A dolog 1981-ben kezdődött, amikor egy szovjet tengeralattjáró zátonyra futott Svédország déli partvidékén, mindössze 10 kilométerre egy svéd haditengerészeti bázistól. A szovjetek azt állították, hogy a súlyos szorongás és hajózási hibák kényszerítették őket Svédország területére, míg Svédország annak bizonyítékát látta az eseményekben, hogy a Szovjetunió behatolt a svéd felségvizekre.
A svéd hatóságok titokban gamma-sugárspektroszkópiával megmérték a hajó környezetét, és radioaktív anyagokat azonosítottak, például urán-23-at (atomfegyverek burkolatában használják), amiből kiderült, hogy ez egy nukleáris fegyverekkel felszerelt tengeralattjáró volt.
A tengeralattjárót visszavitték a nemzetközi vizekre, de a svéd kormány éberségét már nem lehetett elaltatni, végleg meggyőződtek róla, hogy az orosz tengeralattjárók ott ólálkodnak a területeik közelében. Ráadásul ekkoriban kezdtek el megfoghatatlan víz alatti jeleket és hangokat észlelni. 1982-ben egy alkalommal Svédország számos tengeralattjárója, hajója és helikoptere egy egész hónapon keresztül üldözte az ismeretlen jelforrások egyikét, de nem sikerült fülön csípni az ellenséget. Az öblök és fjordok mélyén csak a lazacok, a pisztrángok és a heringek úszkáltak csendesen.
Az első ilyen alkalmat több új esemény követte, és a tehetséges fiatal orosz tengeralattjáró kapitányok csúcstechnológiát képviselő járműveikkel - vagy ki tudja mi egyéb - még több mint egy évtizedig elkerülték a lebukást.
Minden olyan alkalommal, amikor a hadsereg szonárjai hangjelzést fogtak, azonnal helyszíni keresés indult, de csupán néhány buborék úszkált a tenger felszínén.
Egy új dízel-elektromos Viktor osztályú hajó lenne a megfoghatatlan fantom? Egy Sierra vagy egy Mike? Vagy a NATO-t szó szerint halálra rémítő Akula (cápa)? Svédország aggódott a behatolások miatt, és nem nagyon tudták elképzelni, hogy a hidegháború végeztével Oroszország miért folytatja rendületlenül a provokációt, és mi ezzel a céljuk. Az öblök és fjordok mélyén még a lazacok, a pisztrángok és a heringek is mintha kicsit szomorúbban úszkáltak volna.
1996-ban a kétségbeesett Svédek kérésére Magnus Wahlberg, a Dél-Dániai Egyetem professzora is bekapcsolódott a furcsa jelek kivizsgálásába. "Összegyűltünk egy nagyon titkos szobában a stockholmi Bergen haditengerészeti támaszpont alatt" - árulta el egy 2012-es TEDx-előadásban. "Ott ültünk az összes tiszttel, és lejátszották nekünk ezeket a hangokat. Ez volt az első olyan alkalom, hogy civilek is hallották a hangokat." A támaszpontot körülvevő öblök és fjordok mélyén a lazacok, a pisztrángok és a heringek mintha kicsivel izgatottabban úszkáltak volna.
Wahlberg azt képzelte, hogy a hang úgy hangzik majd, mint a filmekből megszokott ping, amikor a szonárosok egy idegen tengeralattjárót észlelnek, vagy esetleg egy propeller zaja. “Egyáltalán nem hallottam semmi hasonlót - mondta Wahlberg. "Inkább olyasmi volt, mintha valaki szalonnát sütne. Mintha a víz alatt rengeteg apró légbuborék szabadult volna fel."
Wahlberg egy kollégájával együtt kezdett bele a feladat megoldásába, hogy kitalálják, mi hozhatja létre a hasonló méretű buborékokat, melyek a Svédországot fenyegető nukleáris tengeralattjárók rémképeit idézték. A közeli öblök és fjordok mélyén a lazacok, a pisztrángok és a heringek talán már sejtették, hogy mi következik ezek után.
"A kutatás során kiderült, hogy a heringnek olyan úszóhólyagja van, ami csatlakozik a hal anális kivezető csatornájához" - emlékezett vissza Wahlberg. "Ez egy nagyon egyedi kapcsolat, csak a heringekben található meg. Tehát amikor a hering összenyomja az úszóhólyagját, egy kevés buborékot képes kipréselni a végbélnyíláson keresztül." A heringek olyan hatalmas iskoláknak nevezett halrajokban úsznak, melyek 20 méter vastagságban több négyzetkilométert is lefedhetnek.
Amikor valami a közelükben megijeszti a halakat, mondjuk, egy éhes makrélaiskola, vagy egy Svéd tengeralattjáró, ami orosz kémeket keres, a milliónyi apró heringfenék könnyen odapörkölhet egyet.
Elméletének letesztelésére Wahlberg vett egy heringet egy közeli üzletben és megnyomta a hasát a laborban. A hal kiadta a keresett hangot adott, ő pedig elvitte a felvételt a haditengerészet vezetéséhez, és lejátszotta nekik. Svédország fellélegezhetett, elmúlt az orosz fantom-fenyegetés, bár 15 évet töltöttek a hadsereg ide oda rángatásával a halak fingásának lenyomozása érdekében.
(Forrás: Kép: Unsplash, Wikipédia)