Az Európai Űrügynökség Solar Orbiter űrszondája 2020 februárjában indult útnak a Nap felé, hogy a fedélzetén utazó komplex tudományos műszerekkel végzett mérések eredményei által a csillagászok közelebb kerülhessenek a Nappal kapcsolatos fontos kérdések megválaszolásához. Mi okozza a csillag koronájának extrém magas hőmérsékletét? Hogyan jön létre a napszél? Mi befolyásolja a Nap mágneses aktivitásának ciklikus változását?

A kutatók a szonda megfigyelései alapján többek között ezeket a homályos területeket szeretnék jobban feltérképezni a beérkező adatok segítségével és a Solar Orbiter már indulása után néhány hónappal sok olyan felvételt készített a Napról, amelyek új információkat szolgáltattak korábban nem ismert jelenségekkel kapcsolatban.

A szonda 2020 júliusában 77 millió kilométer távolságra közelítette meg a Napot, az ekkor készült képeken pedig miniatűr "fáklyákat" fedeztek fel az ESA munkatársai, amelyek a feltételezések szerint a korona melegítésében játszhatnak szerepet. Néhány héttel ezelőtt viszont olyan új formációt sikerült lencsevégre kapni a Solar Orbiter egyik képalkotó berendezésének, aminek eredetére egyelőre semmilyen magyarázatot nem tudtak adni az űrügynökség kutatói, elmondásuk szerint

senki sem tudja, pontosan mi ez a struktúra, vagy hogyan alakult ki a Nap légkörében.

Nevet azonban már találtak neki: formája miatt szoláris sündisznónak keresztelték a képződményt.

A jelenség, ami az ESA videójában középen, az alsó területen látható, kis méretű formációnak számít, annak ellenére, hogy kiterjedése oldalirányban körülbelül 25 000 kilométeres. A felvételt a Solar Orbiter tíz műszere közül az EUI (Extreme Ultraviolet Imager) készítette 17 nanométeres hullámhosszon - ezt a berendezést a korona vizsgálatára alakították ki a Max Planck Intézetben és két nagyfelbontású teleszkóp mellett egy, a teljes Nap megfigyelésére/fotózására alkalmas képalkotó eszközt tartalmaz. Ez gyorsütemű felvételek sorozatainak készítéséhez is használható, ezért az egészen rövid ideig tartó eseményeket is képes megörökíteni, miközben több más műszer is távoli érzékeléssel detektálja ugyanazt a jelenséget: ezáltal lehetőség nyílik a mérések összevetésére és a szélesebb körű adatgyűjtésre.

A Solar Orbiter fedélzetén hat távoli érzékeléssel működő és négy úgynevezett in situ eszköz található, amelyek a szonda közvetlen közelében zajló folyamatokat monitorozzák. Ezek közé tartozik egy magnetométer, egy részecskedetektor, egy antennákból és szenzorokból álló plazmahullám detektor (ami egyúttal távoli megfigyeléseket is végez) és egy napszelet elemző műszer.

A szonda március 26-án érte el a keringési pályájának Naphoz eddig legközelebb eső pontját, és 48,3 millió kilométerre közelítette meg az égitestet, miközben a hőpajzsa 500 Celsius-fokos hőmérsékletre forrósodott. Az esemény során, valamint a pár nappal előtte és utána következő időszakban, számos újdonságot tartogató felvételt készített a Napról, az űrbeli sündisznót például március 30-án sikerült felfedeznie.

Az Európai Űrügynökség jelentése szerint annyit lehet tudni a formációról, hogy a "tüskék" hidegebb és melegebb hőmérsékletű gázokból állnak, amelyek több irányban terjednek az alakzat közepéből kiindulva, de a jelenség eredetének felderítése nem ígérkezik könnyű feladatnak a csillagászok számára. Nem csak a sündisznó, hanem más, az EUI műszerrel készített képeken található struktúra mibenléte is rejtélyt jelent a kutatók számára, akik korábbi missziók során végzett megfigyelések eredményeinek elemzésével igyekeznek meghatározni az eredetüket.

"Ha a Solar Orbiter holnaptól nem gyűjtene több adatot, akkor is évekre elegendő elfoglaltságot jelentene felderíteni ezeket a dolgokat"

- mondta David Berghmans, az EUI műszerrel végzett kutatásokért felelős csapat vezetője.

(Fotó: ESA & NASA/Solar Orbiter/EUI Team)

A történelem során először érte el egy űreszköz a Nap légkörét A NASA hétfőn jelentette be, hogy a Parker Solar Probe áprilisban "megérintette a Napot", azaz többször is sikeresen berepült az égitest légkörének felső részébe.