Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) kutatói még tavaly figyeltek fel a rendkívüli eseményre, miután több teleszkóp is egy nagyobb fénykitörést jelzett az egyik ismert szupermasszív fekete lyuk közelében. A fény forrása a tőlünk 215 millió fényévnyire, az Eridanus csillagképben található egyik spirálgalaxisból származott, amire az ESO azonnal rá is állította két távcsövét, amelynek köszönhetően gyakorlatilag az első pillanattól sikerült megfigyelni az angolul tidal distruptionnek nevezett folyamatot. A Very Large Telescope-pal és a New Technology Telescope-pal végzett megfigyelések igazolták, hogy az AT2019qui nevű esemény valóban az, amire gondoltak, ez pedig nagyon komoly kutatási anyagot adhat a csillagászok kezébe.

A spagetti-analógiát nem mi találtuk ki, az ESO a sajtóközleményében is "spagettizálásnak" hívja a jelenséget, utalva arra, hogy a Napnál egymilliószor nagyobb tömegű fekete lyuk gravitációja spagetti alakúvá nyújtja a csillagot, mielőtt teljesen elnyelné azt. Az ESO egy illusztrációt is készített arról, hogyan kell elképzelni egy ilyen eseményt.

A hasonló eseményekkel az a legnagyobb probléma, hogy miközben a fekete lyuk elnyeli a csillagot, az égitest anyagának egy része nagy sebességgel kilökődik, és kozmikus ködként burkolja be a fekete lyuk környékét, ezzel jelentősen rontva a megfigyelés lehetőségeit. A Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című folyóiratban közölt tanulmány szerint viszont a mostani esetben a csillagászoknak sikerült már a jelenség kezdetétől megfigyelni a folyamatot, így tökéletes képet kaphattak arról, hogy mi történik. Edo Berger, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ kutatója és a tanulmány egyik szerzője elmondta, hogy a fekete lyuk nagyjából a csillag tömegének a felét nyelte el, míg a másik fele másodpercenként 10 ezer kilométeres sebességgel kilökődött a világűrbe. A kutató hozzátette, hogy ez ritka jelenség, amiből sokat tanulhatnak arról, hogyan működnek a fekete lyukaknál tapasztalható energiák.

(Borítókép: M. Kornmesser/ESO)