Bár az elektromos autók szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos előnyei tagadhatatlanok, az egyre inkább terjedő járművek kritikusai gyakran említik az akkumulátorok újrahasznosításának megoldatlan kérdését, illetve az ezzel összefüggésben lévő bányászatot és környezetszennyezést. Az energiaforrások kérdése már csak azért is kulcsfontosságú, mert egyes becslések szerint 2030-ig várhatóan több mint 12 millió tonnányi lítium-ion akkumulátor éri el élettartama végét.

A probléma megoldásában segíthet a svéd Chalmers Műszaki Egyetem Kémiai és Vegyészmérnöki Tanszék kutatói által kifeljesztett új módszer, amelynek alapja az oxálsav nevű, természetes anyag, ami például olyan növényekben is megtalálható, mint a rebarbara, vagy a sóska és a spenót. Az emiatt sóskasavnak is nevezett anyag egy fehér kristályos vegyület, széntartalmú organikus sav, amelyet az iparban a karton-, selyem- és gyapotfestészetben is használnak.

Egyre több elektromos autót adnak el, de vajon meddig tarthat ez a trend? A szakértők szerint szűk keresztmetszet jelent az elektromos autók használatában az, hogy infrastruktúra szempontjából komoly tervezést igényel a használatuk, főként a villámtöltők kis száma miatt.

Az említett savat a kutatók az új eljárás során a hőmérséklet, a koncentráció és az idő finomhangolásával úgy használják fel, hogy ezzel csökkentik az új akkumulátorok gyártásához szükséges értékes fémek pazarlását. A folyamat első lépéseként a használt autóakkumulátor cellákat és azok porított tartalmát egy füstszekrénybe helyezik, majd a finomra őrölt fekete port egy átlátszó szerves folyadékban, az oxálsavban oldják fel. A két anyagot ezután egy konyhai mixerhez hasonló gépben vegyítik, a savban pedig az akkumulátorokban lévő alumínium és lítium feloldódik, míg a többi fém szilárd állapotban marad. A folyamat utolsó lépése ezeknek a fémeknek a szétválasztása a lítium visszanyerése érdekében, amelyet aztán új akkumulátorok készítéséhez lehet felhasználni.

A jelenleg elterjedt eljárás, a hidrometallurgia során az akkumulátorcellában lévő összes fémet egy szervetlen, mesterséges savban oldják fel, ezután eltávolítják az alumíniumot és a rezet, végül külön-külön nyerik ki az olyan értékes fémeket, mint a kobalt, a nikkel, a mangán és a lítium. Bár az alumínium és réz mennyisége kicsi, így is sok tisztítási lépés szükséges, amelynek során a lítiumveszteség is nagyobb, mint a szerves sav használatával történő, új folyamat során.

Bár az új módszer még finomításra szorul, a kutatók az eredmények alapján úgy gondolják, az eljárás rendkívül ígéretes, és további fejlesztések után ipari környezetben is alkalmazható lesz, akár néhány éven belül. A kezdeményezésben részt vevő kutatócsoport olyan márkák partnereként vesz részt jelentős kutatási és fejlesztési projektekben, mint a Volvo és a Northvolt.

(Borítókép: Getty Images/Tanaphot Iamjaro)