legtöbb ország ugyanis az atomerőművek leszerelésével kapcsolatban próbálja felelősségre vonni az üzemeltetőt, valahol viszont a kormány ennek költségeit is átvállalja.

A jelentés szerint a vezetők sok esetben egyáltalán nem, vagy hibás számításokat végeztetnek a leszerelés, tárolás és végleges elhelyezés költségeivel kapcsolatosan. Valamennyi költségbecslés tele van bizonytalanságokkal a hosszú időtáv (százezer éves időlépték), a nonstop költségnövekedés, illetve a becsült pénzfelhalmozási ráta miatt.

A bizonytalanság elsődleges oka a szerzők szerint a tapasztalatlanság a leszerelési és végleges elhelyezési programok kapcsán.

Csupán három ország, az USA, Németország és Japán végzett átfogó leszerelési projekteket, amelyekből valós adatok keletkeztek: 2019 derekán száznyolcvanegy leállított atomreaktor volt világszerte, ebből mindössze tizenkilenc reaktort szereltek le teljes egészében. Problémát jelent továbbá az elavult adatokra alapozott költségbecslés. Jelentős eltérés tapasztalható az országok között abban a tekintetben, hogy miképpen kezelik a radioaktív hulladékok kezelésének, tárolásának és végleges elhelyezésének költségeire szánt összeget.

A szabályozási rendszer sem egységes

Szintén nagy az eltérés az egyes országokban a radioaktív hulladékokra vonatkozó fogalommeghatározásnál is. Mindenki másképp látja ugyanis, hogy a kiégett fűtőelemeket és az azokból visszanyert plutóniumot és újrafeldolgozott uránt hulladéknak vagy másodlagos erőforrásnak tekintik-e.

„Az újrafeldolgozott urán több hulladékkal jár, ami ráadásul összetettebb is, mint újrafelhasználás nélküli” – magyarázza Jungjohann.

Különbözik továbbá az egyes országok radioaktív hulladékokra vonatkozó osztályozási rendszere. Voltaképp nincs két ország, amely ugyanazt az osztályozási rendszert követné, illetve mások a jelentési gyakorlatok a keletkezett radioaktív hulladék mennyiségére vonatkozóan is. A fennálló módszer, hogy a kiégett fűtőelemeket hosszú ideig az atomerőműveknél kialakított pihentető medencékben tárolják (vizes tárolás), a jelentés szerint kockázatos mind a társadalomra, mind a környezetre. 2018-ban Európában a kiégett fűtőelemek nyolcvanegy százalékát vizes tárolókban tárolták.

Végezetül nincs elegendő információ a radioaktív hulladékokból eredő kockázatok megfelelő értékeléséhez és a veszélyesség rangsorolásához. Alig pár ország hoz nyilvánosságra információt a radioaktív hulladékokban található radionuklidok leltárára vonatkozóan, így mostanáig nem is készült elég átfogó tanulmány a radioaktív hulladékokból eredő kockázatokról.

Ez is érdekelhet:

Hivatalosan is a napenergia a legolcsóbb villamos energia a történelemben

Küszöbön állhat a nagy atomenergia feltámadás

Nukleáris hulladékból több száz évig működő akkumulátor? A kutatók már dolgoznak rajta

(Fotó: Pixabay)


Igényes és férfias történeteket keresel? A Roadstert neked írjuk!
Olvass bele az egyik legszínvonalasabb hazai magazinba, szeretni fogod! A Roadster egy fantasztikus utazás az élet legjobb területein...
Kövesd a Rakétát a Facebookon is!
Kövess, üzenj, kommentelj a Rakéta Facebook oldalán!
Ezek is érdekelhetnek

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.