A Pentagon AARO igazgatója szerint lehetett egy idegen anyahajó a Naprendszerben

2023 / 03 / 10 / Felkai Ádám
A Pentagon AARO igazgatója szerint lehetett egy idegen anyahajó a Naprendszerben
Sean Kirkpatrick, a Pentagon azonosítatlan repülő tárgyakra szakosodott részlegének, az AARO-nak az igazgatója, és közösen publikált egy tanulmányt az ismert harvardi kutatóval, Abraham „Abi” Loebbel – eszerint nem zárható ki, hogy a Nprendszerünket felkereste egy idegen anyahajó, amely felfedező drónokat bocsájtott az útjukra.

Kirkpatrick, akit az AARO 2022. júliusi alapításakor a szervezet igazgatójává nevezték ki, korábban a Védelmi Hírszerző Ügynökség Rakéta- és Űrinformációs Központjának vezető tudósaként dolgozott. A Pentagon sajtóközleménye szerint az AARO-t a katonai létesítmények körüli azonosítatlan „érdekes objektumok” vizsgálatára hozták létre eredetileg, lényegében tehát azokkal az azonosítatlan tárgyakkal foglalkozik, melyekről már több jelentés is készült. A megfigyelt esetek zöme a katonaságtól, elsősorban a Haditengerészet pilótáitól érkezett. Korábban már írtunk egy pilótáról, aki a februárban kilőtt ismeretlen tárgyak kapcsán nyilatkozott úgy, hogy ezek nem szabad, hogy eltereljék a figyelmet a „valódi UFO-król”, ami alatt fejlett technológiával rendelkező, ismeretlen eredetű repülő szerkezeteket értett:

Amerikai vadászpilóta: akadnak valódi UFO-k, és ezek nem ballonok Ryan Graves az USA 2019-ben leszerelt vadászpilótája, és személyes tapasztalatai alapján úgy látja, hogy nagyon rossz irány, ha akarva-akaratlanul összemosódik a ballon-kérdés azon fejlett technológiai eszközökkel, amelyek tulajdonságait nem tudjuk megmagyarázni.

Avi Loeb pedig akkor vált hírhedtté, amikor felvetette a lehetőségét, hogy a 2017 októberében észlelt, a csillagközi térből érkezett tárgy, az Oumuamua, egy idegen űrhajó lehet. Loeb egyébként egy igencsak elismert elméleti fizikus, aki a Harvard Csillagászati Tanszékének a leghosszabb ideig szolgáló elnöke volt többek közt. Jelenleg a 2021 nyarán, általa alapított The Galileo Project-tel foglalkozik, amely földönkívüli technológiai eszközök után kutat szisztematikus, tudományos módszerekkel.

Oumuamua – Különös látogató a csillagrendszeren kívülről Az Oumuamuát 2017 októberében vették észre egy csillagvizsgálóban Mauin. Ez az első, ember által is érzékelt objektum, amely egy másik csillagrendszerből érkezett. Az Oumuamua azonban nem csak ezért érdekes, hanem mert több kérdés maradt utána, mint válasz.

A Kirkpatrick és Loeb által jegyzett tanulmány a PHYSICAL CONSTRAINTS ON UNIDENTIFIED AERIAL PHENOMENA címet viseli, és lényegében azzal foglalkozik, hogy miként lehet az adatözönből kiszűrni az idegen technológiai eszközöket. A tanulmány egyelőre még nem esett át a tudományos elbírálási folyamaton.

Ami igazán érdekes, hogy egyáltalán miért kerülnének idegen technológiai eszközök a Naprendszerbe, és ha a saját technológiánkból indulunk ki, miként működhetnének ezek. A publikáció ez ügyben a kályhától indul: az első lépés az volt, hogy 2005-ben az Egyesült Államok Kongresszusa megbízta a NASA-t, hogy találja meg a 140 méternél nagyobb Földközeli objektumok (Near Earth Object/NEO) 90%-át – ez pedig a Pan-STARRS teleszkópok megépítését eredményezte.

2017. október 19-én a Pan-STARRS égbolt felmérése egy szokatlan NEO-t, az „Oumuamua” csillagközi objektumot vette észre. A Naprendszer aszteroidáitól vagy üstököseitől eltérően az Oumuamua rendkívül lapos alakúnak tűnt, és anélkül távolodott a Naptól, hogy üstökösökre jellemző gázból és porból álló csóva megjelent volna rajta, ami felveti annak lehetőségét, hogy vékony és mesterséges eredetű. Három évvel később a Pan-STARRS felfedezett egy kétségtelenül mesterséges objektumot: nevezetesen a NASA 2020 SO gyorsítórakétáját, amely hasonló viselkedést mutatott hasonlóan extrém alakkal, mint az Oumuamua. Ennek a rakétának sem volt csóvája, mivel vékony falai rozsdamentes acélból készültek.

Mint később kiderült azonban, nem az Oumuamua volt az egyedüli látogató a csillagközi térből: 2017. március 9-én, hat hónappal azelőtt, hogy az Oumuamua a legközelebb került bolygónkhoz, egy méteres csillagközi meteor (IM2) ütközött a Földdel. Meglepő módon az IM2-nek a Naphoz viszonyított sebessége és a heliocentrikus fő tengelye azonos volt az Oumuamuáéval. De az IM2 pályasíkjának a Nap körüli dőlése teljesen különbözött az Oumuamuáétól, ami arra utal, hogy a két objektum nincs kapcsolatban egymással.

Mindazonáltal az Oumuamua és az IM2 egyes pályaparamétereinek egybeesése alapján a tanulmány fontolóra veszi annak lehetőségét, hogy az Oumuamua egy mesterséges csillagközi objektum – egész pontosan egy olyan anyahajó lehet, amely sok kis szondát bocsát ki miközben elhaladt a Föld mellett. Egy idegen civilizáció ilyen missziója a szerzők szerint nagyban emlékeztet arra, ahogy a NASA szervezi a küldetéseit.

A drónok a feltételezés szerint úgy működnének, mint a pitypangmagok, míg az anyahajó maga a kibocsájtó – ebben a hasonlatban tehát a pitypang maga. A drónokat az anyahajóról leválaszthatná a Nap árapály-gravitációs ereje, de lehetséges feltételezni egy kis kezdőlökést, amely már nagy eltéréséhez vezethetne az anyahajó Napkörüli pályájához képest. Megfelelő tervezéssel ezek az apró szondák elérnék a Földet vagy a Naprendszer más bolygóit kutatási célból. A csillagászok nem vennék észre ezeket a mini-szondákat, mivel azok nem verik vissza eléggé napfényt ahhoz, hogy a meglévő kutatóteleszkópok kiszúrják őket – ehhez elég ha a drónok a CubeSat 10 cm-es vagy annál kisebb skáláján helyezkednek el a méretüket tekintve. A szerzők hozzáteszik, hogy ilyen kicsi szondákat még a James Webb sem érzékelne.

Viszont ezek az objektumok optikailag is észlelhetővé válhatnak, amikor közel kerülnek a Földhöz, különösen, ha a levegővel való súrlódásuk következtében tűzgolyót hoznak létre. A tanulmány célja tehát annak megállapítása, hogy ezek a mesterséges eszközök miként szűrhetőek ki az adattengerből.

A tanulmány arra is kitér, hogy miként működhetnének ezek az eszközök: a csillagokhoz közeli tartományban a földönkívüli szondák csillagfényt (ebben az esetben a Nap fényét) használhatnák az akkumulátoraik töltésére, és folyékony vizet üzemanyagként. Ez megmagyarázná, hogy miért célozzák meg a csillagok körüli lakható területeket, ahol folyékony víz jelenléte feltételezhető a Földhöz hasonló légkörű sziklás bolygók felszínén. A lakható bolygók különösen vonzóak lennének ezen szondák számára, amelyek képesek mozogni több médiumban, így az űr, a levegő és a víz között. Bár nagy távolságból a Vénusz, a Föld vagy a Mars egyformán vonzó lenne a szondák számára, közelebbi vizsgálattal kiderülne, hogy a Föld a folyékony víz (a kék fény visszaverődése révén) és a növényzet jeleit mutatná, amelyek felkelthetik egy ilyen eszköz kiemelt figyelmét.

Érdekes kérdés még a látogatás célja. Amennyiben az Oumuamua valóban ilyen hajó, akkor az indulásakor az emberiség még nem is létezett, így nem feltételezhető, hogy miattunk lenne itt. Valószínűleg inkább a NASA misszióihoz hasonló tudományos célú küldetésről beszélhetünk.

(Kép: Pixabay/8385)


Így lettek a szexuális játékszerekből digitális kütyük
Így lettek a szexuális játékszerekből digitális kütyük
Lassan már senkit sem lep meg, hogy egy intim segédeszköznek legalább olyan jól kell tudnia csatlakoznia a wifihez vagy egy telefonhoz, mint a viselőjéhez, használójához.
Rakétákkal szállítaná ki a csomagokat a világ egyik legnagyobb webáruháza
Rakétákkal szállítaná ki a csomagokat a világ egyik legnagyobb webáruháza
Az Alibaba ígéretei szerint a formabontó megoldással akár egy autót is ki tudnak szállítani egy napon belül a világ bármely pontjára.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.