Mint azt korábban megírtuk, egy hatalmas, gyorsan növekvő napfoltot szúrtak ki a kutatók rendszerünk központi csillagának a felszínén – a folt huszonnégy óra leforgása alatt duplájára nőt, mostanra pedig háromszor akkora, mint a Föld.

Hatalmas folt növekszik a Napon, és egyenesen a Földre néz – pánikra azonban nincs semmi ok A napfolt ugyanis nem jelent feltétlen kitörést is, az viszont biztos, hogy egy erősebb kitörésre a szakértők szerint az emberiség még mindig nem áll készen.

Mint azt a space.com írja a SpaceWeather.com-ra hivatkozva a folt „tűzvonalába” beleesik a bolygónk, és a foltból a közeljövőben M-osztályú, tehát közepes erősségű kitörésre is lehet számítani. Ahogy azt a SpaceWeather.com szakértője, Tony Phillips megfogalmazta:

"Tegnap az AR3038 napfolt nagy volt, ma már óriási."

Phillips hozzátette azt is, hogy a foltból akár M-osztályú kitörés (fler) is elindulhat a Föld felé. Mint azt a NASA leírta, a Napból kétféle „kitörés” is útjára indulhat, és ezeket sokan hajlamosak összekeverni – az egyik tehát a napkitörés (flare vagy magyarosan fler), a másik pedig a koronakidobódás (coronal mass ejections/CME). Hasonlóság, hogy mindkettő során irgalmatlan mennyiségű energia távozik a Napból, de ezek természete, működése és sebessége nagyon különböző, ahogy emiatt másféle hatásokkal bírnak a bolygónkra is.

A két jelenség, tehát a fler és a CME olykor egymással párhuzamosan is felléphet, és ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor a fler lényegében fény, míg a CME anyag távozását jelenti a Napból. A flerek percekig, olykor órákig tarthatnak, és hatalmas mennyiségű energiát jelentenek. Fénysebességgel haladva nyolc percbe telik, mire a napkitörésből származó fény eléri a Földet, a flerekben felszabaduló energia egy része a nagyon nagy energiájú részecskéket is felgyorsítja, amelyek több tíz perc alatt érhetik el bolygónkat. A CME során azonban anyag, plazma távozik a Napból. A NASA mindezt a következő hasonlattal próbálja érzékeltetni: gondoljunk egy ágyúra, a fler a torkolattűz, amit a közelben bárhonnan lehet látni, a CME pedig az ágyúgolyó, amely egyetlen irányba repül, és csak a célpontra van hatással.

A CME során a plazma három nap alatt éri el a Földet. A két típusú kitörés közötti különbségek napteleszkópokon keresztül is jól láthatóak, a flerek erős fényként, a CME-k pedig a gázok világűrbe nyújtózó hatalmas alakzataiként jelennek meg. De a flerek és a CME-k eltérő hatást fejtenek ki a Földön is. A flerekből származó energia megzavarhatja a légkör azon területét, amelyen a rádióhullámok áthaladnak, ami a navigációs és kommunikációs jelek romlásához és legrosszabb esetben átmeneti áramkimaradáshoz vezethet.

A CME-k viszont képesek a részecskéket a Föld-közeli térbe juttatni, és ezzel képesek befolyásolni a Föld mágneses mezőit is, olyan áramlatokat hozva létre, amelyek a részecskéket a Föld pólusai felé hajtják. Amikor ezek a légköri oxigénnel és nitrogénnel reagálnak, elősegítik az északi és déli fényként is ismert aurora létrejöttét. Ezenkívül a mágneses változások számos emberi technológiát érinthetnek. A nagyfrekvenciás rádióhullámok romlása is lehetséges, vagyis a rádiók statikus sugárzást adnak mindössze, a GPS-koordináták pedig métereket is tévedhetnek. A mágneses rezgések elektromos áramlásokat is létrehozhatnak a földi közműhálózatokban, amelyek túlterhelhetik az elektromos rendszereket, ha az áramszolgáltatók nincsenek felkészülve.

Mint a fenti cikkünkben is írtuk, jelenleg a 11 éves napciklus aktív fázisában vagyunk, ami 2023 és 2026 közt tetőzhet, ezért szaporodnak a flerek és egyéb kitörések számai, azonban a napfolt tevékenység így is alatta marad az átlagnak. És bár igaz, hogy tavasz óta több M-osztályú és X-osztályú (ez a legerősebb) fler esemény is történt, az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) nem adott ki riasztást aurorára, tehát a Földet elérő CME-re nem számítanak.

(Kép: NASA)