A Galileo Projectről már mi is rengetszer írtunk, ennek lényege röviden, hogy nyáron sikerült az IM1-nek nevezett, a csillagközi térből érkezett, és az óceánba csapódott objektum szilánkjait előkeríteni az óceán fenekéről. Hogy még szenzációsabb legyen a felfedezés, az előzetes analízis alapján a kutatók azt sem zárták ki, hogy a meteor akár egy idegen technológiai eszköz lehetett:

A Galileo Project kutatói azt állítják, hogy valóban a csillagközi térből érkezett szilánkokat találtak az óceán mélyén Az előzetes vizsgálatok alapján a projekt sikerrel zárult, és az is elképzelhető, hogy “technológiai eszközből” származnak az óceán fenekén talált gömböcskék.

Hogy milyen eszközről beszélhetünk? Akár egy idegen “drónról”, amely egy nagyobb anyahajóról leválva állt neki a bolygónk felderítésének. Legalábbis a mostani expedíciót vezető, mára elég híres/hírhedt Avi Loeb harvardi tudós és a Pentagonon belül az UAP-jelenségek tanulmányozására felállított iroda, az AARO igazgatója, Sean Kirkpatrick egy ilyen forgatókönyvet is elképzelhetőnek tartott a közösen írt tanulmányukban:

A Pentagon AARO igazgatója szerint lehetett egy idegen anyahajó a Naprendszerben Sean Kirkpatrick, a Pentagon azonosítatlan repülő tárgyakra szakosodott részlegének, az AARO-nak az igazgatója, és közösen publikált egy tanulmányt az ismert harvardi kutatóval, Abraham „Abi” Loebbel – eszerint nem zárható ki, hogy a Nprendszerünket felkereste egy idegen anyahajó, amely felfedező drónokat bocsájtott az útjukra.

Habár jelen állás szerint nincs végleges eredmény a gömböcskék eredetével kapcsolatban, több független tudós is támadja Loeb állításait és feltételezéseit méghozzá két irányból – számol be róla a Live Science. Először is vita folyik már arról is, hogy a kérdéses meteor, tehát az IM1 valóban a csillagközi térből érkezett-e egyáltalán. Mivel az objektumot csak amerikai katonai eszközök (tehát nem dedikált tudományos készülékek) rögzítették, így egyes kutatók szerint lehetséges, hogy az érzékelők hibáztak a sebesség rögzítésekor – derül ki az arXiv-re november 13-án közzétett új, nem lektorált dokumentumból. Azonban a feltételezések szerint még a megfelelően kiszámolt sebesség esetén is kicsi az esély arra, hogy egy meteor jelentősebb darabja “túlélje” a légkörön át tartó száguldást.

Loebék előzetesen egyébként ezt a tényezőt is figyelembe vették, és szerintük a meteor elég sűrű, sőt szokatlanul sűrű volt ahhoz, hogy maradjanak utána szilánkok – és szerintük épp ez a nagyarányú fémes koncentráció az, ami miatt felmerül, hogy ez egy technológiai eszköz.

A friss tanulmány szerint azonban ha a meteor tényleg a megállapított sebességgel haladt (ami szükséges ahhoz, hogy egyáltalán feltételezhessük, hogy a csillagközi térből érkezett), akkor a túlnyomó része, a 99,8 és a 99,9999 közötti százaléka egyszerűen elpárolgott volna a légkörben – a maradék pedig olyan elhanyagolható mennyiség, hogy azt képtelenség lenne megtalálni.

A második probléma már azzal kapcsolatos, hogy még ha igaz is az IM1 intersztelláris eredete, akkor a gömbök valóban ebből a tárgyból származnak-e. A kutatók szerint nem tudhatjuk, hogy az objektum tényleg becsapódott (vagy tehát lényegében teljes egészében elpárolgott), és ha igen, akkor hol, de ezen 2014-es eseményt követően közel 10 évvel később az óceán egy 48 km-es sugarú körének az átkutatása erősen kérdéses, hogy eredményes lehet. Ilyen gömböcskékkel ráadásul tele az óceáni aljzat: némelyik mikrometeorit, másokat vulkánok lövellnek ki, vagy ipari tevékenység hozza őket létre. Ezek idővel természetes módon gyűlnek össze az óceán fenekén.

A technológiai eredet felé kacsingató legerősebb érv Loeb és társai részéről a gömbök összetétele. Ha az űrbeli származásból indulunk ki, akkor ez valóban szokatlan. A Research Notes of the AAS folyóiratban október 23-án megjelent legújabb tanulmány azonban rámutat, hogy ez az összetétel megegyezik a szénhamu szennyezésének a profiljával. A tanulmány szerzője, Patricio Gallardo, a Chicagói Egyetem csillagásza azt írta, hogy emiatt

“a meteorit, mint eredet hátrányba kerül”.

Magyarán a gömböcskék összetétele magyarázható egy egyszerű, a földön zajló technológiai folyamattal, míg az idegen eszköz eredethez feltételeznünk kell, hogy a gömbök valóban az űrből érkeztek, amit viszont nem igazán lehet bizonyítani – sőt a fentiek alapján több érv is ez ellen szól.

A NASA asztrobiológusa, Caleb Scharf szarkszatikusan úgy foglalta mindezt össze az X-en:

“Nos, valóban felfedeztek bizonyítékot egy technológiai civilizációra… itt a Földön.”

Well, they did indeed discover evidence of a technological civilization…right here on Earth

— Caleb Scharf🌎 (@caleb_scharf) November 2, 2023

Loeb azonban nincsen ellenérvek híján, és ezekben is akad ésszerűség. Szerinte egyrészt az új tanulmány másodlagos információk alapján, a gömböcskék tényleges tanulmányozása nélkül nem tudja minden kétséget kizáróan megállapítani azok összetételét.

Loeb idézte tudományos csapatának egyik tagját, Jim Lemet, a Pápua Új-Guineai Műszaki Egyetem munkatársát is, aki a következőket írja:

“A régióban, ahol az expedíció zajlott, nem kerülhet sor a szén ásványosodására. Ezenkívül a szén nem mágneses, és a kihalászáshoz mágnesszánt használtak.”

Loeb hozzátette azt is, hogy a minta 93 százalékát még nem is analizálták, így amíg ezzel kapcsolatban el nem készül a tanulmány, így addig minden feltételezés ezen gömböcskék természetével kapcsolatban szakszerűtlen megközelítés eredménye lehet csak.

(Kép: Medium/Avi Loeb)