Bár a világ egyik legismertebb helikopteres filmjelenetében, az Apokalipszis most ominózus részében, a felbukkanó helikopterek a Fülöp-szigetek kormányától kölcsönkapott Bell UH–1 Iroquois modellek közé tartoztak, de az úgynevezett Huey-k kora valójában a mozi bemutatása idején már leáldozóban volt - éppen a film debütálásának évében, 1979-ben vette át a hadsereg vezető szállítóhelikopterének szerepét a Night Stalkerek néven elhíresült különleges erők egyik legfőbb járműveként a vietnami háború legendás gépeitől.

A Black Hawk-ot, amely a nevét a 19. századi indián vezetőről, Fekete Sólyomról kapta, 1972-ben kezdte fejleszteni a Sikorsky cég, amikor a hadsereg egy, a Huey-knál nagyobb teljesítményű, nagyobb teherbírású és strapabíróbb gép építését tűzte ki célul és a jármű létrehozására kiírt pályázatot (Utility Tactical Transport Aircraft System) végül az akkoriban nehéz helyzetben lévő Sikroksy nyerte el. A négy éven át tartó versengés során több cég is épített különböző modelleket, amelyek megfeleltek a katonai célú felhasználás szigorú követelményeinek, de a legideálisabbnak a YUH-60A bizonyult, ami a későbbi, UH-60A modell első prototípusa volt.

A hadsereg a vietnami háború során szerzett tapasztalatokból okulva több olyan kritériumot is megfogalmazott a leendő szállítóhelikopterek felépítésével kapcsolatban, amelyek a Bell UH-1 Iroquois számára nehézséget okoztak, például az extrém időjárási körülményeket, nagy meleget és hideget és a nagy magasságokat is bírnia kellett, megfelelő túlélési képességekkel, hosszú élettartammal, nagy sebességgel és hatótávolsággal kellett rendelkeznie, mindezt úgy, hogy a Huey-k egyszerűségét is lehetőleg megtartsa. A hadsereg 1978-ban hivatalosan is engedélyezte a UH-60A gyártását és 1979-ben az első példányok már meg is kezdték szolgálatukat a Vijjogó Sasok, vagyis a 101. légi szállítású hadosztály kötelékében.

Az Igor Sikorsky orosz-amerikai mérnök által 1923-ban alapított Sikorsky céget 2015-ben vásárolta fel a Lockheed Martin és azóta a Black Hawkok fejlesztése a fejlett technológiákra és katonai alkalmazásokra specializálódott cég kezébe került, aminek eredményeképp a helikopterek már a huszonegyedik század kihívásaira választ adó kialakítással rendelkeznek és egyre futurisztikusabb képességekkel ruházzák fel őket a mérnökök. A Black Hawk járművek legkülönlegesebb adottságát a kezdeti időkben az éjjeli bevetésekre alkalmas felszereltségük jelentette, amelynek köszönhetően megkapták a Night Stalker (Éjjeli Lopakodó) becenevet és számos küldetés során nyert bizonyítást, hogy az ideális harci körülményeket a helikopterek számára az éj leple alatt kivitelezett akciók jelentik.

"Senki sem akar egyenlő küzdelmet egy katonai misszió során. Annyi előnyt szeretnél, amennyi csak lehetséges és az éjszakai bevetés megadja nekünk ezt az előnyt."

- mondta el Mike Durant, a Night Stalker alakulat (hivatalos nevén 160th Special Operations Aviation Regiment) tagja, aki az 1993. október 3-án induló és katasztrofálisan végződő mogadishui incidens alatt egészen közeli és személyes tapasztalatot szerzett arról, hogy milyen veszélyektől mentheti meg a katonákat a nappali repülés elkerülése egy küldetés során.

A művelet célja Mohamed Farrah Hassan Aidid szomáliai hadvezér magas rangú tisztjeinek elfogása volt és, többek között a publicitás növelése érdekében, kivételesen nem éjjeli akció keretében, hanem egy napközbeni találkozó alatt terveztek lecsapni rájuk az amerikaiak az Operation Irene keretében. A körülmények távol álltak az ideálistól, homokvihar, rossz látási viszonyok, szűk, leszállásra alkalmatlan utcák és más kockázatot hordozó faktorok nehezítették a katonák helyzetét az egy órásra tervezett misszió alatt. A szomáli erőknek végül sikerült három Black Hawkot lelőniük, az ellenséges területen lezuhanó helikopterekben utazó katonák és az amerikai erők tagjai közül végül a kibontakozó harcok alatt 18-an meghaltak, valamint további 73-an megsebesültek, Mike Durantot pedig fogságban tartották 11 napon át. A férfit később Aidid szabadon engedte, Durant elmondása szerint azóta sem lehet pontosan tudni, hogy miért.

A Black Hawk helikopterek történetének egyik leghírhedtebb eseménye csak egy volt azoknak a bevetéseknek a sorában, amelyben az UH-60A-kat alkalmazták (általában nagyobb sikerrel) a csapatok szállítására és speciális missziók kivitelezésére, a Sikorsky leírása szerint

a járművet jelenleg körülbelül 30 országban használják katonai célokra, összesen több mint 4000 példány áll szolgálatban globálisan.

A 4080 kg teherbírású jármű felszerelhető fegyverekkel, és szenzorokkal, egy 757 literes extra üzemanyagtartállyal ellátva hosszabb küldetésekre is alkalmas, használható mentési és tűzoltási munkákra és a sebesült katonák hazaszállítását is ezzel oldják meg szükség esetén. A cég az elmúlt években számos fejlesztéssel tette még ellenállóbbá és multifunkciósabbá a gépet, a legutóbbi újítást pedig az önvezetőrendszer integrálása jelentette.

A Matrix rendszerrel ellátott helikopterek nem igénylik többé pilóta jelenlétét, teljesen önállóan, távoli irányítás nélkül repülnek, így potenciálisan életeket menthetnek egy-egy veszélyesebb szituációban, ami a pilóták számára magas kockázattal járna. A cég a DARPA-val együttműködésben februárban tesztelte először a rendszert pilóták nélkül, majd októberben próbálta ki az önvezető funkció működését egy három részes teszt alatt, aminek különböző szakaszaiban a teherszállítás eltérő módjaival kísérleteztek a PC22 (Project Convergence) Technology Gateway program keretében. A helikopter önvezető üzemmódban 133 kilométer távolságba szállította a 400 egység vérkészítményből álló rakományát, miközben 60 méter távolságra közelítette meg a talajszintet. Egy másik alkalommal 1180 kilogrammos terhet fuvarozott 30 percen át 185 km/h-ás sebességgel, miközben a rakomány külső kábellel csatlakozott a járműhöz. A teszt során azt is demonstrálták, hogyan tudja a földi személyzet átvenni az irányítást a helikopter felett, mikor bonyolultabb műveletet kell levezényelni vagy változás áll be az előre eltervezett programban.

Az automatizált légi járművek alkalmazására az Egyesült Államok Hadserege, mint ahogy a világ más nemzeteinek katonai szervezetei is, egyre nagyobb hangsúlyt helyez, a pilóták életének védelmében és a gyors bevethetőség miatt is. A helikopterek önvezetővé alakítása mellett az eVTOL-ok-é lehet a jövő ezen a téren, de a klasszikus harci járművek élettartamának meghosszabbítása is prioritást élvez, így a Black Hawkok még sokáig szolgálhatnak a hadsereg kötelékében.

(Fotó: Lockheed Martin)

Megtette az első útját a világ első teljesen önvezető helikoptere Azért biztosan kell hozzá egy kis bátorság, hogy egy ilyennel repkedj.