Október elején számoltunk be a Rakétán a szemüvegről, ami a két évvel ezelőtti Ray-Ban Stories utódja - érdemes megjegyezni, hogy Zuckerbergék akkor még nem adták a nevüket a termékhez. Amint írtuk, az új modell, a Ray-Ban Meta elvileg szebben szól, miközben kevésbé hallható a körülöttünk állók számára; a kamera immár tizenkét megapixeles, és 1080p-ben rögzít akár egy perc videót, illetve streamelni is tud; hangparancsokkal továbbíthatunk képeket; sőt, még a felvételt jelző LED is fényesebben világít, hogy felhívja magára a figyelmet. Vagyis a termékfejlesztési osztályok lelkiismeretesen megcsinálták a házi feladatukat, a kérdés inkább az, hogy egyáltalán van-e értelme az okosszemüvegeknek, ez pedig egy sajtóközleményből és egy színpadi bemutatóból nem tud kiderülni.

Szerencsére azonban több nagy technológiai portál újságírói megkapták a háromszáz dolláros Metát, hogy kipróbálhassák azt, és egyelőre úgy tűnik, hogy szeretik, amit látnak, illetve amivel látják. A The Verge-nél Victoria Song írt részletes beszámolót az élményeiről. Ő korábban már mini-dokumentumfilmet készített az okosszemüvegekről, ám rögtön leszögezi: szkeptikus a kategóriával kapcsolatban. Amint felidézi, számtalan márka próbálkozott már hasonló kütyükkel, és egyetlenegynél sem érezte úgy, hogy azokra bárki vágyhatna - ám a Ray-Ban Metából több ismerőse már vett is egyet. A ZDNetnél June Wan egyenesen azt írja, hogy ez az év leghasznosabb, a kezei közé került kütyüje, és mivel amúgy is szemüveget hord, készen áll arra, hogy ez legyen az állandóan viselt szemüvege.

Amit mindkét szakember egyöntetűen dicsér, azok a Ray-Ban Meta hangszórói. Hiába nem tudjuk azokat a fülünkbe dugni, mégis teljesértékű Bluetooth-fülesként működnek. Song szerint a Meta még legnagyobb hangerőn sem zavarta az utastársait a metrón, sőt, csendes környezetben egyenesen James Bondnak érezte magát vele, mert ő tisztán hallott valamit, amit a körülötte ülők észre sem vettek. A hangminőség, bár hívásokhoz tökéletes, természetesen nem ér fel egy hagyományos fül- vagy fejhallgatóval, ha zenét hallgatunk, de nem is ez a cél. A kamera fejlődése szintén vitathatatlannak tűnik: Victoria Song rokonai észre sem vették, hogy nem mobilos fotókat kaptak az újságíró háziállatairól, míg a kollegái is csak a kontrasztot kifogásolták. Pont a háziállatokkal kapcsolatban felmerült, hogy milyen praktikus szabadkézzel, hangparancsokkal fotózni, igaz, egy-két másodpercet csúszik az expozíció, így a pillanatképekhez szükséges pillanatok könnyen elmúlhatnak. A videók minősége szintén javult, ám a képstabilizátorról megoszlottak a vélemények. Mindez persze semmit sem érne, ha a szemüveg kényelmetlen, nagy vagy nehéz lenne, de Wan tapasztalatai alapján csak elsőre érződik a különbség a hagyományos szemüvegekhez képest. Könnyű megszokni a Metát, különösen, ha az ikonikus, mindenki által ismert Wayfarer-stílusút választjuk.

A negatívumok ezzel szemben nem tűnnek kezelhetetlennek: a beépített mesterséges intelligencia, ami a kérdéseinkre válaszol, messze elmarad a ChatGPT-től; csak a Facebookon és az Instán streamelhetünk, TikTokon és Twitch-en például nem; az akkumulátor pedig intenzív használat mellett három-négy, egyébként körülbelül hat órát bír. A legszembetűnőbb dilemma, hogy a Metát hogyan kezelik majd a szemüveg előtt állók. Hiába világít egy LED, amikor rögzítünk, és kapcsol ki a felvétel, ha letakarjuk valamivel a LED környékét, hiába nem hallatszik ki semmilyen hang, Song, amikor egy esküvőre készült vendégségbe, inkább megkérdezte a menyasszonyt és a vőlegényt, hogy felveheti-e a Ray-Ban Metát. Vagyis úgy tűnik, a technológia készen áll, most a társadalmon a sor, hogy eldöntse, akar-e videókamerákat látni az emberek arcán.