Az ekranoplánok olyan speciális járművek, amelyek működésüket tekintve valahol a hajók és repülőgépek között helyezkednek el: a vízről szállnak fel, de az idő nagy részében egészen alacsonyan repülnek, emiatt energiatakarékosabban tudnak közelekedni a hagyományos repülőgépeknél. A járművek a párnahatás jelenségét aknázzák ki a haladás elősegítésére: ez a vízfelszín és a repülő szárnyai között megnövekedett nyomást és ennek következményeként kialakuló felhajtóerőt jelenti, aminek köszönhetően az ekranoplánok inkább siklanak a víz felett, mint repülnek. A más néven határfelület-repülőgépnek nevezett járművek jelenleg is szolgálatban állnak, de elsősorban rövid távú személyszállítási célokra használják őket, a nehéz rakományokat fuvarozó, esetleg katonai jellegű gépek kevésbé terjedtek el a nagyobb mérettel járó komplikációk miatt. A súlyosabb ekranoplánok ugyanis nehezebben emelkednek fel a vízről, ez hátráltatja az energia/üzemanyaghatékony működésüket.
Egy óriás határfelület-repülőgépet azonban már építettek és kisebb méretű utódait használták is a történelem folyamán, ez volt a Kaszpi-tenger szörnyeként elhíresült alkotmány, amit a szovjetek az 1960-as években hoztak létre. Ez a repülő hajó hatalmas tömege ellenére (500 tonnát nyomott) gond nélkül siklott a vízfelszín felett, miközben tíz gázturbinás hajtómű hajtotta. A DARPA (az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának fejlett kutatási részlege) most hasonló gépek fejlesztését tervezi, amelyekkel nehézjárművek és más felszerelések szállítását oldanák meg. A Liberty Lifter program keretében már ki is választották azt a két céget, amelyek a leendő X-Plane terveit készítik elő: a General Atomics és az Aurora Flight Sciences más-más formában alkották meg a maguk koncepcióját az ekranoplán működésével és formájával kapcsolatban.
A General Atomics járműve egy nagyobb, két "hajótesttel" rendelkező verzió, amelyet 12 turbopropelleres hajtómű hajt meg. Az Aurora Flight Sciences koncepciója egy külsőleg valódi repülő hajóra jobban hasonlító, hajlított szárnyú, nyolc elsődleges hajtóművel ellátott típus. Előbbinek a nagyobb stabilitás, míg a másodiknak a jobb mobilitás adja az előnyét.
Hogy melyiket választja végül a DARPA a leendő szállítójárművéül, az csak hónapok múlva derül ki, a végső döntés előtt még egy hat és kilenc hónapig tartó fejlesztési folyamat során tovább dolgoznak a koncepciókon és felmérik a gyártási lehetőségeket is. Az elképzelések szerint 2024-ben jutnak majd el a tervek a megvalósítási fázisba, amikor összeszerelik az első, teljes nagyságú X-Plane-t.
A végső, használatra kész határfelület-repülőgéppel kapcsolatban a DARPA pontos elvárásokat fogalmazott meg: a járműnek legalább 90 tonna terhet kell elbírnia, 7500 km-es hatótávval kell rendelkeznie és kétéltű járműveket is szállítani kell majd. A egyik legfontosabb szempont pedig, hogy az ekranoplán ne csak közvetlenül a vízen és víz felett működjön, hanem, szükség esetén, akár három kilométeres magasságban is szállni tudjon.
(Fotó: DARPA)