A csillagászatban rendszeresek a meglepetések, akár a saját, szűkebb pátriánkat, a Naprendszert értve itt. A legújabb kutatások szerint ugyanis nem egy, nem kettő, de akár öt további földszerű bolygó is rejtőzhet a Naprendszerünkben, azon a hagyományosan elismert négyen kívül, amelyek a Nap közelében találhatóak.

A fenti megállapítást követően nem csoda, ha burjánzanak a kérdéseink: mik ezek a bolygók, honnan származnak, és egyáltalán miből következtetnek a létezésükre? Ezeket a bolygókat, amelyek léte tehát nem bizonyított, inkább csak akár feltételezhető is egy modell szerint, szabadon lebegő bolygóknak (Free Floating Planet/FFP-nek) nevezik, más néven kóbor bolygóknak. A csillag körül keringő tipikus bolygókkal ellentétben az FFP-k vagy függetlenül jönnek létre az űrben, vagy kilökődnek a csillagok körüli eredeti pályájukról. A James Webb űrteleszkóp mostanra egyébként számos kóbor bolygót azonosított, köztük az Orion csillagképben található páros planétákat, amelyek többsége Mars-méretű.

Amir Siraj, a Princetoni Egyetem asztrofizika doktorjelöltje egy tanulmányt közölt 2023. december 18-án az Astrophysical Journal Letters-ben, ami alapján a Nap fiatal korában elfoghatott néhány ilyen kóbor bolygót. Siraj egyébként korábban az ismert Avi Loebbel közösen azonosított egy, a Földbe csapódott, csillagközi objektumot, aminek az előkerítésére expedíciót is szerveztek. Végül azonosítottak pár szilánkot, amelyek akár egy ilyen csillagközi objektumból is származhatnak, de a megállapításaik legalábbis élénk tudományos viták fókuszában állnak:

A Galileo Project kutatói azt állítják, hogy valóban a csillagközi térből érkezett szilánkokat találtak az óceán mélyén Az előzetes vizsgálatok alapján a projekt sikerrel zárult, és az is elképzelhető, hogy “technológiai eszközből” származnak az óceán fenekén talált gömböcskék.

Visszatérve tehát a Naprendszer kóbor bolygóira: Siraj kutatása 100 millió szimulációra épül, amelyek különböző modelleket és FFP megfigyeléseket vettek alapul, miközben olyan tényezőket vettek figyelembe, mint például az adott égitest pályájának az alakja. Az eredmények pedig arra utalnak, hogy a Nap két Mars-méretű bolygót vagy három-öt Merkúr-méretű bolygót foghatott be. A feltételezések szerint ezek a bolygók a Naptól körülbelül 1400 csillagászati egységre (CsE) helyezkednek el, az Oort-felhőben – egy feltételezett hatalmas buborékban, amely körülveszi naprendszerünket – írja a Live Science. A CsE a Föld keringési sugara a Nap körüli pályán, értéke 149 597 870,700 km.

A mostani felfedezésnek egyébként nincs köze a feltételezett, illetve szintén bizonyos modellek alapján elképzelt X bolygóhoz, tehát ahhoz Neptunusz-szerű bolygóhoz, amelyről úgy vélik, hogy körülbelül 43 CsE távolságra van a Naptól, és amelynek létezésére a Kuiper-övben található objektumok szokatlan pályái alapján következtetnek. A most szóban forgó, földszerű kőzetbolygók esetén a fő különbség az előbbihez képest, hogy ezek más csillagrendszerekből származnak, így technikailag exobolygók. Bár lehet, hogy jobban hasonlítanak a Földre, mint az X bolygó, az erősen kérdéses, hogy mennyire támogathatják az életet, mivel a folyékony víz a felszínükön a Naptól való távolságuk miatt nem lehet jelen, legfeljebb csak jég, és talán mondani sem kell ezek után, hogy a napfény is csak rendkívül gyenge lehet itt.

Az elmélet bizonyítása, tehát ezen bolygók tényleges felfedezése azonban komoly kihívást jelent: mivel még tehát a feltételezett X bolygónál is kisebbek és távolabbiak, így az észlelésük rendkívül nehéz. Siraj abban reménykedik, hogy a Vera C Rubin Obszervatórium, amely várhatóan 2025-ben kezdi meg működését, képes azonosítani egy FFP-t 700 CsE-n belül, de egyébként még ez a távcső is csak meghatározott feltételek mellett lesz képes ilyen bravúrra, mint például a megfelelő fényerő és a déli égbolton való elhelyezkedés.

(A cikkhez használt kép illusztráció, forrása: Pixabay/madartzgraphics)