A geotermikus energiatermelés egyre nagyobb szerepet kap a különféle energiaellátási módszerek között, de a Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség (IRENA) 2024-es jelentése szerint még mindig jóval kisebb a jelentősége a teljes képet nézve, mint a megújuló energiaforrások más típusainak, például a víz-, a szél-, vagy a napenergiának. Pedig a geotermikus energiatermelés is nagyban hozzájárulhat a zöldebb energiaellátás megvalósításához, és egyes országokban már nagyobb mértékben használják ki ezt a fajta forrást: Új-Zélandon 2022-ben 18,5%-át adta a teljes elektromosáram-ellátásnak. A geotermikus erőművek nagy előnye a megbízhatóságuk, hátrányuk viszont, hogy amennyiben a mélyebb rétegekből érkezik a földhő, akkor különösen helyspecifikusak, vagyis csak a megfelelő pontokon lehet ilyen típusú rendszereket építeni, így elsősorban azok az országok járnak elől az alkalmazásában, ahol bőven akad felhasználható forrás, többek között vulkáni zónák vagy termálvíz.

A geotermikus energia "Szent Grálját" egy nehezebben kinyerhető, de bőséges hőt adó forrás jelenti, az úgynevezett szuperforró kőzetek, amelyek a föld alatt több kilométeres mélységben rejtőznek.

A szuperforró kőzetekre épülő módszer a továbbfejlesztett geotermikus rendszer (EGS), és lényege, hogy a sok (akár 10-15) kilométer mélyen lévő kőzetek segítségével melegítik fel az odáig lejuttatott vizet, majd ennek gőzével hajtják meg a felszínen az energiát termelő turbinákat. A kőzetek hőmérséklete ilyen mélységben elérheti a 400 Celsius-fokot, ami elegendő a víz felforrósítására, az időközben kihűlő víz (illetve gőz) pedig újra felhasználható, miután visszajutatták a csöveken át a kőzettározóba. A Cornell Egyetem animációján látható a teljes folyamat, ami első pillantásra egyszerűnek tűnik, viszont a nagy mélységbe való fúrás komplikálja a rendszer kiépítését.

A Clean Air Task Force (CATF) által októberben kiadott jelentéssorozat tanúsága szerint a szuperforró kőzetek hasznosításának kérdésével több kutatócsoport is foglalkozik, és a rendszer különböző aspektusainak - a fúrásnak, a hőkinyerésnek, az energiatermelésnek - a megvalósíthatóságát vizsgálják. A tanulmányok célja, hogy lefektessék a technológiai alapokat és megoldást találjanak az esetlegesen problémákat okozó kritikus részletekre, valamint stratégiákat alkossanak a megvalósíthatóságra. A legfontosabb feladat, hogy feltérképezzék a legjobb módszereket a kőzetek struktúrájának vizsgálatára, a repedések felderítésére és egyéb jellemzők feltárására, ami kulcsfontosságú a megbízhatóan üzemelő erőmű építése során.

A Cornell elmondása szerint a konstrukciót segítheti a korábban kőolaj-, vagy földgáz-kitermeléshez használt eszközök alkalmazása a fúrások során - ami egyúttal szimbolikus jelentőségű a fosszilis anyagokról a zöldebb energiára való átállás tekintetében - de "jelentős fejlesztések" szükségesek a kockázatok csökkentése érdekében.

Az egyetemen néhány évvel ezelőtt készült el egy 3,2 kilométeres próbafurat, amelyen a geotermikus energiatermelés lehetőségeit tesztelték, de ez a mélység még nem elég a valódi szuperforró kőzetek eléréséhez.

(Fotó: Yuri_Arcurs/Getty Images)