A mitokondriumok, alapvetően miniatűr gyárak, melyek az elfogyasztott ételeket felhasználható energiává alakítják át az adenozin-trifoszfát (ATP) nevű vegyi anyag formájában. Az ATP az olyan sejtes folyamatok táplálására szolgáltat energiát, mint például az izmok összehúzódása, az idegi impulzus terjedése vagy a fehérjeszintézis.
Az ATP az élet minden formájában közös, és gyakran az intracelluláris energiaátadás molekuláris valutájaként emlegetik. A mitokondrium nem a többsejtű élet részeként jött létre, a sejtjeinken belül önálló életet él, és van saját, egyedi DNS-e is, az úgynevezett mitokondriális DNS.
A ma elfogadott nézet szerint a mitokondrium az idők hajnalán egyesülhetett a többsejtű élet nagyon korai ősével, hogy szimbiotikus kapcsolatot alakítsanak ki.
A sejtjeinkben található mitokondriumok az életkorunk előrehaladtával működésképtelenné válnak, gyakorlatilag velünk együtt öregszenek.
A Montpellier Rákkutató Intézet kutatói felfedezték, hogy a sejtjeinkben élő mitokondriális populációk mellett vándorló mitokondriumok is lebegnek a véráramunkban. Időről időre eddig is felbukkantak a mitokondriumok a sejteken kívül, de csupán a vérlemezkéken belüli törmelékben. Mit keresnek tehát az újonnan felfedezett mitokondriumok egyedül a véráramban?
A hét éven át folyó kutatás megerősítette, hogy a vérplazmában ép és teljesen működőképes mitokondriumok találhatóak, melyek stabil struktúrákban élnek. A kutatók elektronmikroszkóppal vizsgálták száz ember plazmamintáit, és felfedezték, hogy 3,7 millió ilyen önálló mitokondrium él ezekben a szerkezetekben minden egyes milliliternyi plazmában.
Az már korábban is feltűnt a kutatóknak, hogy egy átlagember vérplazmája akár ötvenezerszer több mitokondriális DNS-t (mtDNS) tartalmazhat, mint a saját DNS-éből megtalálható mennyiség. A most azonosított védőbuborékszerű struktúrákban úszkáló mitokondriumok tömkelege megmagyarázza ezt a rejtélyt is.
A felfedezés persze több új kérdést vetett fel mint amennyit megválaszolt a mitokondriumokról. A kutatók szerint a talán szerepet játszhatnak a sejtek közötti kommunikációban, szabályozva az immun-, és gyulladásos reakciókat.
A felfedezés bővítheti a sejt-sejt kommunikációs biológia körét. A további kutatások arra irányulnak majd, hogy meghatározzák, hogy ezek a keringő energiagyárak relevánsak lehetnek-e a különféle betegségek korai felismerése és előrejelzése szempontjából.
(Forrás: TheScientist Kép: Unsplash)