A Borealis Mud Volcano (magyarul Északi Iszapvulkán) szünet nélkül metánt és iszapot lövell ki magából és csupán két és fél méteres magasságával, illetve hét méteres átmérőjével nem tartozik a legnagyobb vulkánok közé, azonban egy sokkal nagyobb, 300 méter széles és 25 méter mély kráterben helyezkedik el. Ezt a mélyedést a kutatók szerint egy hatalmas metánkitörés hozhatta létre, körülbelül 18 ezer évvel ezelőtt.

A képződményt a kutatók május 7-én vették észre egy távirányítós rover segítségével. A jármű felvételeket készített, amelyeken az látszott, hogy a vulkán folyamatosan folyadékot és metánt lövell ki a föld belsejéből. A kutatást vezető Giuliana Panieri, az Arctic University of Norway geológusa a Space.com-nak azt mondta, egy ilyen vízalatti kitörést élőben látva igazán megérti az ember, mennyire „élő” bolygó a Föld.

A kutatók becslése szerint a tengerfenéken található iszapvulkánok száma világszerte több ezerre tehető. Ezeket azonban nagyon nehéz észrevenni és feltérképezni. Jóval korábban, 1990-ben fedezték fel a hasonló, Håkon Mosby nevű iszapvulkánt, szintén norvég vizeken. A Bergeni Egyetem Geobiológiai Központja szerint e vulkán szélessége egy kilométer, és 1250 méterrel a víz felszíne alatt található, Svalbardtól délre a tengerfenéken. A képződmény egy meglehetősen lapos iszapvulkán, amely mindössze 10 méterrel magasodik ki az óceán aljából. A kutatók a Håkon Mosby-n három jól elkülöníthető koncentrikus gyűrű alakú zónát különböztettek meg: a középső, vagy központi részt, a kénbaktériumokkal borított zónát, illetve a külső peremet, amelyen csőférgek élnek.

Bár a tengeralatti élőhelyek is különböznek egymástól,

a legtöbb, óceán fenekén élő mikroorganizmus számára a metán jelenti az elsődleges táplálékforrást.

A Håkon Mosby központi részén a kutatók olyan, a tudomány számára addig ismeretlen baktériumokat is felfedeztek, amelyek oxigént használtak fel a metán elfogyasztása során, a kénbaktériumok alatti pedig metánfogyasztó archaeák új csoportját találták, amelyek szimbiózisban élnek a baktériumokkal, és nem oxigént, hanem szulfátot használnak a metán oxidálásához. Az még a kutatókat is meglepte, hogy a legtöbb metán ennek ellenére a csőférgek élőhelyén, a vulkán külső peremén fogy.

A szakértők úgy vélik, hogy a vízalatti iszapvulkánok körül végzett vizsgálatok nem csak a Föld korábbi környezetét és körülményeit segíthetnek megérteni, hanem a más bolygókon uralkodó viszonyokat is. Ezért jelenleg is egy három részből álló küldetés zajlik, amely a sarkvidéki vizekben zajló metántevékenységet vizsgálja. Ennek keretében a tudósok hasonló képződmények után kutatnak az Északi-sarkvidéken.

(Borítókép: UIT/AKMA3)