Ha létezik egy nagyobb narratíva, ami összefoglalja a jelenlegi amerikai katonai fejlesztéseket, az az, hogy a világ vezető katonai hatalmának a fókuszában immár nem a terroristaellenes missziók állnak, sokkal inkább egy konvencionálisabb, a többi nagyhatalomra, kiemelten tehát Kínára és Oroszországra koncentráló potenciális hadviselés előkészítése. Erről korábban már az újgenerációs gyalogsági fegyverek kapcsán is írtunk, amelyeket sok támadás ér, hogy ezek a fegyverek nem igazán hatékonyak taktikai szempontból abban a fajta hadviselésben, ami nagyjából Vietnam óta jellemezte az USA háborúit – tehát hogy különböző terepeken kell jellemzően nem reguláris, gerilla hadviselésre berendezkedett egységekkel szembeszállni. A jelenleg is zajló, Ukrajna elleni orosz invázió azonban csak aláhúzza, hogy mindez a múlt, de az előjelek, például a nagyarányú kínai tengeri fegyverkezés már eddig is világosak voltak.

Amerika az újgenerációs gyalogsági fegyverekkel már Kína és Oroszország ellen készül Miközben a világ Ukrajnára figyel, szép csendben lezárult Amerikában az újgenerációs gyalogsági fegyverek kiválasztása, ami az utóbbi idők legnagyobb katonai reformját fogja magával hozni. Az új fegyverek visszatérést jelentek az ötvenes évek felfogásához, és nem is annyira titkoltan Kína és Oroszország miatt van szükség a cserére, aminek a kulcsa nem is maga a fegyver, hanem a modern optika.

Mindez azt is jelenti, hogy a fegyveres erőket gyorsan és olcsón kell átállítani erre az régi-új fenyegetésre. A légierő legújabb sikeres fejlesztése, amely a The Air Force Research Laboratory (AFRL) munkája pedig éppen ebbe a vonalba illik – olcsón és gyorsan készíti fel a vadászgépeket, hogy mintegy tengeralattjáróként küzdjenek – QUICKSINK-rendszer így időt és pénzt spórol, mivel nem kell lassan és drágán tényleges tengeralattjárókat és torpedókat legyártani. Na de miről van szó, hogy kerül a vadászgép a víz alá? A vadászgép – jó esetben – természetesen sehogyan sem kerül a víz alá, sokkal inkább a gépről indított lövedék, amely így lényegében torpedóként viselkedik. Az április végén-május elején a Mexikói-öbölben lezajlott teszt pedig épp azt bizonyítja, hogy a technológia működik – számol be róla a Northwest Florida Daily News. A tesztre egyébként már korábban, április 21-én sor került volna, de akkor több nem várt ok miatt (például civil hajó keveredett a tesztelési zónába, és ki kellett onnan kísérni) elmaradt. Nem sokkal később azonban immár sikeresen lezajlott tehát ez a teszt.

Ha röviden össze kellene tehát foglalni: a QUICKSINK-rendszer egy költséghatékony megoldás, amivel a vadászgépről indított lövedék késleltetve, a víz alatt robbantható, aminek köszönhetően a lökéshullám nem a hajó felszínén, hanem a hajógerinc környékén éri a járművet. Egy ilyen találattal pedig akár rögtön elsüllyeszthető az ellenséges jármű, míg a hagyományos megoldások esetén a hajó javítható marad, vagy legalábbis alkatrészként fel lehet használni. Épp ezért rendkívül hatékonyak a nehéz-torpedókkal felszerelt tengeralattjárók a nagyobb hajók elsüllyesztése esetén, csak hogy ezek elég drágák, és a tengeri támadóerőnek csak egy kis részét teszik ki. A QUICKSINK azonban épp erre a problémára – kevés a megfelelő kapacitással bíró tengeralattjáró – egy költséghatékony, egyben rendkívül rugalmas válasz. A rendszer ugyanis a jelenleg az Amerikai Légierő által rendszerbe állított vadászok nagy részére telepíthető. Magyarán immár sokkal nagyobb számban és sokkal nagyobb műveleti területen lehet torpedó-jellegű csapást mérni az ellenséges vízijárművekre.
Mint Tony Meeks, a Space Force ezredese nyilatkozott némileg amerikaiasan:

„A QUICKSINK válasz arra a sürgető problémára, hogy semlegesítsük a szabadságot fenyegető tengeri veszélyeket szerte a világon.”

Meeks egy sajtótájékoztatón azt is hangsúlyozta, hogy a QUICKSINK meglévő katonai eszközökre és technológiára épít, aminek segítségével viszont egy újfajta felhasználási módot tesz lehetővé. Mint mondta, a hasonló fejlesztések esetén próbálják az utolsó centet is kifacsarni a már rendelkezésre álló fejlesztésekből. Mint látható, a tesztelésbe és a kutatásba az USA több haderőneme és parancsnoksága is be lett vonva, ám hogy az egész fejlesztés fókusza a tengeri hadviselésre egyre inkább rágyúró Kína, azt mi sem bizonyítja inkább, mint hogy a program műveleti vezetője az Egyesült Államok Indo-Csendes-óceáni Parancsnoksága, az ország hat harci parancsnokságának egyike.

A mostani tesztben az AFRL az Eglin légibázis kísérleti osztagaival közösen egy valódi, tengeri hajót semmisített meg a rendszerrel egy levegő-felszín lövedékkel, amit egy F–15E Strike Eagle-ről indítottak. A demonstrációhoz egy módosított GBU–31 Joint Direct Attack Munition (JDAM) lövedéket használtak, amelyen a robbanófejen kívül egy JDAM vezérlőkészlet is helyet kapott. A teszt sikere viszont azt is jelenti, hogy a QUICKSINK a jövőben más robbanófejekre és más vezérlőkészletekre is alkalmazható – így a légierő gépei többféle módon is bevethetik ezeket a legkülönbözőbb vízi eszközök ellen. Az AFRL egyébként nyílt architektúrában gondolkozik, aminek egyik előnye, hogy számos gyártó keresőtechnológiájával használható, ami csökkenti a fegyverrendszer költségeit és növeli a teljesítményt. A mostani sikeres demonstráció, amely megmutatta, hogy egy lövedék sikeresen indítható a levegőből úgy, hogy a víz alatt robbanjon, lehetővé tette a kutatók számára, hogy felmérhessék a QUICKSINK-koncepcióval kapcsolatos tudományos és technológiai kihívásokat az operatív használat során.

Rebesgetik azonban, hogy a rendszernek akadnak limitációi, ami elsősorban a célpont méretével kapcsolatos – repülőgép-hordozók ellen például a QUICKSINK már kevésbé lehet hatékony.

(Kép: két F–15E Strike Eagle vadászgép, forrás: picryl/The U.S. National Archives)