Ha az ember randira megy, hajlamos mindent túlaggódni. Mit vegyünk fel? Milyen benyomást fogunk kelteni? Elmeséljük-e a jópofa gyerekkori sztorinkat, vagy jobb, ha csöndben maradunk? Milyen lesz a másik? Valószínűleg a legutolsó dolog, ami eszünkbe jut a DNS-ünk. A randira érkezve pedig szintén ritkán indítjuk azzal a beszélgetést, hogy “X.Y. vagyok. Van egy recesszíven öröklődő génem, ami az utódainkra nézve potenciálisan súlyos következményekkel járhat. Hát neked?” 

George Church szerint azonban ez nagy hiba. A Harvard Egyetem híres genetikusa egy olyan randiapplikációt fejlesztett, mely kiküszöböli az emberi nemtörődömséget és elvégzi helyettünk a genetikai szűrést, méghozzá anélkül, hogy észrevennénk.

A jövendő felek nem is tudnak róla, hogy bizonyos emberek, az össze nem illő DNS-ük miatt nem jelennek meg a lehetséges jelölteket mutató listán,

és így esélyük sincs rá, hogy (legalábbis az oldalon keresztül) megismerjék. Az emberek elenyésző százalékának van olyan recesszíven öröklődő génje, mely a másik ugyanolyan betegséget hordozó recesszíven öröklődő génjével találkozva és egyesülve esetleg súlyos betegséget okozhatna a közös utódoknál (amire még így is csak 25% lenne az esély), így a társkereső oldalak közönségének 95%-ával még mindig nyugodtan találkozhatnak. Ha csak egy 5%-os szűrésről van szó, miért is okozott ekkora felháborodást az app bejelentése?

Noha a genetika professzornak saját bevallása szerint nincsenek ennél messzebbre mutató tervei, nem készül az alanyok totális egészségügyi feltérképezésére, vagy magánéletük kontrollálására, de a genetika bevonása a lehetséges párválasztásba mégis sok mindenkiben automatikusan rossz érzéseket ébreszt. Nem véletlenül. Az eugenika elvileg jóindulatúnak, társadalmi jólétet segítőnek induló tudománya az elmúlt század eseményei miatt rendkívül negatív irányt vett. Francis Galton, Charles Darwin unokatestvére “találta fel” a görögül jó születést jelentő eugenikát, célja az előnyös tulajdonságok kiválasztása és örökítése volt.

Ez már ugyan önmagában ellentmondásos, kérdéseket felvető koncepció: ki dönti el és hogyan, pontosan mi számít előnyösnek? A külső? Az intelligencia? A produktivitás?

Mi van, ha valaki kiváltságos osztályba születik, de nem sok mindennel járul hozzá a társadalom fejlődéséhez? Vagy ha testi hibával születik, de rendkívül intelligens? Milyen világban élnénk, ha a rossz gének kiszűrése miatt soha nem született volna meg például Stephen Hawking?  Ezek a kérdések azonban sokáig egyáltalán nem merültek fel, Galton ötlete ugyanis meglehetősen langyos fogadtatásban részesült. Az előnyös tulajdonságokat a 19. században még egyébként sem tudták genetikai alapon szortírozni, hiszen a genetika tudománya csak a következő században kezdett kifejlődni, magát a kifejezést is csak 1905-ben használták először. A génszekvenálás, az emberi genom feltérképezése pedig csak nemrégiben vált elérhető opcióvá,

az 1990 októberében indult és 2003-ig tartó Humán Genom Projektben, a biológia területének legnagyobb nemzetközi összefogásban George Church is részt vett.

Azonban sajnos a fajelmélet megjelenése, amire a fasiszta Németország gyorsan lecsapott és elferdített a saját érdekeinek megfelelően, a kényszerített sterilizálás és, legrosszabb esetben a haszontalannak tartott egyedek eliminálása az eugenikát hosszú időre szitokszóvá, sőt tabuvá tette, olyannyira, hogy az ezzel foglalkozó intézetek a világháború után nem is igen használták többet, inkább áttértek a preventív genetika, vagy genetikai tanácsadás kifejezésre.

A genetikai felmérés hasznos lehet, amennyiben segít kiszűrni a súlyos, potenciálisan halálos, vagy életen át tartó kezelésekkel járó betegségeket még a születéstervezés szakaszában, azonban ilyenkor a leendő szülőkre van bízva a döntés: eleve bele sem vágnak a projektbe, megszakítják a már meglévő terhességet, vagy vállalják a kockázatot.

Ha azonban a két össze-nem-illő DNS-ű partner nem is találkozhat egymással, nem kell ilyen problémákon töprengeniük. Ezt a szolgáltatást nyújtja az új app a Digid8.

“Ha ilyesmire kerül a sor, miután már szerelembe estünk, az nagyon rossz hír.” - mondja Church - “Ha visszamehetnénk az időben addig, mielőtt még szerelmesek lettünk, sokkal pozitívabb lenne a helyzet.” A professzor nem a légből kapta az ötletet, inspirációul a brooklyni Dor Yeshorim zsidó közössége szolgált, akik régóta alkalmazzák tinédzsereik között a genetikai teszteket és az ezen alapuló házasságrendezést. Megfigyelték ugyanis, hogy a csoporton belül igen nagy az aránya a Tay-Sachs betegségnek, egy végzetes neurodegeneratikus rendellenességnek. Azt ezt kiküszöbölő házassági tanácsadások valóban sikeresek voltak, a betegség aránya nagyban csökkent a nyolcvanas évek óta. Az applikáció az ilyen típusú tesztelést digitalizálja, automatizálja és prezentálja mindenki számára.

“Minden részlet részen áll - csak össze kell gyúrni a teljes-genom szekvenálást a titkosítással és a genetikai társkereső szoftverekkel.” - mondja a feltaláló.

A probléma csak az, hogy nem teljesen világos, milyen kritériumok alapján működik a szűrés. Az ambíciózus, 3000 betegséget detektáló tesztekből azóta már alább adtak és 120-ra csökkentették, de mivel a DNS mintát beadó alany nem kapja kézhez az eredményt, az egyenesen megy az appot futattó randioldal programjába, így kikerül az irányítás az emberek kezéből. A szkeptikusok pedig attól is tartanak, hogy a szűrési feltételek jövőbeli bővülésével ki tudja, milyen irányt vesz a szortírozás: olyanok is a szórásba kerülhetnek, akiknek a társadalmi elfogadottságáért és egyenlőségi jogaiért régóta harcolnak az emberjogi szervezetek. Amerikában a hír bejelentésére a siketnéma és transznemű közösségek, de sok genetikus is nagy felháborodással reagáltak. És megint felmerülhet a kérdés: joga van e bárkinek előre dönteni mások legprivátabb kapcsolatairól?

Azonban, mivel a társkereső oldalak eleve a potenciális jelöltek kategorizálásával  és nemkívánatos személyek kiszórásával operálnak, a “nem kompatibilis DNS”, mint egy újabb szűrő a “nem kompatibilis zenei ízlés” vagy “nem kompatibilis gasztronómiai szokások” mellett egyelőre nem okozna nagy változásokat. Ha pedig mégis el akarjuk kerülni, hogy az algoritmus döntsön helyettünk, még mindig van lehetőségünk az ősrégi módszert bevetve leszólítani valakit a szórakozóhelyeken és vállalni a potenciális életveszélyt.

(Forrás: Futurism Fotó: Flickr/nodstrum, Flickr/toscani, Pixabay)