Lenyűgöző űrfelvételen látszik, milyen amikor porvihar tombol Patagóniában
2020 / 05 / 11 / Perei Dóra
Lenyűgöző űrfelvételen látszik, milyen amikor porvihar tombol Patagóniában
Patagóniában megszokott jelenség a porvihar, megörökítéséhez azonban nagy szerencse kell. Ami ezúttal megadatott a Nemzetközi Űrállomásnak.

Az egy dolog, hogy Patagóniában szinte mindennaposak a porviharok, ám az sem ritka, hogy hatásuk keletkezési helyüktől mintegy száz kilométerre is érezhető. A Nemzetközi Űrállomás 2020. március hetedikén késő délután éppen Patagónia sivatagos területei felett repült, amikor a legénység egyik tagjának feltűnt a látványos porcsóva, amit aztán meg is örökített, az Earth Observatory pedig beszámolt róla. A homokvihar eredetileg a Lago Musters (a fotó bal alsó sarkában található türkiz folt) tava mellől indul, a portól ugyanakkor nem látszik, hogy eredeti forrása valójában egy másik állóvíz, pontosabban annak kiszáradt medre. A Lago Colhué Huapi vize jóval sekélyebb a Lago Mustersnél, plusz száraz évszakban mindig kiszárad, így az erős szél a lerakódott finomszemcsés üledéket könnyen felkapja, és nagy távolságra elhordja.

A felvételen szépen ívelt sávokban látszódik a por, irányuk pedig a szél irányát jelzi. Utóbbi a mintegy százhúsz kilométerre lévő San Jorge-öböl fölé sodorta a port.

(Érdekesség, hogy az öböl üledékének tíz százaléka a tómederből jött.) Az Atlanti-óceánt tehát a Szaharán kívül a patagóniai por is táplálja, azaz óceán déli felén elősegíti a víz tápanyagellátását, ezáltal a tengeri élővilág szaporodását. Mindezt egyébként már kutatási eredmények is alátámasztják. Bár erre még nincs pontos magyarázat, egyes kutatók szerint megeshet, hogy a por az Antarktisz-körüli vizek tápanyagellátása során ugyancsak közreműködik. Szintén érdekesség, hogy a por keletkezési helyére jellemző ingadozó időjárási viszony a porvihart is időszakossá teszi, emiatt a legnagyobb arányú felemelkedés a délután második felében történik. A nappali besugárzás hatására felmelegedett felszínről ugyanis a szél könnyebben felkapja a porszemcséket a meleg következtében kialakuló felhajtóerő segítségével.

A legtöbb felszínfigyelő műhold ehhez képest már kora délután áthalad a terület felett, vagyis nagyon nehéz megörökíteni egy hasonló jelenséget. (Korábban a Marson megfigyeltek már egy ilyet.) A Nemzetközi Űrállomás ráadásul más pályán mozog a Föld-megfigyelő műholdakhoz képest, így máskor érkezik az adott terület fölé. Ellenben most épp jókor haladt át Argentína felett és sikerült elcsípnie a különleges képződményt.

(Fotó: Earth Observatory)


Kövesd a Rakétát a Facebookon is!
Kövess, üzenj, kommentelj a Rakéta Facebook oldalán!
Igényes és férfias történeteket keresel? A Roadstert neked írjuk!
Olvass bele az egyik legszínvonalasabb hazai magazinba, szeretni fogod! A Roadster egy fantasztikus utazás az élet legjobb területein...
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.