Annak ellenére, hogy az utóbbi években gyakran lehetett arról olvasni, hogy ezeken a csatornákon keresztül a fák és a növények konkrét információcserét folytatnak, vagy jelzéseket küldenek egymásnak, ennek alátámasztására nem áll rendelkezésre elegendő adat. Három, a témában jártas biológus a Nature Ecology and Evolution szaklapban megjelent tanulmányában azt állítja, hogy nem bizonyítják egyértelműen az eddigi vizsgálatok, hogy ezeken a fák gyökereit összekötő mikorrhiza gombákon keresztül kommunikálnának egymással a fák és növények.

Parádi István egyetemi adjunktus, az ELTE TTK Növényélettani és Molekuláris Növénybiológiai Tanszékének kutatója a Qubitnek azt mondta, az ezzel kapcsolatos kutatásokat nagyban nehezíti az, hogy maga a talaj a legváltozatosabb és legbonyolultabb élőhely a világon, amelynek a felső 1-2 méteres rétegében a földi élőlények mintegy 25 százaléka él, így rendkívül nehéz a kísérletek során kiküszöbölni a befolyásoló környezeti hatásokat.
Ez a fajta kutatás komoly és fáradságos terepmunkát igényel, hiszen a különböző gyökereket kiásva, egyenként kell azokat laboratóriumi körülmények között, molekuláris szinten vizsgálni. Az így azonosított DNS bázissorend teljesen egyedi, így meg lehet állapítani például, hogy az adott gombafaj mely fák gyökerein fordul elő. Az egyik legfőbb probléma a talajból való mintavétel nehézkessége, ugyanis szinte lehetetlen megmondani egy sűrű erdőben, hogy adott gyökérhez pontosan melyik fához tartozik. A kutató példaként egy saját terepmunkája során előforduló esetet említett, amikor a vizsgált mintavételi helyen egy több mint 40 méter távolságban lévő akácfa gyökereit találták a talajban.

Az úgynevezett mikoheterotróf növények a gombáktól szerzik be a szerves molekuláikhoz szükséges szenet, így a gombák és köztük kapcsolat jön létre. Ha kiderülne, hogy ez a kapcsolat több szénátadásnál, az azt jelentené, hogy a természetben egy hatalmas kommunikációs hálózat van jelen, ami paradigmaváltást jelentene a tudományos világban, ezért is igyekeznek ezt sokan bebizonyítani, mondta Parádi.

A már említett genetikai módszerek intenzitása és összetettsége miatt eddig csak két erdőtípusban, összesen öt ilyen vizsgálatot végeztek, ami nem elegendő annak bizonyításához, hogy a micéliumhálózatok világszerte, valamint az egyes erdők nagy részében elterjedtek lennének. Eddig mindösszesen csak három, főként fás növényeket összekötő gombafaj és két fafaj kapcsolatait térképezték fel. Bár vannak olyan módszerek, amelyek ennél egyszerűbbek, azonban ezek eredményét nem szabad a genetikai alapú megfigyelésekkel egy szinten kezelni, és elhamarkodott következtetéseket levonni ezek alapján.
A magyar kutató hangsúlyozta, hogy

a micéliumhálózatok élettani és ökológiai szerepére kevés a tudományos bizonyíték, ezért a tápanyagok és információk talajbeli hálózaton történő masszív terjedése egyelőre csupán feltételezés.

A micéliumhálózatok funkciójának megértéséhez a szakértők szerint a növények közötti erőforráscsere vizsgálatakor ökológiailag fontos anyagokra, vízre és nitrogénre kell fókuszálni, emellett festési technikák segíthetnek azt felderíteni, hogyan áramlik a víz két növény között a gyökérzetükön és a micéliumhálózaton keresztül. A szakértők szerint jó esély van rá, hogy a későbbiekben konkrét bizonyítékot is találnak majd a fák és növények közti kommunikációra, azonban a kutatások nagy költséggel járnak, de ilyen szempontból hasznos lehet, hogy viszonylag nagy médiafigyelem irányul a témára.

(Borítókép: Getty Images/Peter Owen / EyeEm)