A vészharang jó ideje kong a klímaválság sokasodó negatív hatásai miatt, így a cselekvés is egyre sürgetőbbé válik a politikai döntéshozók részéről. Az EU északi és nyugati országaiban végbement "zöld forradalom" régiónkban egyelőre mégis várat magára. Az Ökopolisz Alapítvány "Szavak helyett valódi lépések" című nemzetközi klímakonferenciájának résztvevői többek között arra keresték a választ, hogy Kelet-Közép-Európában hogyan lehetnének hatékonyabbak a zöld pártok és mozgalmak. Bár két óra leforgása alatt a világot nem lehet megváltani, elgondolkodtató megállapítások születtek.

Thomas Waitz,az Európai Zöld Párt társelnöke nyitotta a kerekasztal beszélgetést, aki bizakodóan tekint az új Európai Bizottság terveire, illetve arra, hogy Frans Timmermans lett a zöld átmenettel kapcsolatos munka koordinátora. Kiemelte, az Európai Unió évente negyven-ötven milliárd eurót fordít klímavédelmi célokra. Ahogy fogalmazott:

"Ha ezzel a programmal nem tudjuk eléggé hajtani a változást, akkor a változás fog hajtani minket."

A társelnök szerint jelenleg az egyik legégetőbb kérdés, hogy a klíma egyre gyorsabb átalakulását hogyan kezeli majd társadalmunk. Schmuck Erzsébet országgyűlési képviselő ezen felbuzdulva kiemelte, hogy a zöld politikusoknak változtatni kell eddigi kommunikációjukon, hogy mondanivalójuk valóban eljusson az emberekhez:

"A szép szavak ideje lejárt, a tettek következnek" ,

a klímaváltozás hatásairól beszélni pedig nem riogatás, egyszerűen a tények felvázolása, melyeket mindenkinek nemcsak ismernie kell, de alapvető joga, hogy megismerhesse. Hozzátette a klímaválságot a technológia egymaga képtelen megoldani, mivel erkölcsi és értékválságban is szenvedünk.

Az erős bevezető gondolatok után azt elemezték, mit tehetnének másképp régiónk zöld pártjai; az osztrák politikus a térség országainak környezetvédelmi hozzáállását egy nélkülöző családhoz hasonlította, ami nap mint nap a bevető falatokért küzd, amely mellett minden más -így a zöld gondolatok is- elérhetetlen luxusnak tűnik.

Schmuck Erzsébet némileg árnyaltabban kezelte a kérdést: szerinte a zöld pártok sikere azon múlik, sikerül-e idejében kimozdítani az embereket komfortzónájukból. Mindehhez az kell, hogy a zöld pártok nyíltan felvállaljanak három kérdést:

1. nincs fenntartható gazdasági növekedés,
2. a fogyasztói társadalomnak,
3. és az olcsó energia korszakának immáron vége.

Vít Masare, a cseh Zöld Párt elnökségi tagja hasonlóan látja a valóságot, és mint mondta, hiába van demokrácia a régiónkban, a szénlobbival szembeszállni Csehországban is csak jókora bátorsággal lehet. A zöld politikusoknak pedig azt tanácsolja: ne tekintsenek magukra úttörőként, mert

"a klímaváltozás nem pártfüggő, hanem mindannyiunk közös ügye."

Le kell vetniük ezt a kalapot, ugyanis szerinte ez közrejátszik abban, hogy sokan bár szimpatizálnak a környezetvédelemmel, és környezettudatosan élnek, mégsem csatlakoznának a zöldek politikai mozgalmához.

Kendernay János, az LMP társelnöke megjegyezte, hogy nemcsak a félperiféria keleti országaiban, de az EU déli tagállamaiban sincs zöld előretörés. Ezt azzal magyarázta, hogy a gazdasági problémák, illetve a centrum és a periféria közti különbségek ezekben az országokban élesednek ki leginkább, ami megnehezíti a hatékony üzenetközvetítést.

Igor Skórzybót, a lengyel Zöld Párt ifjúsági szervezetének szóvivője szintén saját országát említette példaként: Lengyelországnak ugyan van környezetvédelmi minisztere, a kormányzat viszont kitart a szénipar mellett, így a két zöld párti parlamenti képviselőnek nincs beleszólása a döntéshozatalba. Ugyanakkor úgy látja, a környezetvédelem ügye megjelent a kormánykoalícióban, és mostanra a lengyel állampolgárokhoz is eljutott a klímaválság üzenete. A szóvivő figyelmeztetett:

"Nem zárhatjuk magunkat egy ideológiai bubobérka, pedig az elmúlt években úgy tettünk, hogy csak a zöldek az a párt, amely a legjobb környezeti programmal rendelkezhet, és ha más párt is ilyen kampányba kezdett, úgy éreztük, ellopták programunkat. Nem szabad kizárólag saját magunkat üdvözítenünk."

Mindemellett az embereknek nemcsak segítő kezet, de élhető alternatívát kell nyújtani, különben semmi sem motiválja őket, hogy a klímaváltozással szemben fellépjenek.

"Miért harcoljanak egy olyan jövőért, ahol továbbra is naponta harcot kell vívniuk megélhetésükért?"

Hogy mennyire időszűkében állunk a klímaválság rendezését illetően, azt Pribéli Levente, a klímatüntetéseket szervező Fridays for Future magyarországi képviselője tökéletesen megfogalmazta: arra kéri a zöld pártok képviselőit, hogy ne csak az Országgyűlésbe való bekerülésüket tartsák szem előtt, hanem viselkedjenek katalizátorként a politikában, különben idővel teljesen mindegy lesz, ki kerül be a parlamentekbe.

(Fotó: Facebook-Ökopolisz Alapítvány)