A mérkőzés csaknem százmillió nézőt vonz évente; sokan bárokban követik az eseményeket, mások otthonuk kényelméből élvezik, a tehetősek pedig a helyszínen, a Miami Hard Rock Stadionban (a jegyek négyezer dollárról, átszámítva nagyjából egymillió kétszázhuszonhétezer forinttól indulnak). De vajon nevezhetünk valaha egy ekkora volumenű, fogyasztásra épülő rendezvényt környezetbarátnak és edukációs célzatúnak? Nehéz megmondani. Mindenesetre a szervezők célja a lehető legkevesebb szemetet juttatni a hulladéklerakókba, és inkább az újrahasznosításra, a komposztálásra, és persze a fogyasztás csökkentésére helyeznék a hangsúlyt. Elemzők szerint amíg a kisvállalkozások és az önkormányzatok napi szinten küzdenek a műanyag szennyezéssel, addig a sportesemények egyrészt kiváló alkalmat teremtenek a környezetvédelmi felhívások átadására és új kezdeményezések bevezetésére, másrészt tökéletes kísérleti terepet nyújtanak. Hogy pontosan mihez, a későbbiekben megmagyarázzuk.

Egyszer használatos műanyag helyett

Egy átlagos amerikaifutball-meccs alatt körülbelül harminchatezer-kétszáznyolcvanhét kilogramm hulladék keletkezik, míg az USA népünnepének számító Super Bowl-on ennek a duplája. Ám ha minden a tervek szerint alakul, idén az összes újrahasznosító központba, komposztáló létesítménybe vagy zöld energiát termelő telepre kerül. Jól esne egy pohár sör? Ezentúl nem eldobható műanyag, hanem alumínium pohárban adják (akárcsak a többi folyadékot), mivel az gyakorlatilag végtelenszer, minőségromlás nélkül újrahasznosítható- Paul Pettas, a Centerplate (a Super Bowl legfőbb étel- és italpartnerének) alkalmazottja szerint ez nem holmi vásári trükk, az alumínium poharak segítségével ugyanis az egyszer használatos műanyagok kilencvenkilenc és fél százaléka eltűnhet a rendezvényről. Mivel a Centerplate szinten minden stadioni sporteseményen képviselteti magát, elég jó ütőkártya van a kezében: ők döntik el mit, és milyen csomagolásban értékesítenek. Tárolóedényeik komposztálható anyagokból, például bambuszból készülnek -bár azokat műanyag zacskóba csomagolják-, viszont minden szemetest jól láthatóan felcímkéznek, hogy megkönnyítsék a nézők dolgát. Pettas hozzátette: az eldobható műanyagok kis százalékát a szuveníres és fagylaltos poharak adják, illetve fenntartanak műanyag szívószálakat a fogyatékkal élők számára.

Ideális terep a kísérletezésre

Troy Hottle mérnök szerint a stadionok tökéletes alkalmat kínálnak úgy a megfigyelésre, mint a "zero waste" filozófia népszerűsítésére. Hottle a Waste Management szaklap korábbi számában az Arizonai Egyetem baseball meccsein már készített elemzést hulladékcsökkentési taktikákról, ám a stadionok szerinte alkalmasabbak erre.

„A legtöbb stadion arra készteti az embereket, hogy mindent eldobjanak, mivel oda nem vihetnek be saját holmit. Vagyis jól látható határ húzódik a külvilág és a stadionban zajló események között ”- mondja. „A rendezvény idején nagyon sok az ellenőrzés, hogy minden hulladék megfelelő helyre kerüljön, ám ez a fajta kontroll a mindennapokban nem igazán kivitelezhető.”

Hozzátette: egyetemi megfigyelései során nem kapott túl átfogó képet, ott ugyanis nem volt túlságosan beszabályozva a bevihető dolgok listája. Ezért, ha a népesebb városok csökkentenék hulladéktermelésüket, érdemes a stadionokkal kezdeniük. Vegyük például az Ohio Egyetemet, ahol 2011-ben eldöntötték, hogy a hulladékmentesség útjára lépnek. Azóta pedig a meccsek alatt termelt szemét kilencvenhárom százalékát újrahasznosítják.

"Amit az Egyetem biztosan megtanult a hulladékgazdálkodás bevezetés óta, hogy az ellenőrzött eseményeknél, például egy Ohio State labdarúgó-mérkőzésen jól működő gyakorlatok más kampuszokon nem feltétlenül működnek." - mondja Graham Oberly, az intézmény fenntarthatósági koordinátora.

Az egyetemi stadionban kapható egyszer használatos cikkek többsége komposztálható vagy újrahasznosítható, ám amikor Oberly-ék hulladék-ellenőrzést végeztek az intézmény területén, úgy találták, hogy a hagyományos szemétkosárban dobott elemek többsége otthonról hozott, nem újrahasznosítható dolog. Hottle szerint noha a stadionokban alkalmazott zero waste taktika nehezen alkalmazható egy egyetemen, a Super Bowl példája hasznos lehet más helyszíneken, például állatkertekben, múzeumokban, mozikban.

Bár a játék  véget ér, a mozgalom folytatódik

Az egyre növekvő fogyasztói kereslet az egyszer használatos műanyag-helyettesítők iránt elősegítette a vállalkozásokat a fenntarthatóbb alternatívák kialakításában. Ahogy Pettas fogalmaz: "A lendület fokozatosan indult be, az utóbbi években pedig látványosan felgyorsult." A hulladék újrahasznosítása mellett a szervezők a pazarlás elkerülésére is gondoltak:

a megmaradt ételt rászorulóknak adják, a konyhai olajat bioüzemanyagként hasznosítják, a tenger gyümölcseit kizárólag helyi forrásból szerzik, a világítás energiatakarékos LED-lámpákkal történik, papír alapú jegyek helyett pedig a telefonos variációra ösztönzik a vásárlókat.

Pettas úgy véli, a 2020-as Super Bowl ökológiai lábnyoma lehet a legalacsonyabb a játék 1969-es indulása óta. Az eseményen előreláthatóan hatvanötezren foglalják el helyüket a lelátókon, közülük több ezren ekkor hallanak először az eldobható műanyagokról.

„Nagyon sok olyan személyt elérhetünk, aki nem feltétlenül törődik a környezettel” - mondja Vogel. "Összességében ez remek módja annak, hogy megmutassuk az embereknek, ha itt meg tudjuk csinálni, akkor ezt otthon is megtehetik."

(Fotó: Pixabay)