A WHO 2022 márciusában kiadott jelentése szerint a depressziós és szorongásos esetek száma globálisan legalább 25%-kal nőtt a COVID-19 járvány első évében, amelynek okai között elsősorban az elmagányosodás, a fertőzéstől, szenvedéstől, a szeretteink halálától való félelem, bizonyos esetekben a gyász, illetve a felmerülő pénzügyi nehézségek szerepelnek, de az egészségügyi dolgozók körében hirtelen megnövekedett negatív, esetleg öngyilkossággal is foglalkozó gondolatok is a járvány "tünetei" közé tartoznak.
A depresszió kialakulásának és működésének pontosabb megértése és a leküzdésére szolgáló módszerek hatékonyabbá tétele emiatt még inkább előtérbe került mostanában a kutatások során és, bár a lezárások feloldásával egyes, szorongáshoz vezető faktorok megszűntek, például nem kell már izolációban élnie az embereknek, de a depresszió gyógyítása továbbra is kiemelt fontosságú kérdést jelent, a betegség messzire ható következményei miatt.
A depressziót, vagyis depressziós zavart a WHO olyan mentális zavarként jellemzi, ami nagyban különbözik a hétköznapokhoz időnként hozzátartozó szomorúságtól, levertségtől és rosszkedvtől: utóbbiak ugyanis inkább egy rövidebb ideig tartó hangulatot jelentenek, míg a depresszió hosszú időn át fennálló állapotot, ami az aktivitás és világ iránti érdeklődés jelentős visszaesésével jár és az élet minden területére kihat. A becslések szerint az emberek körülbelül 3,8%-a tapasztalja meg a depressziót életében és a felnőttek 5%-a szenved ebben a betegségben, a nők pedig közel 50%-kal nagyobb arányban lesznek depressziósak, sokan a terhesség alatt vagy után. A felmérések szerint a betegek 75%-a nem részesül semmilyen kezelésben az alacsony vagy közepes jövedelmű országokban, ami azért is probléma, mert a depresszióra léteznek hatásos gyógymódok, de kezelés nélkül akár öngyilkossághoz is vezethet.
Az orvosok által leggyakrabban alkalmazott kezelési forma a pszichoterápia, illetve a gyógyszeres terápiák, amelyek hatékonyak lehetnek, de egyrészt költségesek, másrészt néhányan esetleg visszariadhatnak a részvételtől, de az is előfordulhat, hogy a beteg számára elérhetetlen az ilyen fajta orvosi segítség, például a fejlődő országokban. Létezik azonban egy bárki számára alkalmazható, egyszerű és nagyobb kiadásokat nem igénylő megoldás is, amelynek hatékonyságát egy nemzetközi kutatócsoport által elvégzett felmérés során bizonyították.
A kutatók, köztük a King's College London, a Leuveni Egyetem, az Új-Dél-Walesi Egyetem szakemberei, valamint német, chilei és brazil tudósok, egy metatanulmány keretében vizsgálták a rendszeres testmozgás depresszióra való hatását és a következtetések alapján arra jutottak, hogy a sport éppen olyan jól működő terápia lehet, mint a pszichoterápia vagy a gyógyszeres kezelés. A kutatás során a depresszióról rendelkezésre álló tanulmányok közül 41-et vettek górcső alá, amelyekben összességében 2264 felnőtt vett részt és az eredmények összegzése révén megállapították, hogy a felmérések mind hasonló képet mutatnak a testmozgás alkalmazásával kapcsolatban és minden esetben egyértelműen a pozitív hatásáról számolnak be.
Az eredmények alapján minden közepes vagy nagyobb intenzitású mozgásforma hatásos segítség a depresszió enyhítésében, de egyes edzéstípusok kiemelkedően hatékonyak.
Ilyenek az aerob edzések és erőnléti edzések, amelyek külön-külön alkalmazva nagyobb hatást gyakoroltak a betegekre, de együttes, kombinált használatuk valamivel csökkentheti a pozitív befolyás mértékét. A tanulmányok adatai alapján a negatív következményekkel kapcsolatban nem találtak igazán jelentős hátrányokra utaló jeleket: a 41 tanulmányból összesen három említett némi előnytelen mellékhatást izomfájdalmak vagy szédülés, fejfájás formájában, amelyek tulajdonképpen normális velejárói lehetnek az intenzívebb edzéseknek, és további négy még néhány, ártalmasnak bélyegzett effektust egy-egy páciens esetében. Az összegzés szerint azonban a pozitívumok messze felülmúlják a negatívumokat és alapvetően minden felmérés hasonló képet ad a sport alkalmazásáról: a depresszió tekintetében rendkívül fontos lehet a betegség kezelésében.
Méghozzá nem csak a terápiák kiegészítőjeként, hanem akár egy önálló, a pszichoterápiával és antidepresszáns gyógyszerekkel egy szinten lévő, orvosok által felírt kezelési módként is.
A WHO már korábban is ajánlotta a testmozgást, mint a depressziót enyhítő "beavatkozást" egy 2020-ban megjelent publikációjában, de nem első körben, vagy önmagában alkalmazott módszerként. A mostani kutatást végző szakemberek konklúziója szerint viszont az edzésnek sokkal nagyobb szerepet érdemes szánni, a pozitív hatásai mellett azért is, mert egy könnyebben elérhető és kevésbé stigmatizáló opciót nyújthat azok számára, akik nem szeretnének élni a pszichoterápia és a gyógyszerek általi megoldással.
(Fotó: Ryan McGuire/stokpic/Pixabay)