A Vérzuhatag vörös színének magyarázatára több elmélet is született, de egy új tanulmány cáfolja, hogy a vízben a vas ásványi formában lenne jelen. Ehelyett azt állítják a kutatók, hogy nanorészecskeként található meg ez az anyag.

Mindezzel nem csak egy több mint egy évszázados rejtélyt oldottak meg, de a felfedezés implikációja a bolygókutatásban is jelentős. Eddig ugyanis nem kutattunk az anyagok ilyen formája után, és erre eddig még műszert sem küldtünk olyan bolygókra, ahol pedig ilyen nanogömbök kialakulhatnak, például a Marsra. Így aztán elképzelhető, hogy az anyagkutatásunk jelen formája sem fog teljes képet adni ezen planétákról.

Blood Falls (magyarul Véres Vízesés vagy Vérzuhatag) Kelet-Antarktiszon található, Victoria Land-en és egy, a Taylor-gleccserből kiszivárgó élénk vörös zuhatagot neveztek el így. A Véres Vízesést 1911-ben találta meg Thomas Griffith "Grif" Taylor brit felfedező, aki úgy gondolta, hogy a víz színét vörösmoszatok okozhatják, ám öt évtizeddel később, a hatvanas években már úgy gondolták, hogy nem ez az ok: a vörös színt a jégtakaróból kioldódó vassók és a vas-hidroxid eredményezi.

Annyi biztos a rejtélyes zuhatag kapcsán, hogy a víz tisztán ömlik be, de vörösen tör elő a jégből – aminek a vas oxidációja lehet az oka. Egy új kutatás nem azt cáfolja tehát, hogy a vízben vas lenne, hanem azt bizonyítja, hogy ez az anyag rendkívül szokatlan formában van jelen – nem ásványként, hanem az emberi vörösvértestnél 100-szor kisebb nanogömbökként. Mint Ken Livi, vezető kutató fogalmaz:

“Amint megnéztem a mikroszkóp felvételeit, észrevettem, hogy ezek a kis nanogömbök vasban gazdagok, és a vason kívül sok más elem is van bennük – szilícium, kalcium, alumínium, nátrium. Ahhoz, hogy ásványok lehessenek, az atomoknak egy nagyon specifikus, kristályos szerkezetbe kell rendeződniük. Ezek a nanogömbök nem kristályosak, így a szilárd anyagok vizsgálatára korábban alkalmazott módszerek sem mutatták ki őket.”

A felfedezés ráadásul nem csak egy évszázados rejtélyt old meg, de jelentősége túlmutat a bolygónkon, hiszen mint Livi hozzátette:

„Munkánk feltárta, hogy a roverek által végzett elemzés nem teljes a bolygófelszíneken található környezeti anyagok valódi természetének meghatározásában. Ez különösen igaz a hidegebb bolygókra, például a Marsra, ahol a keletkező anyagok nanoméretűek és nem feltétlen kristályosak. Következésképpen ezeknek az anyagoknak az azonosítására szolgáló (jelenlegi) módszereink nem megfelelőek. A kőzetbolygók felszínének valódi megértéséhez transzmissziós elektronmikroszkópra lenne szükség, de jelenleg nem kivitelezhető egy ilyet a Marsra küldenünk.”

(Kép: NSF/Peter Rejcek/Public Domain)