Néhány hete foglaltuk össze a szakújságírók véleményét a korszakalkotónak szánt, ruhára csíptethető AI Pinnel kapcsolatban. A The Verge, a The New York Times és a Wired is tesztelte a készüléket, és a három szerző gyakorlatilag ugyanarra jutott: akadnak pillanatok, amikor hasznos az AI Pin, de sokkal meghatározóbb az összkép szempontjából, hogy a Humane első terméke túlmelegszik, megbízhatatlan válaszokat ad, lassú és még drága is. Vagyis gyakorlatilag nincs érv amellett, hogy valaki kiadjon érte hétszáz dollárt, majd havi huszonnégy dollár előfizetési díjat.

A Rabbit R1 készítői azonban más stratégiát választottak, mint a Humane alapítói. A Teenage Engineering nevű, felkapott dizájnműhely tervezte, kétszáz dolláros, apró és játékos kütyü nem forradalmárként, hanem barátságos társként szeretné átvenni a mobilunk szerepét az életünkben. Amint arról januárban beszámoltunk, a startup célja az volt, hogy az R1 értse, amit kérünk tőle, és a szokásaink alapján maga tanulja meg, hogy mire vágyunk. Ez lenne a tökéletes digitális személyi asszisztens - mi csak mondjuk a magunkét, ő figyel és megcsinál mindent. A félmobilnyi magasságú, de annál vastagabb eszköz ugyanis szinte kizárólag hangalapon érintkezik velünk, és a rajta futó LAM-ok, vagyis "nagy akció modellek" segítségével vezérelni tud szolgáltatásokat, például a zenelejátszó programunkat, de akár az ételrendelő appokat is. Ehhez a Rabbithole, azaz a nyúlüreg nevű weboldalon összekötjük a kütyüt és az adott fiókunkat, és meg is vagyunk. Elvileg.

Marques Brownlee "épp hogy értékelhetőnek" nevezi az élményt, míg David Perce, a The Verge szerkesztője "kitépte a haját" a Rabbitet próbálgatva. Az egy dolog, hogy az eszköz nyomkodása, irányítása nem intuitív, hogy az akkumulátor néhány óra alatt lemerül, vagy hogy az AI Pinhez hasonlóan rendkívül lassú.

A legnagyobb probléma, hogy igazából egyelőre nem jó semmire.

Megkérdezhetjük tőle, hogy mi az az étel, ami a kezünkben van, és válaszol - mindig magabiztosan, néha rosszul. Érdeklődhetünk, hogy milyen idő lesz holnap, vagy megkérhetjük arra, hogy játsszon le egy zenét, vagy hogy hívjon nekünk egy Ubert. De ha ezekkel bármi gondunk akadna, akkor nagyon nehéz dolgunk lesz, ahogy korrigálni próbáljuk a hibát. Másra pedig egyelőre nem jó a Rabbit, fényképezni nem tud, még emailt írni sem, a többi képessége majd "a jövőben" érkezik. Olyan ígéretek is elhangzottak, hogy magától tanul majd meg bizonyos szolgáltatásokat használni.

Ez pedig két dologra egészen biztosan rámutat. Az első, hogy a mobilunk vagy a számítógépünk helyettesítése nagyon-nagyon nehéz feladat - sokat tudnak, és nagy biztonsággal teszik a dolgukat. Az, hogy egy bross vagy egy kézben tartható kis gyufásskatulya átvegye a szerepüket, megtörténhet ugyan, de kár lenne a közeljövőben számítani erre. Arról nem is beszélve, hogy az R1-ről kiderült, hogy valójában egy Android app fut rajta, azt csomagolták ebbe a bájos köntösbe. A második kérdés, hogy az MI-őrület keltette hullámok felelősek-e azért, hogy cégek azelőtt jelentetnek meg termékeket, hogy azok nem hogy stabilan, de bármennyire is hasznosan működnének, vagy ez jellemző lesz a technológiai szektorra a továbbiakban. Ebben az esetben ugyanis nem csak hogy nem szabad hinni az ígéreteknek, és csak a valóban megjelent terméket kell vizsgálni - de az első egy-két generációra valószínűleg még csak odafigyelni sem érdemes.

Ez a tanítható készülék állítólag okosabb, mint egy telefon A Rabbit R1 a készítői szerint nem csak tökéletesen megérti, amit mondunk neki, de arra is képes, hogy a szokásaink alapján megtanulja, hogyan kell működnie.