A Science-ben megjelent tanulmányban, amiről a BBC is hírt adott, a kutatók két különböző szimulációt végeztek el: az egyik esetben azt vizsgálták, hogy mi történne, ha a Szaharának mintegy 20%-át borítanák napelemek és szélerőművek, a másikban pedig a sivatag teljes területének az 50%-ával végezték a számításokat. Az eredmények elsőre aggasztónak tűnhetnek, ugyanis a számítások szerint az előbbi esetben a sivatag átlaghőmérséklete 1,5, míg a másodikban 2,5 Celsius-fokkal emelkedne meg, ami eléggé vészjósló akkor, amikor a cél éppen a bolygó átlaghőmérsékletének a csökkentése lenne. A felmelegedés természetes folyománya lenne annak, hogy a fekete színű napelemek a napsugarak sokkal nagyobb részét nyelik el, mint a homok, de a kutatók szerint emiatt nem kéne aggódnunk: a számításaik szerint a sivatag és az óceánok között létrejövő, a mostaninál nagyobb hőmérsékletkülönbség következményeként csökkenne a felszíni légnyomás, így a párás levegő felfelé emelkedne, ami csapadékosabb időjárást idézne elő a sivatagban. A csapadék növekedésével a Szaharában elkezdene megjelenni a növényzet, ami párásabb környezetet hozna létre, ezzel pedig be is indulna a körforgás, hiszen a párás környezet még inkább kedvezne a növényzet szaporodásának.

A napelemek telepítése a Szaharába így látszólag duplán előnyös lenne, hiszen a világ legnagyobb sivataga a napelemek hatásfokát tekintve is az egyik legideálisabb környezet a hatalmas naperőművek létrehozására. Nem véletlen, hogy jelenleg is több olyan terv kivitelezése van folyamatban, amely a Szaharára fókuszálva igyekszik biztosítani a mainál zöldebb energiaellátást: Marokkóban több fázisban már 2013 óta épül a világ legnagyobb ilyen jellegű létesítménye, a Noor-Ouarzazate naperőmű, ami teljesen kiépítve 582 MW-os kapacitással fog üzemelni, Tunéziában pedig tavaly nyílt meg az ország első naperőműve. Tegyük hozzá, hogy előbbi csak kisebb részben támaszkodik a fotovoltaikus napelemekre, nagyobb részben parabolatükrökkel termelik a hőenergiát, amelyek értelemszerűen sokkal kevésbé nyelik el a napfényt.

Lu Cseng-jao, a svédországi Lund Egyetem természetföldrajzi karának kutatója és Benjamin Smith, a Western Sydney Egyetem Hawkesbury Intézetének kutatási igazgatója viszont arra figyelmeztetnek, hogy a kutatók kicsit túlzottan is optimisták voltak, és sok tényezőt nem vettek figyelembe a számításaikban. Ezzel szemben az ő modelljeik szerint a Szahara napelemekkel való beborítása nemhogy nem tenne jót a környezetnek, de olyan szinten felboríthatná az egész bolygó ökoszisztémáját, ami katasztrofális állapotokhoz vezethetne.

A The Conversationben megjelent cikkükben Lu és Smith kifejtik, hogy bár a Szahara teljes, nagyjából kilencmillió négyzetkilométeres területének a megújuló energiaforrásokkal való lefedése annyi energiát termelne, mint a világ jelenlegi össz energiatermelésének a négyszerese, ezért igencsak súlyos árat kéne fizetnünk. A napelemek által elnyelt energiának mindössze nagyjából a 15%-ából lesz elektromos áram, a többit viszont hő formájában visszasugározzák a környezetükre, ami a kutatók számításai szerint nem csak a Szahara hőmérsékletét emelné meg radikálisan, de az egész világ átlaghőmérsékletén is érzékelhető lenne. A 2018-as kutatás modelljeit alapul véve a Szahara 20%-os beépítettségénél a Föld átlaghőmérséklete 0,16 Celsius-fokkal, míg 50%-os beépítettségnél 0,39 Celsius-fokkal emelkedne. A felmelegedés ráadásul nem egyenlően oszlana el, hanem legjobban a sarkvidéki területek melegednének, ami felgyorsítaná a sarkvidéki jég olvadását. A jég olvadása felgyorsítaná azoknak a vízterületeknek a terjedését, amelyek fényelnyelő képessége magasabb (ez az úgynevezett dark water), ami még tovább gyorsítaná az olvadás ütemét.

Kiderült, hogy csaknem 1,8 milliárd fa van a Szahara nyugati részén A Szaharában fa? Bizony, mégpedig nem is kevés.

A Szahara hőmérsékletének emelkedése a kutatók szerint emellett átalakítaná a globális lég- és tengeráramlatokat is, aminek következtében az egész világ csapadékellátása megváltozna. A trópusi csapadékos sáv, ami többek között az Amazonas-medencét és a Kongó-medencét is ellátja a kellő mennyiségű esővel, északabbra tolódna, ami Amazónia esetében szárazságot idézne elő, míg Észak-Amerikában és Kelet-Ázsiában a mainál is gyakoribbá válnának a trópusi ciklonok. És ez még nem minden, hiszen Lu és Smith azt is megjegyzik, hogy a modelljükben számos tényezővel nem számoltak, például nem vizsgálták azt sem, hogy milyen hatással lenne a Földre, ha a Szaharából érkező homok, ami fontos tápanyagot biztosít az Amazonas-medencének és az Atlanti-óceánnak, egyszer csak elapadna.

A kutatók azzal zárják a soraikat, hogy bár a sivatagokba telepített napelemek kétségkívül segíthetik a megújuló energiára való átállást, azt ilyen projektek globális következményeit még csak most kezdjük megérteni, a jövőben pedig mindenképpen további tanulmányokra lesz szükség ahhoz, hogy helyesen tudjuk felmérni ezek előnyeit és kockázatait.

Ez a cikk eredetileg 2021. 03. 08-án jelent meg a Rakétán.

(The Next Web, Borítókép: Napelemek a kaliforniai Mojave-sivatagban, Fotó: Steve Proehl/Getty Images)

Koncentrált napfény-erőművek: van jövőjük a napelemek mellett? A napenergia-ipar felfutásának kezdetén sok szakértő gondolta úgy, hogy nem a fotovoltaikus napelem lesz a befutó technológia, hanem a parabolatükrös hőerőmű.