A Karib-tenger korallzátonyai

A Nemzetközi Természetvédelmi Egyesület (IUCN) által kiadott jelenlegi megállapításokból arra következtethetünk, hogy a Karib-tenger korallzátonyai súlyos veszélyben vannak. A kényes ökoszisztémát leginkább a turizmus, a halászat és egyéb emberi tényezők is károsítják. Míg más kutatóintézetek, például a Korallzátonyok Megfigyelésének Világhálózata (GCRMN), a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) és az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja (UNEP) úgy vélik, hogy a karibi korallzátonyok teljesen eltűnhetnek a következő néhány évtizedben.

Az ausztráliai Darling-folyó

A vízgyűjtő terület egy újabb ökoszisztéma, amelyet pusztulás fenyeget: a folyó több mint háromezer-ötszáz kilométeren halad, ezáltal vizet szállít az ország legnépesebb részeire, így tevékenysége nélkülözhetetlen az állat- és növényvilág fennmaradásához. A területet azonban komolyan fenyegetik az aszályok, és az egyre nagyobb területeket felölelő termőföldek miatti öntözés.

Alaszka moszaterdeje

Alaszka partjai mentén húzódik egy óriási tengeri-moszat-erdő, amely szintén jó ideje a túlélésért küzd, pedig a moszatok egyrészt segítik a víztisztítást, másrészt számos állatfajnak élőhelyet nyújtanak. A szennyezés és a halászat kombinációja azonban komolyan veszélyezteti a rendszer kényes egyensúlyát. A halak eltűnése például a vidrapopulációt is jelentősen visszavetette.

Az ausztráliai Piccaninnie-tó

Az ausztráliai Piccaninnie-tó karszt-vizes élőhelye egy másik létfontosságú ökoszisztéma, amely jelenleg szintén nyomás alatt van. A Piccaninnie-tó mintegy ötven rákfaj otthona, melyek közül több mint harminc veszélyeztetett, a fennmaradóak pedig kritikusan veszélyeztetett. Ennek oka a vízszint drasztikus csökkenése az elmúlt évek során. Bár a terület részben védett, szakértők szerint ez kevés lesz a megmentéséhez.

A dél-afrikai Fokváros körüli ökoszisztéma

A térségben több száz hangaféle, Proteák, és közel ezer fészkesvirágzatú növény található, a száraz nyarak miatt pedig sok hagymás virág is nyílik a derékmagasságú bokros vegetáció törpe tisztásain: csak nősziromfélékből például hatszáz fajt tartanak számon. A városi terjeszkedés, a gyomnövények és a haszonállatok tenyésztése azonban rengeteg növényt a kihalás szélére sodort. Az UNESCO 2004-ben fel is vette a területet Világörökség Listájára, mivel itt él Afrika őshonos növényeinek majdnem húsz százaléka.

A nyugat-afrikai Szenegál folyó

A folyó és medencéje létfontosságú számos állati és növény, valamint a Szenegál, Mali és Mauritánia őslakos közösségek fennmaradása szempontjából. Ezen törzsek közül sokan kénytelenek voltak áttelepülni az intenzív mezőgazdaság, a gátak építése és a megnövekedett állattenyésztés miatt, mindez azonban örökre megváltoztatta a tájat. Miután a termékeny árterületeket teljesen átalakították, sok fajnak, például magokat és gabonákat fogyasztó madaraknak ugyancsak új élőhely után kellett nézniük.

Az Aral-tó

A Kazahsztán és Üzbegisztán határvidékén, a Kaszpi-tengertől keletre, a Turáni-alföldön elhelyezkedő lefolyástalan sóstó a mai világ ökoszisztémáit érintő talán legdrasztikusabb változásaival néz szembe. Egyes szervezetek, mint például a fent említett IUCN menthetetlennek látja a tavat. Pedig 1960-ban még ez volt a világ egyik legnagyobb tava, de az utóbbi évtizedekben annyira összehúzódott, hogy alig maradt belőle valami. Az elmúlt években több mint huszonnyolc őshonos faj eltűnt köszönhetően a peszticidek nagy mennyiségű felhasználásának, a túlzott öntözéseknek és gátépítésnek.

(Fotó: Getty Images Hungary)