Majdnem egy évtizeddel ezelőtt indult Hugh Fearnley-Whittingstall "Fish Fight" elnevezésű kampánya, amelyben felhívta a figyelmet a halászattal járó értelmetlen pazarlásra: akkoriban ugyanis bevett gyakorlat volt visszadobni a halakat a vízbe akár élve, akár holtan. Mindezt az EU akkori kvótarendszere miatt, ami jogilag korlátozta a halászokat.

A kampány elérte célját, és 2015-re az Unió bevezette a kirakodási kötelezettségekről szóló jogszabályokat, hogy ezzel ösztönözze a halászokat a nem kívánt halak elfogásának elkerülésére. Jogszabályokat alkotni azonban lényegesen egyszerűbb, mint végrehajtani, mert úgy tűnik a helyzet azóta sem normalizálódott. A közelmúltban ezért fokozott érdeklődés mutatkozott a különféle technológiai megoldások iránt, amelyek hozzájárulhatnak a probléma csökkentéséhez. Ugyanakkor ez számos környezetvédelmi dilemmát is felvet. A hagyományos halászhálók kiszűrhetik a kis halakat, de nem tesznek különbséget a különféle fajok között, ami a vegyes halászati ​​területeken problémát jelent.

A korábbi műszaki megoldások arra összpontosultak, hogy megváltoztassák a halászháló kialakítását, akár faj elválasztó panelek hozzáadásával, akár résekkel, amelyeken a kisebb halak elmenekülhetnek.

Ezeknek a projekteknek néhány része sikeres volt, például a "Project 50%", amely csökkentette a halak és a tengerfenéken élő állatok, például a tengeri csillagok fennakadását az Egyesült Királyságban.Több kutató azonban egyre komolyabban vizsgálja az elektromos mezők, a fények és a lézerek bevetését a halászat szelektivitásának és hatékonyságának javítása érdekében. A szelektivitás fokozása csökkentené a járulékos veszteséget, míg a hatékonyság javításával a halászok kevesebb tengeren töltött idő alatt is ugyanannyi halat foghatnának mint előtte. Az innovációk legfrissebbike egy holland gyártmányú úgynevezett "impulzusos vonalháló", ami megjelenése után a várthoz képest jóval több negatív kritikát kapott. Készítői ugyanis arra törekedtek, hogy kihasználják a halak izomreakcióját egy elektromos mező jelenlétében.

Az elektromos áram pillanatnyi impulzusa miatt a halak izmai görcsbe rándulnak, ettől pedig könnyebben fennakadnak a következő hálón.

Érdekes módon a halak mérete (vagyis hosszúsága) összefüggésben áll az elektromos áramra adott reakciójukkal, ugyanis a kisebb halak általában kevésbé érzékenyek a nagyokhoz képest. Kezdeti kísérletek azt mutatták, hogy az új technika rendkívül szelektív volt a doveri nyelvhalak esetén, a holland halászok pedig pontosan ezt akarták. A módszer emellett csökkentette az üzemanyag-fogyasztást is a lassabb vontatási sebesség miatt, valamint szintén csökkentette az aktivitást az azonos mennyiségű vagy több hal befogásánál. Eszerint az új technika kereskedelmi szempontból életképes. De vajon környezetbarát?

Hatása a tengeri élővilágra

A hollandok a fentivel párhuzamosan egy átfogó tudományos programot is elindítottak az elektromos áramok tengeri környezetben való alkalmazásának lehetséges szélesebb körű hatásainak megvizsgálására annak biztosítása érdekében, hogy az egyik probléma megoldása ne generáljon újabbat. A szkeptikusok szerint a villamos energia negatívan befolyásolja a tengeri organizmusokat.

Most azonban kiderült, hogy azok többsége csak minimálisan vagy egyáltalán nem került kölcsönhatásba az elektromos mezővel.

Az egyetlen kivétel a tőkehal, amelynél viszont gyakoribb gerincsérülést tapasztaltak. Az eddig közzétett kutatások alapján viszont az ökoszisztémára gyakorolt ​​egyéb hatások viszonylag csekélynek tűnnek. Az impulzusos halászat lehetséges szélesebb körű ökoszisztéma-hatásainak megértésére irányuló tudományos, hatalmas beruházás ellenére a tengerek védelmével foglalkozó, nonprofit Bloom Egyesület hatékony, bár ellentmondásos kampányt folytatott, hogy ösztönözze az EU-t az impulzusos vonóháló betiltására. A terv elérte célját, bár az impulzus vonóhálós hajók kutatási célokra továbbra is felhasználhatók, ami gyakran heves vitákat vált ki a szakértők között.

Mi a helyzet a LED-es hálókkal?

A közelmúltban a hálókon található menekülési panelekhez csatlakoztatott LED-lámpák ugyancsak szép reményekkel kecsegtettek a halak járulékos fogásának csökkentésére. Az egyik vizsgálatban a feleslegesen kifogott foltos tőkehal és a lepényhal aránya negyvenhét és huszonöt százalékra csökkent a lámpákkal működő hálókban. Ám azt is tudjuk, hogy a fényszennyezés befolyásolhatja a tengerek életét. Fontos, hogy a tudósok és a politikai döntéshozók levonják a megfelelő következtetéseket az impulzusos vonóhálók alkalmazásáról. A tisztán mérnöki megközelítés ugyanis kihagyja a fontos társadalmi megfontolásokat: az impulzusos vonóháló sokkal könnyebb, mint a helyettesítésére tervezett merevítőrudas vonóháló, valamint segítségével a holland halászok jobban hozzáférhetnek a tengerfenék-élővilágához, ami eddig nem sikerült nekik. Ez viszont állandó konfliktusforrás köztük és a francia, valamint az angol halászok között, mivel utóbbiak hosszú évek óta felderítéseket folytatnak ezeken a területeken. A jövőbeni problémás helyzetek elkerülése érdekében

olyan elfogadott bevált gyakorlati iránymutatásokra lenne szükség, amelyeket a halászok és a tudósok is betartanak, és ami emlékezteti őket arra, hogy az emberek is a tengeri ökoszisztéma részét képezik.

A halászati ​​gyakorlatok megváltoztatásának sikeréhez széles körű konszenzus is kell, a technológiai fejlesztések önmagukban nem jelentenek megoldást.