Arthur Trembanis, a Delaware Egyetem geológus-oceanográfus professzora , a tanulmány vezetője szomorúan ismertette eredményeiket az Amerikai Geofizikai Unió őszi konferenciáján:

„Fájdalmas emlékeztetője ez annak, milyen elképesztően formálhatja környezetét az emberiség. Most először kaphattunk ízelítőt az atomkor előtti tájról, így például az egykori erdőkről és fákról, illetve szembesülhettünk az egykor elsüllyesztett hajók tengerfenéken szétszórt maradványaival.”

1946-58 között az Amerikai Haditengerészet huszonhárom kísérleti atomrobbantást hajtott végre Bikini környezetében, a jelenlegi felmérés során pedig a kutatók az Able és a Baker nyomait térképezték fel. A két bomba összesen huszonegy kilotonnát nyomott; az Able-t repülőgépről dobták le, majd százötven méterrel a tengerszint felett robbant, míg a Bakert a víz alatt huszonhét méterrel lekötötték és felrobbantották. A két bombának nemcsak felrobbantása, de hatása is teljesen eltérő volt . A Baker után kétmillió tonna homok, víz, és koralltörmelék került a légkörbe, amiből hamarosan két kilométer magas oszlop képződött.

A valóság felülmúlta a kutatók elképzelését, ugyanis abban a hiszemben indították el tanulmányukat, hogy a robbantások óta eltelt hat évtized alatt mára alighanem szinte semmi sem maradt a nyomokból, de tévedtek. A tengerfenék valóban teljesen sima volt az Able robbantásának helyszínén, a Baker helyszínén ejtett szonáros mérések ellenben gyökeresen eltérő képet mutattak: először egy nyolcszáz métert meghaladó átmérőjű gödröt láttak felvillanni a monitor képernyőjén. Ám ez nem minden, ugyanis a kráter mérete mellett az aljzata is figyelemreméltó volt a maga különös, karfiolrózsákra emlékeztető göröngyös lenyomataival. Trembanis szerint ezek a robbantáskor a levegőbe repült, felforrósodott üledék- és törmelékcsomók visszahullásakor keletkezhettek.

Idővel aztán a szétszóródott hajóroncsok is feltűntek a tengerfenéken: összesen tizenkét maradványt azonosítottak és elemeztek. Egyik-másikhoz búvárokat is bevetettek, hogy még közelebbről megvizsgálhassák őket. A roncsok között volt a USS Pilotfish tengeralattjáró is, amit bár extrém nyomás elviselésére terveztek, a robbantás ereje mégis felhasította a hajótestet, és kirepültek belőle az egyes darabokat összefogó alkatrészek. Utóbbiak azóta is szanaszét hevernek a tengeralattjáró maradványa körül.

A kutatók összevetették mostani felvételeiket a Nemzeti Parki Szolgálat 1980-as felvételeivel, melyekből tisztán látszott a roncsok állapotromlása. Hozzátették: azok ráadásul ökológiai problémák forrásai is, mivel több hajóroncsból a mai napig olaj szivárog. A csoportnak ezúttal csak korlátozott ideje volt a felmérésre, így még további robbantási helyszínek vizsgálata vár rájuk. Az ember azt hinné, hogy egy korszak lezárása végleges, de a jelek szerint hosszú távú káros hatásaitól talán sosem szabadulhatunk. Ha pedig mindezek után még kíváncsiak lennénk, mekkora pusztítást okozhat egy atombomba, ezen a térképen megnézhetjük. 

(Forrás: EOS, Fotó: bikiniatoll.info)