Ám ez nem volt mindig így, legalábbis az amerikai Michiganben és Massachusettsben, ahol teljesen más elven kezelték a maximálisan elvihető nyereményt. Az úgynevezett Winfall lottózók stratégiája ugyanis az volt, hogy amikor az összeg elérte a két, illetve öt millió dolláros összeghatárt, a pénzt szétosztották a kevesebb számot megtippelők között. Ezt nevezhetjük nagylelkűségnek, de sokkal inkább öngólnak, hiszen a szerencsejáték-üzemeltető cégek vezetői talán fel sem fogták, hogy ezzel gyakorlatilag zöld utat adtak a visszaéléseknek.

Bonnie és Clyde helyett Marge és Gerald Selbee

Mielőtt nyugdíjba vonultak, a házaspár egy kis sarki boltot üzemeltetett egy michigani kisvárosban. Marge matematika szakon végzett a főiskolán, így amikor először találkozott az új szerencsejáték szórólapjával, szinte azonnal felfedezte a rendszer gyenge pontját. Azaz, hogy hogyan gazdagodjanak meg rajta nagyon gyorsan, miközben minden kockázatot kiküszöbölnek.

Mindezt ráadásul teljesen legálisan, hiszen terve megvalósításához nem kellett törvényt szegnie.

Odahaza aztán beavatta férjét is a dologba, ketten pedig gyorsan kimatekozták, hogy a biztos nyereséghez csupán nagy befektetés kell. Illetve arra is gyorsan rájöttek, hogy a a főnyeremény-szétosztások közötti hetekben a kevésbé gyakorlott játékosok lottóznak, míg a profik terepe a roll-down nyeremény-kipörgető hetek voltak. Selbee-ék először háromezer-hatszáz dollár értékű szelvényt vásároltak, és hatezer-háromszáz dollárt tettek zsebre. A következő alkalommal nyolcezerre emelték a tétet, és majdnem megduplázták.

A házaspár gyorsan rákapott a játék ízére, a következő években ugyanis több százezer dollárt költöttek szelvényekre. A folyamatos tőkebevonás biztosítása érdekében idővel lottózócéget alapítottak (G. S. Investment), amibe először közeli barátaikat, családtagjaikat vették be, és így vásárolták ezresével a szelvényeket. Cégük 2005-ben már huszonöt tagot számlált, ekkor azonban Michigan állam váratlanul bejelentette a Winfall lottózók beszüntetését. Marge és Gerald sikerszériája mégsem ért véget, nem sokkal később ugyanis Massachusetts elindította a Cash Winfall játékát. Selbee-ék nem sokat teketóriáztak, tizennégy óra alatt elautókáztak Sunderlandig (az időközben üzlettársukká avanzsált  MIT matematikusaiból alakult társasággal), ahol két vegyesboltot nyitottak egymás szomszédságában, majd fejenként háromszázezer dollárért lottószelvényeket vásároltak.

Virágzó üzlet után keserédes befejezés

A házaspár kétségkívül kifogta az aranyhalat; az üzlet, ahol Marge korábban rendszeresen vásárolt, napi negyvenhét dollárért értékesített lottót, a bevétel öt százaléka pedig jutalék volt. A lottóbiznisz felvirágzása után a jutalék havi tizennyolcezer dollárra kúszott, hamarosan pedig saját közértjük is érdekeltté vált az üzletben. Marge és férje mindemellett nemcsak a pénzzel zsonglőrködtek ügyesen, a sajtó munkatársait is kijátszották. Egy alkalommal például a Boston Globe riportere felkereste őket, mialatt Marge éppen a lottószelvény-nyomtató gépet üzemeltette. A mellette ülő, kasszát nyomogató tulajdonos pedig szemrebbenés nélkül letagadta, hogy ismerné a nőt. Az újságíró persze nem adta fel könnyen, ami megnehezítette az ügyletet, ezért hamarosan három napjukba telt, mire nagyjából hatszázezret költhettek lottóra. Ezért aztán egy motelszobába helyezték főhadiszállásukat, és a továbbiakban ott szortírozták a szelvényeket.

Mohan Srivastava, a MIT statisztikusa kiszámolta, hogy amennyiben minimum kétszázezer dollárt költenek szelvényekre, annyi kombinációt megjátszhatnak, ami garantálhatja számukra a profitot.

Nos, ha valaki, akkor a Stanfordon doktorált matematikus biztosan nem beszélt a levegőbe, korábban ugyanis már meghekkelt egy kanadai kaparóssorsjegy-játékot, és az esetek kilencven százalékában nyertesként távozott. Stratégiája ezúttal sem szerencsére, hanem statisztikára épült, mivel gyakorlatilag teljesen legálisan kihasználta a szervezők baklövését, és szépen meggazdagodott rajta. Előfordult, hogy ezerhatszázöt darab nyerő szelvényből ezeregyszázötöt ők vettek meg.

Ám mint tudjuk, semmi sem tart örökké, így miután az eset nyilvánosságra került, Massachusetts állam vizsgálatot indított, de nem találtak vajat a házaspár és lottózsonglőr társaik füle mögött, elvégre nem szegtek szabályt, sőt lényegében még bevételt is termeltek az államnak. Az igazi vesztesek az 'amatőr' játékosok voltak, akik jóhiszeműen fizették a lottót, de nem sejthették, hogy csak a nagy tételben játszók számlája gyarapodott. Selbee-éket büntetésből eltiltották a lottóárusítástól, 2011-ben a massachusettsi Winfallt is beszüntették. A házaspár és üzletfeleik összesen huszonhat millió dollárt profitáltak a rosszul átgondolt lottózó rendszerből; a pénzből felújíttatták a házukat, illetve kifizették unokáik, dédunokáik iskoláztatását.

(Forrás: Insider, Fotó: Pixabay, Huffingtonpost)