A vörös törpék körül keringő exobolygókat régóta a földönkívüli élet nyomai utáni kutatások ígéretes helyszíneinek tartják, leginkább azért, mert ezek a Napnál és Nap típusú csillagoknál jóval kisebb és hidegebb csillagok rendkívül nagy számban találhatóak meg az univerzumban, a becslések szerint több mint 70%-át teszik ki a világegyetem összes csillagának. A vörös törpék ugyan jóval kevesebb fényt és hőt biztosítanak a közelükben keringő bolygók számára, mint amennyit például a Föld kap a Naptól, mivel a felszíni hőmérsékletük csak 2200-3700 Celsius-fokos és tömegük is kisebb, de ez is elegendő alapot adhat valamilyen formájú élet kialakulásához, bár ezeknek az M-típusú csillagoknak van egy jellemzője, ami lehetségesen pusztító hatást fejthet ki a közeli égitestekre.

A vörös törpékre ugyanis nagy intenzitású kitörések jellemzőek, amelyek a pólusaik közeléből indulnak ki, és az erőteljes flerek következtében a bolygók légköre módosulhat. Abban az esetben viszont, ha a keringési pályájának köszönhetően a kitörések hatását elkerüli az égitest és a csillag lakhatósági zónájában helyezkedik el, van esély az élet kialakulására, legalábbis az elméletek szerint. Az exobolygók kutatását nehezíti a Földtől való távolságuk és kis méretük, valamint a tény, hogy a csillagaik közelében kell őket keresni, ha a cél a potenciálisan életet (vagy az élet nyomait) hordozó objektumok detektálása, mivel a csillagok fénye a megfigyelések során csökkenti a közeli exobolygók láthatóságát.

A detektálásra akkor nyílik lehetőség, mikor a bolygó elhalad a csillaga előtt,

ilyenkor a csillag fényének apró változása utal az égitest jelenlétére. A Naphoz legközelebbi csillag, a Proxima Centauri (ami szintén vörös törpe) melletti régióban már három bolygót sikerült ezzel a módszerrel felfedezni, amelyek a lakható zónában helyezkednek el.

A Chicagói Egyetem csillagászai most olyan egzotikus új exobolygó típust fedeztek fel a vörös törpék környékén, ami jó eséllyel pályázhat a potenciálisan az élet jeleit hordozó égitestek szerepére a speciális összetétele miatt. A bolygók 50%-ban vízből, 50%-ban kőzetekből állnak és a mérések során vizsgált 43 exobolygó közül hat rendelkezett ilyen felépítéssel, vagyis nem számít ritkának a megjelenésük - a kutatók elmondása szerint meglepő, hogy ennyi vízivilágot találtak a vörös törpék közelében. A víz ezeken az égitesteken nem feltétlenül abban a formában alakult ki, mint a Földön, sőt, az a kevésbé valószínű lehetőség, hogy a felszínüket óceánok borítanák, sokkal valószínűbb, hogy a víz a felszín alatt, a kőzettel/magmával keveredve, esetleg fagyott formában van jelen. A víz vagy más könnyű elem jelenlétére az összetevők között a bolygók sűrűségének kalkulálása révén következtettek a csillagászok, a felszíni víz hiányát pedig az exobolygók sugarának méretéből számították ki, mivel az jóval nagyobb lenne abban az esetben, ha óceán borítaná őket.

A felfedezés alátámasztja az elméletet, miszerint az exoplanéták a csillagrendszerek középpontjától távolabbi régiókban is létrejöhetnek, majd idővel, a gravitáció hatására, egyre közelebb kerülnek a csillagukhoz. Az elkövetkező időkben a bolygóról szóló további pontosabb megfigyeléseket és az atmoszférájuk kémiai összetételével kapcsolatos újabb adatokat a James Webb Teleszkópól várnak a tudósok, bár a JWT által készített felvételek elemzései még éveket vehetnek igénybe.

(Fotó: Rafael Luque/Pilar Montañés/Gabriel Pérez/Chris Smith, D. Aguilar/Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics)

Milyen lenne egy Földhöz hasonló bolygó az Alpha Centauri csillagrendszerben? Asztrofizikusok modellezték, hogy hogyan nézne ki a Naprendszerhez legközelebbi csillagrendszerben keringő szomszéd bolygó, és az eredmény a Földhöz meglepően hasonló égitest lett.