“Közel száz év után ezen a bolygón már értem, hogy a legfontosabb hely a Földön nem a szárazföldön van, hanem a tengeren. És ma az óceánok felfedezésének legjelentősebb korában élünk.”

- mondta el David Attenborough, a világ legismertebb természettudósa, akinek a Monthy Phytont és a teniszlabdák sárga színét is köszönhetjük, és akinek az óceánokról szóló dokumentumfilmje a “legfontosabb film, amit valaha készített” saját bevallása szerint. Hogy miért vélekedik így az idén 99 éves természettudós, az az Ocean (magyarul Az óceán csodája) láttán világossá válik: a másfél órás film ugyanis nem annyira a természetről szól, hanem az emberi beavatkozásról, amivel átalakítjuk, és gyakran rosszabb állapotba hozzuk a környezetünket.

Attenborough-t és munkatársait gyakran érték vádak azzal kapcsolatban, hogy a természetfilmjeik nem fókuszálnak eléggé - vagy semennyire sem - a környezetvédelem kérdésére, pontosabban egy idealizált képet mutatnak a környezetről, kihagyva vagy mellékessé téve a természet pusztításának problémáját, bár Attenborough a 2000-es évek elején elkezdett valamivel aktívabban is foglalkozni ezzel a témakörrel. George Monbiot, brit aktivista 2018-ban egyenesen azzal vádolta a BBC-t és a természettudóst is, hogy “tudatosan hamis képet festenek a világról”, és a dokumentumfilmek olyan eszképizmust, azaz a valóság előli menekülést reprezentálnak, ami “nem helyénvaló”. Azt Monbiot is elismerte, hogy a Kék Bolygó második része, amit Attenborough narrált, példátlan ösztönzést jelentett a műanyagszennyezés megfékezésére, de szerinte ez nem kifejezetten a film stílusán múlt, mivel abban elenyésző szerepet kapott a problémák forrásának feltárása vagy a potenciális megoldások részletezése.

A május 8-a óta futó, és hamarosan magyar nyelvű csatornákon is elérhető Az óceán csodájában most viszont kifejezetten a természet pusztításának és a megoldásoknak a kérdése kapja a központi szerepet, amit közvetlen közelről mutat be a program.

“Sokunk számára a világ, ami a partokon túl van, még mindig sötét, fenyegető és veszélyes, kívül esik a látóhatárunkon, és egyáltalán nem gondolunk rá. Itt az ideje, hogy belevessük magunkat, és a hullámok alá merüljünk.”

- mondja Attenborough, de ami a mélyben vár a dokumentumfilm szerint, az nem kifejezetten az a látvány, amire számítanánk. Nukleáris tél a mennyország helyén - hangzik el a filmben, utalva a tengerfenéki vonóhálók által végzett munka eredményére, vagyis a kihalt, csak roncsokat és halott állatokat tartalmazó tájra az óceánok, tengerek fenekén. Az ilyen típusú vonóhálós halászat nem számít illegális tevékenységnek, sőt, a kormányok általában támogatják is a haszon reményében, de van egy nagy hátulütője a módszernek: rengeteg feleslegesen befogott állat pusztulásával jár. A vonóhálók egy vagy két hajó által vontatott, kúp alakú hálók, amelyek vége zárt, tehát a beléjük kerülő zsákmány nem tud kijutni, és a súlyozott hálók közvetlen kapcsolatba kerülnek a tengerfenék talajával, lényegében végigszántják azt.

A metódust széleskörűen alkalmazzák, a szabadon fogott (nem haltenyészetekben nevelt) halak legalább 25%-át így szerzik be a cégek az MSC (Marine Stewardship Council) nemzetközi nonprofit szervezet leírása szerint. Az MSC felel a fenntartható halászat normáinak meghatározásáért, de a tengerfenéki vonóhálókkal kapcsolatban csak annyit jegyez meg, hogy bizonyos területeken nagyobb károkat tud okozni, mint más helyszíneken, például a korallok nehezebben regenerálódnak, és a hálók “véletlenül” nem célfajokat is kifoghatnak, vagyis fiatal, nem megfelelő méretű halakat, vagy olyan fajokat, amelyeket egyáltalán nem kellett volna kihalászni. A “mellékfogásokat” visszadobják a tengerbe, de sokszor már halottan. Az állatok között lehetnek delfinek, de akár vízi madarak is, méghozzá sok esetben a hálókat a tengeri hegyek közelében vetik be, mivel a célfajok ezek környékén élnek, márpedig a tengeri hegyek számtalan élőlényből álló, komplex ökoszisztémának adnak otthont. A tengerfenéki vonóhálókkal kapcsolatos másik probléma, hogy hozzájárulnak a szén-dioxid kibocsátáshoz is, mivel felkavarják az óceáni üledéket, ami nagy mennyiségű CO2-t köt meg. Az MSC adatai szerint széndioxid-kibocsátás tekintetében a vonóhálókkal fogott halak általánosságban a harmadik legnagyobb kibocsátással járó élelmiszerfajtát jelentik a marhahús és a norvég tenyésztett lazac után.

A másik halászati módszer, ami a tengerfenék szó szerinti felszántásával, és az élővilág nagyfokú pusztításával jár, az a fenékkotró halászat, amit fenékkaparó hálókkal végeznek, és bizonyos kagylótípusok beszerzésére használják. Az óceán csodája filmben testközelből mutatják be a rendszer működését, olyan szemszögből, ahogyan ritkán látható - a filmrészlet elkészítésében részt vevő Dr. Bryce D. Stewart ökológus elmondása szerint a felvételekhez nem találtak kereskedelmi cégeket, amelyek hajlandóak lettek volna engedni a filmezést, ezért végül egy tudományos kutatás keretében végzett halászat közben vették fel az anyagot, miközben a kamerákat acélburkolattal védték a sérülésektől. Az egyedi nézőpont révén úgy kísérhetjük végig a folyamatot, mintha szinte mi is a hálókkal együtt úsznánk a felkavarodó porban és üledékben.

Mivel a fenékkotró halászat és a tengerfenéki vonóhálók használata is felesleges károkat okoz az ökoszisztémákban, és hozzájárul a túlhalászáshoz is, ezért több helyen az úgynevezett MPA (védett tengeri területek) régiókban tiltják az alkalmazásukat, de a törvény betartását nem felügyelik megfelelően Stewart szerint. Az ENSZ Óceán Konferenciája előtt, ami a mai napon vette kezdetét, több szervezet is felhívta a figyelmet az ilyen típusú halászat betiltásának fontosságára, és a franciaországi Nizzában, a konferencia helyszínén, tüntetések is zajlottak az ügy érdekében. Emmanuel Macron francia elnök nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy Franciaország halászati területeinek egy részén szükségesnek tartja a tengerfenéki vonóhálókkal végzett halászat korlátozását a biodiverzitás védelme miatt.

Az óceán csodájában a végső konklúzió persze pozitív: Attenborough szerint egy dolog ad reményt arra, hogy az óceánok a kizsákmányolás ellenére mégsem üresednek ki teljesen, ez pedig a tengeri ökoszisztémák regenerálódóképessége, amit több helyszínen és kísérletben is bizonyítottak már. Emellett az is működőképes megoldás lehet, ha a halászatot fenntarthatóbb módszerekkel végzik az emberek, mivel nem minden formája a halászatnak olyan káros a környezetre.

“Mindenképpen világossá akartuk tenni, hogy ez a film nem halászatellenes. Az emberek mindig is gyűjtöttek élelmet a tengerekből, és biológiailag nincs ok rá, hogy ez ne folytatódhatna.”

- mondta a természettudós a National Geographicnak, hozzátéve, hogy létezik fenntartható halászati technika is, mint például amit a halászatra épülő kis helyi közösségek is végeznek a világ számos pontján.

(Fotó: Kate Green/Getty Images for National Geographic, Davide Pischettola/NurPhoto via Getty Images, Sakis Lazarides)

Még a Monty Pythont is neki köszönhetjük - tizennégy kevésbé ismert tény David Attenborough-ról A világ leghíresebb természettudósa egy állattól retteg, és karrierje majdnem a fogain bukott el - 14 dolog, amit nem tudtál Sir David Attenborough-ról.