A múmiákat, melyekről mostanáig csak annyi derült ki, hogy milyen állatot rejtenek, egy modern, úgynevezett microCT vizsgálat segítségével elemezték - írja a Wired. Ez a technológia százszor jobb felbontású képet készít az orvosi vizsgálatokra használt CT-nél . A normál röntgenkép csak kétdimenziós, és bár az orvosi CT háromdimenziós, csak kis felbontású felvételt mutat. A microCT módszere leginkább az anyagtudományokban elterjedt, ahol egyes tárgyak belső felépítését mikroszkopikus szinten vizsgálják így. A múmiákat az egyetem Haladó Anyagtudományi Létesítményének műszerével tanulmányozták - számol be az eredményekről a Scientific Reports tudományos szaklap.
Az ókori egyiptomiak több célból mumifikáltak állatokat, de jellemzően áldozati ajándék gyanánt: az élőlényeket gyakran szándékosan erre tenyésztették, melyeket a templomok papjai ölték le, és balzsamozták be a testüket.
Feljegyzések szerint körülbelül hetvenmillió állatot mumifikáltak az ókori Egyiptomban.
Jelenlegi tanulmány szerint az egyik múmia egy négy-öt hónapos kismacskát rejt, amelynek még egyes tejfogai sem hullottak ki. A madármúmia mérete és alakja alapján egy vörös vércsére lehet, de olyan részletek is jól látszódnak benne, mint a zúzája. A kígyómúmia, amiről ovális csomagolása nem sokat árult el, de a felvételek megmutatják, hogy egy egyiptomi kobra testét őrzi. Ez az állat is fiatal, nyolcvanöt centiméter hosszúságú (az újszülött hüllő átlagosan harminchárom, kifejlett példánya kettőszáznegyven centiméter), emellett a kutatók a kígyó testében még a meszesedett veséket is felfedezték. A kígyó szájában a mumifikáláskor használt nátron darabját ugyancsak beazonosították a felvételek alapján.
„A microCT-vel több mint kétezer év távlatából is hatékonyan megvizsgálhatjuk ezeket az egyiptomi állatokat” – mondta Richard Johnston professzor.
„A rendkívüli felbontásnak köszönhetően bizonyítékokat szereztünk az állatok egykori életéről, tartásuk, illetve haláluk valószínűsíthető körülményeiről is. A munkánk, ezzel az igen új tudományos vizsgálati technológiával megmutatta, mennyi mindent tartogat még számunkra a régmúlt.” Dr. Carolyn Graves-Brown, az egyetem Egyiptomi Gyűjteményének kurátora szerint a mérnökök, régészek, egyiptológusok és biológusok együttműködése bebizonyította, micsoda értéket teremt a különböző szakterületek képviselőinek közös munkája, amely által meglepő részleteket tudhattak meg az állatok mumifikálásáról, a vallásról, és az állat-ember kapcsolatáról az ókori Egyiptomban. A csontok vizsgálata alapján a kutatók úgy vélik, hogy a kígyó és a macska életét egyaránt gerincük eltörésével oltották ki. A kígyót farkánál fogva, ostorcsapás-szerű mozdulattal ölhették meg, ahogyan teszik azt ma is.
Mivel az állat állkapcsai tátva vannak, ezért a nátront valószínűleg a szájmegnyitási szertartásnál helyezték be, és nem véletlenül került oda mumifikálás közben.
A meszes vesék arra utalnak, hogy a kígyó nem kapott elég vizet élete során. A kobra méregfogai hiányoztak, ezeket valószínűleg az állat bebalzsamozása előtt távolították el, hogy ne okozzanak sérülést a múmiakészítőknek. A tetemeken a későbbiek során is keletkeztek sérülések, de ezek már a mumifikálási procedúra során. A felvételek mellett a vizsgálati módszer sikeres alkalmazhatósága is fontos, hiszen a maradványok olyan részletekről árulkodnak, amelyekre más módon nem derülhetett volna fény.
Minden bizonnyal tehát nagy jövő áll még a módszer előtt. Ráadásul a szerzett adatokat közvetlenül átfordíthatják 3D nyomtatás alapjává is, ezáltal a megtalált részleteket akár nagyítva is kinyomtathatják, további tanulmányozás, kiállítás céljából.
(Fotó: Swansea Egyetem)