Lehet, hogy sosem érkezett el az a drámai, mindent lezáró pillanat, amelyben a neandervölgyiek (Homo neanderthalensis) végleg eltűntek a Föld színéről, a friss kutatások ugyanis arra utalnak, hogy nem valamiféle katasztrófa vagy hirtelen kihalás sodorta el őket mintegy 40 ezer évvel ezelőtt. Egy új matematikai modell azt vizsgálta, hogyan áramlottak a gének a korai emberi populációk között, és arra jutott, hogy a neandervölgyiek valójában lassan és fokozatosan olvadtak bele a Homo sapiensbe, azaz a mai modern emberbe. Tehát nem egyszerűen kiszorították vagy kiirtották őket, hanem évezredek alatt összefonódtak velük.
A folyamatos keveredés következtében a neandervölgyi DNS egyre inkább felhígult a jóval népesebb Homo sapiens génállományában. Idővel – mintegy 10–30 ezer év alatt – pedig annyira beleolvadtak őseink közösségeibe, hogy önálló genetikai vonaluk szinte teljesen elmosódott.
Mindez árnyalja azokat a népszerű elméleteket, amelyek drámai véget feltételeznek: egyesek szerint őseink lemészárolták a neandervölgyieket, mások szerint egyszerűen alulmaradtak a versenyben, megint mások betegségeket vagy az éghajlatváltozást okolják.
Az új eredmények azonban sokkal lassabb és kevésbé látványos eltűnést vetítenek előre. A Scientific Reports című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerzői úgy fogalmaznak, hogy ismétlődő bevándorlási hullámok hígíthatták fel a neandervölgyi géneket, egészen addig, amíg a különálló populáció lényegében megszűnt. Hozzáteszik: bár más tényezők is hozzájárulhattak a neandervölgyiek lassú visszaszorulásához, a genetikai keveredés kulcsszerepet játszhatott a folyamatban.
A neandervölgyiek öröksége ma is velünk él, ugyanis a modern emberek génállományában továbbra is megtalálható a DNS-ük – különösen az európai felmenőkkel rendelkezőknél –, például ezek a génszakaszok befolyásolják többek között a depresszió, a szívbetegségek vagy más egészségügyi problémák kockázatát.
Így hát joggal tehetjük fel a kérdést: ha a génjeik ma is működnek bennünk, valóban kijelenthetjük-e, hogy kihaltak?
Az egész helyzet olyan, mint a Thészeusz hajója*: ha minden deszkát kicserélünk rajta, ugyanaz a hajó marad-e?
*Thészeusz hajója
„Thészeusz hajója egy öreg hajó, de még alkalmas tengeri utazásra. Egy napon Thészeusz elviszi azt a hajójavító műhelybe, felújítás céljából. A hajóácstól azt kívánja, hogy a hajótestből 1000 db palánkot (deszkát) cseréljen újakra. A műhelynek több dokkja is van. A hajóács úgy véli, kár lenne kidobni a Thészeusz hajójáról leszedett régi palánkanyagot, ezért úgy dönt, hogy az A dokkban álló Thészeusz-hajót fokozatosan szétszedi, darabjait új darabokkal helyettesíti, közben az innen leszedett régi palánkokat átviszi a B dokkba, ahol ezekből – az eredetivel megegyező sorrendben és pozícióban – egy ugyanolyan új hajót épít össze. És ez így is történik.” (Rosenberg: Philosophieren – Ein Handbuch für Anfänger)
Melyik a Thészeusz hajója? A kérdésre négy, önmagában helytálló, de egymásnak ellentmondó (egymást kizáró) válasz adható:
+ Thészeusz hajója az A dokkból kifutó hajóval azonos.
+ Thészeusz hajója a B dokkban álló hajóval azonos.
+ Mindkét hajó azonos Thészeusz hajójával.
+ Egyik hajó sem azonos Thészeusz hajójával.
(Forrás: IFL Science, fotó: Unsplash / Mostafa Meraji)
Ez is érdekelhet:
