A Hunga Tonga-Hunga Ha'apai vulkán 2022. januári kitörése a dokumentált történelem egyik legnagyobb vulkánkitörése volt. A víz alatt felrobbant, és 100 hirosimai bombának megfelelő robbanás hatalmas mennyiségű vízgőzt juttatott a légkörbe. Annak ellenére, hogy a közelmúltbeli spekulációk szerint ez a kitörés lehet a felelős a nyári hőmérséklet emelkedéséért, olyan szakértők szerint, mint Gloria Manney és Luis Millán, a szélsőséges időjárás elsődleges mozgatórugója továbbra is az emberi tevékenységek által okozott klímaváltozás, különösen a fosszilis tüzelőanyagok égetése.

Míg a kitörés tényleg jelentős mennyiségű vízgőzt és aeroszolt juttatott a sztratoszférába, ami elméletileg hatással lehet az éghajlati rendszerre, a tanulmányok azt mutatják, hogy a kitörés hatása a jelenlegi szélsőséges időjárási viszonyokra viszonylag csekély a már folyamatban lévő, emberi tevékenység által vezérelt éghajlatváltozáshoz képest.

Mint azt a két tudós elmondta:

“A Hunga Tonga-Hunga Ha'apai kitörés azért különleges, mert amellett, hogy az elmúlt évtizedek legnagyobb sztratoszférikus aeroszolszintjét okozta, hatalmas mennyiségű vízgőzt is fecskendezett a sztratoszférába.”

Bár a hatalmas vulkánkitörések jellemzően lehűléshez vezetnek a kén-dioxid felszabadulása miatt, amely szulfát aeroszolokat hoz létre, és ezek visszaverik a napfényt és átmenetileg lehűtik a Föld felszínét, a Tonga-kitörés, mivel a víz alatt történ, egész más következményekkel jár – ez a kitörés ugyanis jelentős mennyiségű sztratoszférikus aeroszolokat és vízgőzt juttatott a légkörbe. A vízgőz egy természetes üvegházhatású gáz, így elnyeli a napsugárzást és megtartja a hőt, ami pedig tehát felmelegítő éghajlati hatásokhoz vezet.

A Nature Climate Change című folyóiratban januárban közölt tanulmány becslése szerint a kitörés 10-15%-kal növelte a sztratoszféra vízgőztartalmát – ez pedig a legnagyobb növekedés, amit a tudósok valaha is dokumentáltak. Egy modell segítségével kiszámították, hogy a vízgőz akár 0,035 Celsius-fokkal is megnövelheti a globális átlaghőmérsékletet.

Habár egyes kommentátorok e megállapítás miatt arra következtetésre jutottak, hogy a szokatlan meleg mögött elsősorban tehát ez a kitörés állhat, ez nem állja meg a helyét. A kitörés potenciális melegítő hatásáról más tanulmányok is beszámoltak, de az ezekben a tanulmányokban részt vevő kutatók egyértelműen megfogalmazták, hogy a vulkán bár okozhatott melegítő hatást, de az nem volt jelentős, vagyis nem emiatt lett ennyire tikkasztóan forró az idei nyár.

"Valószínűleg jogos azt állítani, hogy (a vulkán) az idei szélsőségekre meglehetősen csekély befolyással bír"

– nyilatkozta Stuart Jenkins, klímatudós, az Egyesült Királyság Oxfordi Egyetem posztdoktori kutatója, az említett januári tanulmány vezető szerzője.

A kitörés hozzájárulása a közelmúlt szélsőséges hőmérsékleteihez elhalványul a folyamatban lévő globális felmelegedési trendhez képest – a közelmúltban az elmúlt öt év legmelegebb júliusait regisztrálták. Míg a kitörésnek a globális hőmérsékletre gyakorolt specifikus hatása a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséhez és az El Niño-hoz képest részletesebb modellezést igényel, a következményei az előrejelzések szerint lényegesen kisebbek lesznek, mint a fosszilis tüzelőanyagoké.

A kitörés tehát, bár történelmi jelentőségű, nem felelős a jelenlegi rekkenő hőségért. Ahelyett tehát, hogy a vulkánt tennénk meg bűnbaknak, az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszaszorítására irányuló átfogó erőfeszítések továbbra is a kulcsfontosságúak az eszkalálódó éghajlati válság enyhítésében, amint azt az ENSZ Meteorológiai Világszervezete is hangsúlyozta.

(A cikkhez használt kép csak illusztráció, forrása: Pixabay/Eynoxart)