Repülsz? Akkor szégyelld magad!
Repülsz? Akkor szégyelld magad!
2019 / 11 / 10 / Felkai Ádám
Többen meglepődtek, hogy az októberi Extinction Rebellion tüntetések nem merültek ki annyiban, hogy pár vidám hippi kumbáját énekelt egy kötetlen utcabálon. Az egyik legemlékezetesebb pillanat pedig az volt, amikor James Brown, korábbi paralimpokon felmászott egy British Airways gép tetejére a London City Repülőtéren, miközben egy másik tüntető feljutott egy Dublinba tartó járatra, hogy a klíma-katasztrófáról tartson előadást az utasoknak.

Mindezek a kiragadott példák jól mutatják, hogy valami alapvetően megváltozott a korábbi korszakokhoz képest. Most a tüntetők nem csak kormányokkal, karhatalmistákkal, arc nélküli nagyvállalatokkal kerültek szembe, de az átlagemberekkel, fogalmazzunk így: fogyasztókkal is.

Ne szégyenítsd meg a vásárlóm!

Azóta külön kifejezés született arra, amikor egy utasnak vagy potenciális utasnak finomabb, illetve kevésbé finom eszközökkel próbálnak a lelkiismeretére hatni. Ez az úgynevezett flight-shaming, aminek lényege, hogy ha valaki éppen rákattintana a jegyvásárlásra, érezze magát minél rosszabbul, és mégse tegye.

Persze a kifejezés önmagában is beszédes, hiszen „shamingelni” olyan tulajdonságok miatt szoktak valakit, amiről az illető nem tehet, körülbelül úgy, mint amikor nagyobb gyerekek bántanak egy kisebbet az iskolaudvaron egy találomra kiválasztott sajátossága miatt. Kérdéses, hogy a tudatosabb vásárlói magatartás számon kérése ebbe a kategóriába tartozik-e.

A hasonló eljáráson persze többen felháborodtak, és a legkülönbözőbb, ám annál patinásabb periodikákban és online fórumokon adtak hangot a nemtetszésüknek. A véleményeket talán a legjobban a H&M CEO-jával, Karl-Johan Perssonnal készített Bloomberg interjú foglalja össze .

Persson úr szerint ugyanis a hasonló klíma-tüntetések, amelyek lényege, hogy az emberek „hagyjanak fel a különböző fogyasztási szokásaikkal, hagyjanak fel a repüléssel […] alacsony hatással bírnak csak a környezetre, de a társadalom egésze szempontjából borzalmas következményeket vonnak maguk után.”

De sikerült neki?

Kérdés persze, hogy az egész shamingnek akad-e bármiféle pénzben mérhető hatása. A svájci UBS bank felmérése szerint eléggé, legalábbis a gazdagabb, nyugati világban. Az eredetileg svéd elképzelés, a repülés igénybevétele által kiváltott szégyenérzet, a „flygskam” ugyanis terjedőben van az európai országokban és Amerikában.

A megkérdezettek ötöde visszavett tavaly a repülőútjainak a számából azok környezetkárosító hatása miatt. Az UBS előrejelzése szerint a tervezett utasszám növekedés megfeleződhet, ha ez a trend folytatódik. (Ez komoly következmények tűnik, és az is, de tekintve a növekedés ütemét még bőven nem elég: az ipar szén-dioxid kibocsájtása meredeken fog emelkedni a belátható jövőben.)

Mi történik, ha eljön a minden-shaming?

A légi közlekedés a klíma-mozgalmak egyik korai célpontja volt, valószínűleg azért, mert könnyen belátható, hogy rengeteg kerozint kell elégetni ahhoz, hogy levegőbe emeljünk egy dög nagy fémmadarat tele utasokkal és az ő turistaboltokban vásárolt mütyürjeikkel. Azt pedig már az általánosban megtanultuk, hogy az égés szén-dioxid képződéssel jár. A légkör szén-dioxid szintjének a növekedése pedig fokozza az üvegházhatást, ami emeli a Föld átlaghőmérsékletét, és ez kicsit sem jó dolog. Sőt egyre rosszabbnak tűnik.

Ám mi a helyzet a többi szektorral, ahol a kibocsátás és az ipari tevékenység közti kapcsolat kevésbé egyértelmű? Valójában ugyanis a repülés az emberiség teljes emissziójának csak két százalékáért felel. Ezzel szemben például Persson úr ruhaipara nyolcért. Ez utóbbi pedig magasabb szám, mint amit akkor kapunk, ha a világ teljes légi és vízi közlekedése általi kibocsájtást összeadjuk.

Persson úr nyilatkozata tehát érthető, hiszen nem csak a légi közlekedés, de valószínűleg a többi nagyipar, amely a gyors és olcsó tömegtermelésre rendezkedett be, nem áll készen a tudatosabb vásárlói magatartásra. Ha tehát az emberek elkezdenek figyelni arra, hogy mit és milyen forrásból szereznek be, azzal tényleg véget vethetnek mindennek. De legalábbis annak a társadalomnak, amit a huszonegyedik század a huszadiktól örökölt, és amelynek az alapelveit eddig elfogadtuk.

(Kép: Pixabay, Források: ForbesViceBloombergQuartzBBC.comBBC.comThe GuardianNYTimes)

Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.