1985-öt írtunk, amikor a tortilla először felkerült az ISS legénységének étlapjára, azóta pedig többen is rendszeresen megemlítik űrnaplójukban, mennyire hiányzik nekik az étel.

"Levideóztuk, miközben kinyitottuk csomagjainkat, majd megettük a tortillát. Fantasztikus volt. Talán a legfinomabb, amit valaha ettem." - olvasható az egyik asztronauta naplójában.

Hozzátette: azt mondták nekik, hogy minden élelmiszercsomagba tesznek párat, de hetente mindenkinek maximum kettő jut. Nos, ő naponta kettőt akar. Ellátásuk természetesen nem nem merül ki a tortillában, hiszen ahogy Jack Suster, a NASA munkatársainak egészségéért felelős kutató fogalmaz:

"Valahányszor az ember elveszti megszokott kielégülési forrásait, az étel hirtelen még nagyobb jelentőséggel bír."

Bár az űrhajósok tortilla iránti igénye könnyen kielégíthető, hiszen a szállítmányozási rendszerüknek köszönhetően évente többször is kérhetik kedvenc ételeiket, sőt akár cserélhetnek is egymás között. Ám ez csak azért lehetséges, mert az ISS jelenlegi ellátórendszere egy éves küldetésekre tervez. A három évig tartó Mars expedíció azonban már teljesen más lapra tartozik.

"A lehetőségeink nagyon korlátozottak ezeken a missziókon" - mondja Grace Douglas, a NASA élelmiszer-technológiai tudósa.

Magyarán itt nincs lehetőség különleges kérések teljesítésére, helyette mindenki standard menüt kap. Hozzátette: a legfontosabb lépés a romlandó élelmiszerek kiküszöbölése, hogy a legénységből még véletlenül se kapjon senki ételmérgezést. Hiszen a fedélzeten eleve nem tartózkodnak sokan, ha pedig a betegség átterjed a többiekre is, az egész projekt kudarcba fullad. A kockázat csökkentése érdekében például a sajtos makarónis tasakokat fagyasztva szárítják, majd az űrhajósok egy erre eszközölt gépben meleg vízzel ehető állagúvá teszik. Amiket pedig nem lehet fagyasztva szárítani, hőstabilizálják, hogy megsemmisítsék a mikroorganizmusokat. Jelenleg a termostabilizált élelmiszereket előbb becsomagolják, majd steril kamrába helyezik, és gőzzel száz Celsius fokot meghaladó hőmérsékleten, húsz percig melegítik. De a Mars expedícióhoz talán még ez az intézkedés is kevés:

"Alapjáraton semmi sem tartható el öt évig, pedig nekünk most erre lenne szükségünk" - mondja Douglas.

További probléma az ételek hőkezelése, ami nemcsak elronthatja ízüket, de tápanyagtartalmukat is lecsökkentheti. Az egyensúly megtalálása érdekében Douglas új típusú nedvesség- és oxigénálló csomagolásokkal, valamint a termostabilizációs folyamat módosításával kísérletezik. A vitaminszint fenntartása ugyancsak nagy gond, mivel azok idővel még a fagyasztott ételekben is lebomlanak, amikor reakcióba lépnek az oxigénnel. Az űrben ráadásul még könnyebb megfeledkezni a megfelelő vitaminbevitelről, a tabletták pedig nem feltétlenül jelentenek megoldást. Ahogy Douglas fogalmaz:

"Ha hároméves küldetésre készülsz, ellenőrizned kell, van-e elég vitamin a különféle ételekben."

És akkor van még nem említettük az étel egy fontos elemét, a kalóriát. Mivel az űrhajósok szervezete úgy reagál az idegen környezetre, minta egy rejtélyes organizmus lenne benne, egy ilyen hosszú küldetés során jelentős csont- és izomtömeget veszítenek. Ennek ellensúlyozására mindannyian naponta körülbelül két órát edzenek az ISS futópadján, szobabiciklijén vagy súlyzógépén, ám ugyanakkor kalóriában gazdag ételekkel is támogatniuk kell kondíciójukat. Douglas számára ez azt jelenti, hogy  számos ízletes és ismerős ételt tartalmazó menüt kell összeállítani, amelyeket az űrhajósok sokáig szívesen fogyasztanak.

A megfelelő ételek kiválasztása kulcsfontosságú tényező a Mars-misszió sikerességénél. Amikor az űrhajósok tízmillió kilométerre vannak a Földtől, az ismerős ízek legalább egy kis időre visszaadják nekik az otthon érzetét. Hogy legalább egy megközelítő képet kapjanak a marsi állapotokról, Stuster és kollégái elszigetelten élő emberek mindennapjait tanulmányozták, például az Antarktiszon. Megfigyeléseik során megállapították, hogy az itt élő kutatók jellemzően több időt szentelnek az étkezésnek, mert az egy viszonylag ritka és értékes pillanatnak számított az egyébként elszigeteltetett életükben.

"Az expedíciók történelmében sok példát láthatunk olyan személyekre, akik ilyen körülmények között szétesnek" - mondja Stuster.

Különösen igaz ez a Mars-misszióban teljesítő négy-hat űrhajósra, akik három évet összezárva töltenének el.

"Egy idő után már mindent tudsz a másikról, minden viccet hallottál tőle, ahogy bosszantó szokásait is ismered" - mondja ", de még az ablakon sem tudsz kinézni, hogy legalább kis időre eltereld a figyelmed, mert az ablakok el vannak fedve."

Mindennek ellenére az ISS zsúfolt területein az étkezések ritka alkalmak az űrhajósok közti kötelék erősítésére.

"Eddig hárman ültünk le közösen enni, miközben kényelmesen beszélgettünk. Meglátjuk mi lesz, amikor többen leszünk." - írta egy űrhajós.

Növényi alapú étrend felé is kacsingatnak

Helyszínünk a floridai Kennedy Űrközpont, ahol a NASA kutatóinak levetítették James Cameron 2018-as, vegán sportolókról szóló dokumentumfilmjét, a "The Game Changers"-t. Az eseményen James Wilks producer is részt vett, a film hivatalos Instagramján pedig megjelent egy fotó, amin Wilks az egyik kutatóval pózol.

"A jövő a növényi-alapú táplálkozásé, és nem csak a Földön. Megtiszteltetés volt számunkra, hogy felkereshettük a NASA-t, ahol megtudtuk, hogy az űrben csak növényi ételeket fognak termeszteni - beleértve a Holdot, a Marsot és azon túl is" - olvasható az Instagram feliratában.

Tavaly, norvégiai kutatók bejelentették, hogy kifejlesztettek egy speciális high-tech eszközt, ami lehetővé az űrbéli növénytermesztést. (A kutatók a norvég tudományos és technológiai egyetemen (NTNU) hozták létre kísérleti ültetvényeiket.)

„Minden űrhajós álma, hogy friss ételeket - például szamócát, cseresznyeparadicsomot - ehessen.” - mondja Silje Wolff, az Űrközi interdiszciplináris Kutatási Központ (CIRiS) növényi fiziológusa.

Hozzátette: "Egy napon ez biztosan lehetséges lesz. Megálmodtunk egy üvegházat, amelyben több zöldségfajtát is termeszthetünk."  2014-ben a kutatók már elkezdték a salátatermesztést a NASA saját, "Veggie" fantázianevű űrkertjében. Kísérleti eredményeiket a Frontiers in Plant Science folyóirat publikálta: a termesztett saláta biztonsággal fogyasztható, tápláló és mentes a betegségeket okozó mikrobáktól.

"A képességünk, hogy fenntartható rendszerben élelmet termeljünk, […] különösen kritikus lesz, ahogy a NASA hosszabb küldetések felé halad" - mondta a CNN-nek Christina Khodadad, a NASA Kennedy Űrközpontjának kutatója.

(Fotó: Getty Images Hungary)