Az ITER csarnokában hatalmas mágnestekercsek és egyéb berendezések várják, hogy a befejeződjön az építkezés és működésbe lépjen a rendszer, ami bizonyíthatja a fúziós energiatermelés életképességét.
A Nemzetközi Kísérleti Termonukleáris Reaktor (ITER) régóta zajló építési munkálatai 2013-ban kezdődtek a franciaországi Cadarache-ban, ahol a leendő fúziós reaktor óriási méretű és minden egyes apró részletében személyre szabott alkatrészei lassan-lassan a helyükre kerülnek, hogy hamarosan elkészülhessen a teljes struktúra és néhány éven belül sok kerülhessen az első plazma begyújtására.
Az ITER Szervezet felvételén az ITER áprilisi állapotát mutatják be, kezdve a szerelőcsarnokkal, ahol a mágnestekercsek várakoznak az összeszerelésre és továbbszállításra, egészen a külső régiókig, ahol jól látható a létesítmény teljes területe és a rengeteg épület, amelyek berendezései a reaktor működtetésében segítenek majd.
Az első helyszínen a központi mágnestekercset, a Central Solenoidot készítik éppen elő, amelyeknek első elemét 2021 szeptemberében szállította le a General Atomics az ITER-nek és ami összeállítása után a reaktorban zajló fúzió kulcsfontosságú alapját jelenti majd. A kész struktúra hat modulból áll és a mágneses rendszer gerincét adja, a plazma létrehozásában pedig elsődleges szerepet játszik.
A külső helyszínen többek között a hatalmas tartályok kaptak helyet, amelyek a folyékony héliumot rejtik, amivel kriogenikusan hűtik majd a mágnestekercseket és a hővédő pajzsot. Ez utóbbi egy fontos védelmi elem, ami a vákuumkamra és a mágneses rendszer között foglal helyet és feladata az lesz, hogy megakadályozza a hőátvitelt a forró belső tér és a hűtött mágnestekercsek között. A pajzs elkészítése nem ment minden nehézség nélkül: az egyik (még nem beépített) részén 2021 novemberében repedéseket fedeztek fel, ami nagy bajra utalt, az itt detektált rozsdásodási folyamathoz hasonló probléma ugyanis akár annak a szektornak a borítását is érinthette, amelyet már behelyeztek a vákuumkamra üregébe. Emiatt januárban Pietro Barabaschi, az ITER főigazgatója az elem kiemelése mellett döntött és több hónapos késést jósolt az építkezés tervezett befejezési időpontját illetően.
Visszatérve a belső térbe a poloidális tekercsek láthatóak, amelyek hamarosan az összeszerelési fázis végére érnek. Két tekercset már el is szállítottak a csarnokból és további kettő közel jár a befejezéshez, a szerelésükhöz szükséges eszközöket pedig eltávolítják a teremből, hogy a további munkálatokhoz készíthessék elő a terepet. Itt zajlik majd többek között a hővédő pajzs javítása is.
Az egyik legüresebb helyszín egyelőre az irányítóközpont terme, ahol még nem sok minden került beépítésre, de a látványtervek bemutatják a végső formáját a munkaállomásokkal teli helyiségnek. A központban foglalnak majd helyet és dolgoznak azok a kutatók és mérnökök, akik a reaktor működését figyelik és a beérkező adatokat elemzik. Az irányítóközpont mellett található szerverparkot már az idei év végére beüzemelhetik az ITER leírása szerint, persze a munka és az adatgyűjtés csak jóval később kezdődik csak el.
A túra egyik utolsó állomása a generátorokat, imvertereket, transzformátorokat és egyéb berendezéseket magában foglaló létesítmény, illetve annak még csak 40%-ban kész külső része, amelyek később majd két, szintén óriási méretű semleges nyaláb injektort (befecskendezőt) működtetnek majd. A semleges nyalábra alapozott technológia az ITER kiegészítő fűtési rendszereinek legerőteljesebb eleme, amivel a plazma hőmérsékletének emeléséhez szükséges energiát biztosítják. Az összesen 50 MW energiából 33 MW-ot ez a rendszer nyújt majd, a többit a rádiófrekvenciás ion ciklotron rezonancia fűtés (ICRH) és az elektron ciklotron rezonancia fűtés (ECRH) adja. A kiegészítő fűtésre azért van szükség a reaktor üzemeltetésének során, hogy a plazma el tudja érni azt a rendkívüli hőmérsékletet, körülbelül 150 millió Celsius-fokot, ami a reaktorban lejátszódó fúziós reakciókhoz nélkülözhetetlen (a plazma fűtéséről a Magfúzió és az ITER oldalán olvashatunk részletesebben).
A videó végén az ITER szívét is bemutatják, ahol 2022-ben a tokamak üregébe már leengedték a vákuumkamra első szektorát, azonban bizonyos deformációk, azaz az éleknél található méretbeli hibák miatt a hegesztést (és két másik szektor hegesztését) nem engedélyezte a francia felügyelő hatóság, a l’Autorité de sûreté nucléaire (Nukleáris Biztonsági Hatóság, ASN). Az elemet ezért kiemelik, szétszerelik és átviszik javításra egy másik helyszínre.
"A nehézségek és hátráltató tényezők szerves részei a maga nemében teljesen új komponenseket tartalmazó, nagy és komplex gépek építési folyamatának."
- írja az ITER Szervezet az akadályokkal kapcsolatban, az építkezés pedig tovább folytatódik, hogy elkészülhessen a világ legnagyobb kísérleti fúziós reaktora és, ha nem is a tervezett időre, de pár éven belül megkezdődhessen a munka a létesítményben.
Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.